198095. lajstromszámú szabadalom • Két reagenskeverékből álló kompozíció fafelületek lakkozására
1 198 095 2 A találmány fafelületek lakkozására alkalmas kompozíciókra vonatkozik. A találmány szerinti kompozíciókat különösen előnyösen használhatjuk parketta lakkozására. A fafelületek lakkozására használt kompozíciók legrégebbi típusai a fenyőgyanták vagy módosított fenyőgyanták szerves oldószeres oldatai, amelyek adott esetben száradó olajokat is tartalmaznak. Az ilyen típusú kompozíciókból kialakított lakkok azonban nem kopásállóak, és fényállóságuk nem kielégítő. Az előzőeknél újabb típusú lakkozó kompozíciók alkidgyantát (rendszerint formaldehiddel reagáítatott fenyőgyantát vagy módosított fenyőgyantát) tartalmaznak szerves oldószerben oldva. A lakkozás során az alkidgyantákat szerves savval keményítik ki. Noha az ilyen összetételű kompozíciókból jó minőségű, fényes és kopásálló lakkok képezhetők, komoly hátrányt jelent, hogy azokból a kikeményítés során formaldehid szabadul fel, ami az egészségre rendkívül ártalmas. A lakkok kikeményedése hosszú időn — esetenként hónapokon - át elhúzódik, ezalatt a felvitt lakk folyamatosan ad le kis mennyiségben formaldehidet, ami folyamatosan károsítja a helyiségben tartózkodó személyek egészségét. Ennek tulajdonítható az, hogy ma már a formaldehidet leadó lakkkompozíciók nem kerülhetnek forgalomban A jelenleg használt legmodernebb lakkozó kompozíciókból a lakkok két komponens helyszíni összekeverésével alakíthatók ki. A kompozíciók egyik komponense valamely polialkohol szerves oldószeres oldata, míg a másik komponens izocianátot tartalmaz szintén szerves oldószerben oldva. A két komponens összekeverésekor a polialkohol az izocianáttal reagál, és jó minőségit, kopásálló lakkot képez. Az utóbbi kompozíciók egyfolyadékos változata is ismert; ezek a polialkohol mellett blokkolt izocianátot tartalmaznak szerves oldószerben oldva, A levegő páratartalmának hatására az izocianát blokkoló csoportja (ami rendszerint kismolekulatömegű alkohol-maradék) vagy szekunder, vagy tercier amin lehasad, és a szabaddá váló izocianát reagál a polialkohollal. Az utóbbi lakkozó kompozíciók hátránya, hogy rendkívül vízérzékenyek, és csak igen gondosan kiszárított felületekre vihetők fel, ellenkező esetben ugyanis a kompozíciókból a felületen víz Íratására poliuretán hab képződik. Hátrányos az is, hogy az izocianátok elszínczik a lakkozott fafelületet. Az ismert lakkozó kompozíciókról összefoglaló áttekintést ad Dr. Kovács Lajos: Lakk és festék zsebkönyv című munkája (Ili. kiadás, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1982). Valamennyi ismert lakkozó kompozíció közös hátránya, hogy igen nagy mennyiségű szerves oldószert tartalmaznak. A szerves oldószerek költségesek, rendszerint tűz- és robbanásveszélyesek, és nagy mennyiségben felszabaduló gőzeik az egészségre ártalmasak, illetve bódító hálást fejtenek ki. Figyelemmel arra is, hogy napjainkban a fiatalok körében egyre teljed a szerves oldószert tartalmazó készítmények narkotikumként használata, igen nagy szükség van olyan kompozíciók kialakítására, amelyek szerves oldószert egyáltalán nem, vagy csak igen kis mennyiségben tartalmaznak. 5 10 15 20 30 35 40 45 5C 55 60 65 A fa közismerten vízérzekeny, víz jelenlétében felsz.álkásodik, szerkezete károsodik. Erre tekintettel hordozóközegként vizet tartalmazó,fafelületek lakkozására alkalmas kompozíció előállítását mindeddig meg sem kísérelték. Kísérleteink során felismertük, hogy megfelelően megválasztott reagensekből és segédanyagokból olyan lakkozó kompozíciók alakíthatók ki, amelyek hordozóközegként csekély mennyiségű szerves oldószer mellett főtömegében vizet tartalmaznak, ennek ellenére a lakkozott fafelületeket nem károsítják, és a fafelületeken jó minőségű, megfelelően fényes és kopásálló lakkot képeznek. A találmány tehát fafelületek lakkozására alkalmas, két folyékony reagenskeverékbol álló kompozíciókra vonatkozik. A találmány szerinti kompozíciók egyik reagenskeveréke (a továbbiakban:,,A” reagenskeverék) 20- 70 tömeg % mennyiségben formaldehid aminocsoportot tartalmazó vcgyülettel képezett, vízben oldódó polikondenzátumát, amelynek 50 tömeg%-os vizes oldatban DIN 4-es mérőpohárra! mért kifolyási ideje 20 °C- on. 40 -60 sec. 0,1-5 tömcg% mennyiségben aníonos és/vagy nemionos felületaktív anyagot, 0.1-5 tömeg% mennyiségben szerves oldószert, 0,03—1 tömeg% mennyiségben a 270 -420 nm közötti hullámhosszú fényt elnyelő, vízben oldódó UV adszorbert, és fennmaradó részében vizet, másikreangeuskeveréke (a továbbiakban: „B” reagenskeverék) pedig 3—20tömeg% mennyiségben 30—65 °C-on 0,2-2,5 órán át 7,5 és 9 közötti pH- érieken hidiolizált enyvet, 0-5 tömeg % mennyiségben karbamidot, 0—1 tömeg % mennyiségben ismert fungicid hatóanyagot, 0,5-5 tömeg% mennyiségben egy, vagy több ásványi vagy szerves savat, l-3Qtömeg% mennyiségben valamely gyenge bázis erős savval képezett sóját, és fennmaradó részében vizet tartalmaz. A gyakorlati felhasználás során az „A” és „B” reagenskeveréket közvetlenül a lakkozás előtt megfelelő arányban — rendszerint 2:1 és 10:1 közötti, célszerűen 4:1 és 6:1 közötti térfogatarányban — összekeverjük egymással, cs ezt a keveréket visszük fel a lakkozandó felületre. A találmány szerinti kompozíció „A” reagenskeverékében szereplő, vízben oldódó polikondenzátum például karbamid vagy melamin formaldehiddel képezett polikondenzátuma lehet, ilyen anyagok például az Egyesült Vegyiművek következő termékei: Arbocoll (karbamid — formaldehid polikondenzátum), Acetoform (melamin — formaldehid polikondenzátum), Meiaform (melamin — formaldehid polikondenz.átum), Foramin (karbamid..formaldehid polikondenzátum). 2
