198102. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antraciklin származékok és hatóanyagként ezen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
198 102 12 i 1 4. táblázat (folytatás) Jellemző MG463—yF4 Actinomadura roseviolacea, A , .... IMC A—0013 (KCC A—0145) Act'n°mad»ra cam”nata L-ramnóz pozitív pozitív raffmóz negatív negativ D-mannit negatív negatív Optimális tenyésztési 27-37 °C 27-37 °C 28-30 °C hőmérséklet Antibiotikum termelés karminomicin, rubeomicin, stb. (iroda'om szerint 30—40 °C) irodalom szerint semmi karminomicin A fentiek szerint az MG463—yF4 törzs nagyon hasonlít az Actinomadura roseviolacea IMC A—0013 törzsre, kivéve a D-xilóz hasznosításában mutatkozó kis eltérést. Az irodalmi adatok szerint az Actinomadura roseviolacea zselatin elfolyósítása és tehéntej 20 peptonizálása gyengén pozitív, kísérleteink szerint a vonatkozó eredmények negatívak. A karminomicin termelő mikroorganizmusként ismert Actinomadura carminatára vonatkozó fiziológiai és biokémiai adatok többsége hiányzik; ez a fajta az MG463-yF4 törzstől 25 az optimális tenyésztési hőmérsékletben különbözik; de nem tudjuk, hogy a két fajta egyéb tulajdonságaiban is különbözik-e egymástól. A morfológiai és tenyésztési tulajdonságok szempontjából nem látszik lényeges különbség az MG463-yF4 és az Actino- 30 madura carminata között. Az Actinomadura carrninata és Actinomadura roseviolacea közötti különbségek is tisztázatlanok. Ezért — noha határozottan megállapíthatjuk, hogy az MG463—yF4 törzs nagyon hasonlít az Actinomadura roseviolaceara - nem zár- 35 hatjuk ki annak a lehetőségét sem. hogy a hasonló antibiotikumot termelő Actinomadura carminata is rokon faj. Szükségesnek tartjuk tehát beszerezni egy Actűiomadura carminata mintát, és az összehasonlító vizsgálatokat az MG463—yF4 törzzsel erre a mikro- 40 organizmusra is elvégezni. A fenti vizsgálatok eredményeként arra a következtetésre jutottunk, hogy az MG463-yF4 törzs mind az Actinomadura roseviolacea, mind az Actinomadura carminata mikroorganizmussal-szoros rokon- 45 ságban van. A barminomicin I-et és Il-t a találmány értelmében ügy állítjuk elő, hogy egy barminomicin I és II termelésére képes, az Actinomadura MG463—yF4 mikroorganizmust vagy annak barminomicin I és/vagy II ^0 termelésére képes mutánsát, vagy variánsát megfelelő tápközegben aerob körülmények között tenyésztjük, és a keletkezett antibiotikumot a tenyészetből kinyerjük. A tápközeg bármely olyan tápanyagforrást tar- gg talmazhat, amelyet a barminomicin I-et és/vagy Il-t termelő fenti mikroorganizmus hasznosítani képes. Szénforrásként például glicerint, glükózt, szaccharózt, maltózt, dextrint, keményítőt és zsírokat, és olajokat tartalmazhat a tápközeg. Nitrogénforrásként például qq szerves anyagokat - így szójabab-lisztet, gyapotmagolajpogácsát, húskivonatot, peptont, szárított élesztőt, vagy kukoricalckvárt —, vagy szervetlen anyagokat - így ammóniumsókat vagy nitrátokat, például ammónium-szulfátot, nátrium-nitrátot vagy ammó- 65 nium-kloridot — használhatunk. Szükség esetén szervetlen sókat — például nátrium-kloridot, káliumkloridot, foszfátokat és nehézfémsókat — is adhatunk a tápközcgliez. A fermentáció során a habképződést habzásgátló szerek - például szilikon- vagy szójababolaj — hozzáadásával akadályozhatjuk meg, a habzásgátló szereket a szokásos koncentrációban használjuk. A tenyésztést az antibiotikumok fermentálására szokásosait alkalmazott aerob folyékony merített enyészetben végezzük előnyösen. A tenyésztési hőmérséklet célszerűen 20—35 °C, előnyösen 25—30 °C. A képződött barminomicin I és/vagy II mennyisége 3—5 nap alatt éri el a maximális értékét, attól függően, hogy a tenyésztést rázott tenyészetben vagy levegőztetett és kevert tenyészetben végeztük-e. A fenti módon barminomicin I-ben vagy H-ben feldúsult tenyészetet kapunk. A barminomicin I vagy II részben a mikroorganizmus-sejten belül található, az antibiotikum fő tömege azonban a tenyészet szűrbtében van. A barminomicin I-et és/vagy Il-t ismert módon nyerhetjük ki a tenyészetből. Az egyik elválasztási módszer extrakción alapul. Közelebbről, a tenyészet szűrletében levő barminomicin I-et és/vagy Il-t, a banninomicin I és/vagy II vízzel nem elegyedő oldószereivel — például etil-acetáttal, butil-acetáttal, Horoformmal, butanollal — extrahálhatjuk (nagy 1 atékonyságú extrakciót érhetünk el, ha a tenyészet szűrletének pH-ja semleges, vagy enyhén bázikus). Ha az antibiotikum a tenyésztett mikroorganizmus sejtjeiben van, a sejteket szűréssel, centrifugálássai vagy egyéb módszerrel összegyűjtjük, és az antibiotikumot etil-acetáttal, kloroformmal, metanollal, etanollal, butanollal, acetonnal, metil-etil-ketonnal, sósavoldatt ü vagy ecctsavoldattal végzett kezeléssel kinyerjük. A tenyészetet a sejtek elválasztása nélkül, közvetlenül 1 extrahálhatjuk a fenti oldószerekkel. A sejteket az extrahálás előtt feltárhatjuk. Az extrahálást ellenáramú megoszlásos eljárással is végezhetjük. A barminomicin I-et és/vagy Il-t adszorpción a'apuló eljárással is kinyerhetjük, oly módon, hogy a kívánt antibiotikumot tartalmazó folyadékot — például a tenyészet szűrletét vagy extraktumát, amelyet a fenti eljárással állítunk elő — oszlopkromatográfiás, folyadék-kromatográfiás vagy egyéb elválasztási eljárásnak vetjük alá, megfelelő adszorbenst — például Dia-Ion HP20 (Mitsubishi Chemical Industries, Limited) gyantát, alumínium-oxidot, szilikagélt vagy Siphadex LH20 (Pharmacia Fine Chemicals) gyantát 7
