198195. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-[3-alkil-5-(terc.-butil)-4-hidroxi-fenil]-2-amino-6H-1,3,4 tiadiazidok és e vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

5 HU 198195 B -(3,5-di-/terc-butil/-4-hidroxi-fenil)-etanon és 2-bróm-l-(5-/terc-butil/-3-metil-4-hidro­­xi-fenil)-etanon említhetők; ezek a vegyüle­­tek a megfelelően helyettesített 1-fenil-alka­­nonokból elemi brómmal vagy réz(II)-bromid- 5 dal való halogénezés útján állíthatók elő, az L. C. King és G. K. Ostrum - J. Org. Chem. 29, 3459 (1964) - által leírt eljárás szerint. Az X helyén klóratomot tartalmazó (II) általános képletű vegyületek előállítására 10 klórozószerként különösen elemi klór vagy szulfuril-klorid alkalmazható, mimé Heti az utóbbit előnyösen 10 °C és 30 °C közötti hő­mérsékleten, a reakció szempontjából közöm­bös oldószerben, például diklór-metánban 15 vagy kloroformban reagáltat.juk a megfelelő 1-fenil-alkanonnal. Alkalmas előállítási eljárás még a 2-alkil-(6-terc-butil)-fenolok Friedel­­-Crafts szerinti acilezése; ezt a reakciót elő­nyösen klór-acetil-kloriddal, Lewis-savak, pl. 20 aluminium-klorid vagy bróm-trifluorid jelen­létében folytatjuk le. A találmány szerinti eljárás kiindulási vegyületeiként ugyancsak alkalmazásra kerü­lő (II) általános képletű 4-mono- vagy 4,4- 25-diszubsztituált tioszemikarbazidok legtöbb­­nyire ismeretesek az irodalomból, vagy pedig a Houben-Weyl kézikönyv E 4. kötetének 506-515 oldalain vagy K. A. Jensen és mun­katársai Acta Chem. Scand. 22, 1-50 (1968) 30 közleményében leirt módszerekkel állíthatók elő. így az R3 és R4 egyikének helyén hid­rogénatomot tartalmazó (Ili) általános képletű tioszemikarbazidok előnyösen izotiocianátok­­ból állíthatók elő hidrazin addiciója útján, 35 míg a 4,4-diszubsztituált (III) általános kép­letű tioszemikarbazidokat előnyösen a megfe­lelően N,N-diszubsztituólt tiokarbaminsavklo­­ridok hidrazinnal való reagáitatása útján ál­líthatjuk elő zavaró mellékreakciók elkerülése 40 érdekében ezt a reakciót valamely aprotikus oldószerben, pl. kloroformban, tetraklór-me­­tánban vagy dietil-éterben, 10 °C alatti hő­mérsékleten folytatjuk le; vő.: D. L. Klayman etc., J. Med. Chem. 22, 1367-1373 (1979). 45 Egy további eljárás, amely mind a 4-mo­­no-, mind a 4,4-diszubsztituélt tioszemikar­bazidok előállítására alkalmas, a (IV) általá­nos képletű N-helyettesített tiokarbamoil­­-merkapto-ecetsavból indul ki, amelyek hid­­razinnal, hígított bázis, pl. nátrium- vagy káliura-hidroxid-oldat jelenlétében, visszafo­­lyatás közben történő, adott esetben többna­pos forralással való reagáltatás útján a meg­felelő (III) általános képletű vegyületekké ^5 alakíthatók át; vő.: K. A. Jensen, J. prakt. Chem. 159, 189-192 (1941). A (II) általános képletű 2-halogén-1-fe­­nil-alkanonoknak a (111) általános képletű tioszemikarbazidokkal való reagáltatását cél- ^0 szerűen a két reaktáns ekvimolekuláris mennyiségeivel, a reakcióban résztvevő anyagokkal szemben közömbös oldó- vagy hi­­gitószerben folytatjuk le. Reakcióközegként különösen rövidszénláncú alkoholok, mint me- 65 tanol, etanol, n-propanol, izopropanol vagy a különböző butanolok, továbbá etil-acetót vagy az említett elegyei jönnek tekintetbe, előnyösen azonban etanolt használunk erre a célra. A reakciót általában kb. -20 °C és az alkalmazott reakcióközeg forráspontja közötti hőmérsékleten, előnyösen azonban kb. 20- -70 °C-on folytatjuk le. A reakcióidő a reak­cióban résztvevő vegyületek reaktivitásától, az alkalmazott reakcióközegtől és reakcióhö­­mérsékleltől függően 5 perctől 2 óráig ter­jedhet. A kapott (I) általános képletű vég­termékek a reakcióelegy lassú lehűtése során rendszerint analízis céljára is alkalmas tisz­taságban kristályosodnak ki, úgy, hogy to­vábbi tisztítási műveletekre általában nincs is szükség. Ha azonban a spontán kristályo­sodás nem következik be, akkor ajánlatos a reakcióelegyel csökkentett nyomáson teljesen bepárolni és a visszamaradó nyersterméket valamely erre alkalmas oldó- ill. higítószer­­ben, például valamely karbonsavészterben, mint ecetsav-et.ilészterben, ketonban, mint acél on ban vagy melil-etii-ketonban, éterben, mint diizopropil-óterben vagy metil-terc-bu­­til-éterben, vagy ezek valamilyen elegyében, szobahőmérsékleten alaposan eldörzsölni, az ennek során képződő kristályos termék az­után ugyanebből az oldó- ill. higítószerböl rövid idejű felforralás és lehűtés útján tör­ténő átkristályosítás vagy újbóli eldörzsölés, a kristályos termék leszivatása és vákuum­­-szárítószekrény ben való szárítása útján tisztítható. Az R3 vagy R4 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyietek­nek a megfelelő (III) általános képletű 4-mo­­noszubsztituált tioszemikarbazidokból történő előállítása különösen akkor megy végbe si­mán és egységesen, ha a kiindulási tioszemi­­karbazidot valamely sója, például hidroklo­­ridja alakjában alkalmazzuk a reakció lefo­lyatására. A találmány szerinti eljárással előállítha­tó (I) általános képletű 5-(3-alkil-5-/terc-bu­­til/- 4- h id roxi-f en 11 )-2-amino-6H-1,3,4-tiadiazi­­nok és gyógyászati szempontból elfogadható savaddiciós sóik értékes farmakológiai tulaj­donságaik és a szervezet általi igen jó elvi­­selhetőségük folytán kiválóan alkalmasak gyógyszerek, különösen a gyulladásos reu­matikus megbetegedések és fájdalmi állapotok gyógykezelésére szolgáló gyógyszerek ható­anyagaiként való felhasználásra. Ezeket a hatóanyagokat vagy egymagukban, például mikt okapszulák alakjában, vagy egymással vagy alkalmas vivőanyagokkal és/vagy gyógyszerészeti segédanyagokkal készített keverékek alakjában alkalmazhatjuk a gyó­gyászatban. A találmány tehát kiterjed a fenti meg­határozásnak megfelelő, legalább egyféle (I) általános képletű vegyületet, adott esetben savaddiciós só alakjában hatóanyagként tar­talmazó gyógyszerkészítmények előállítására 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom