198090. lajstromszámú szabadalom • Eljárás L 17046 antibiotikum előállítására
3 198 090 4 A hidrolízis reakció végrehajtásához szükséges erős savat az erős ásványi savak, és az erős szerves savak közül választjuk ki. Az erős ásványi savak közül előnyben részesítjük a sósavat, és hidrogénbromidot. Az erős szerves savak közül előnyben részesítjük a metánszulfonsavat. Ha a sav a poláris aprotikus szerves oldószerben oldható gáz (pl. HC1 és HBr), ez utóbbival telítjük az oldószert, oly módon, hogy a gázalakú savat átbuborékoltatjuk a reakcióelegyen, és a telítést fenntartjuk legalább a reakció kezdeti fázisában azáltal, hogy a savas gáz buborékoltatását folyamatosan végezzük. A szerves savak közül a találmány szerinti eljárás egyik foganatosítási módja keretében előnyösen 98 tömeg/tömcg%-os metánszulfonsavat alkalmazunk. A reakcióelegy víztartalma elegendő kell, hogy legyen ahhoz, hogy a hidrolízis-reakció sztöchiometrikus feltételei teljesüljenek. Másrészt kívánatos, hogy a reakcióelegy víztartalmát a lehető legalacsonyabb szinten tartsuk a nem kívánt meüékreaciók — pl. a reakciótermék további hidrolízise vagy bomlása, vagy a szubsztrát kinilis centrumai átrendeződése vagy izomerizációja — megelőzésére. A reakció sztöchiometriai feltételei kielégítésére és egyidejűleg a sebesség és a folyamatvezetés üzemileg megfelelő szinten való tartása érdekében a hidrolízisfolyamatot rendszerint a kiindulási teikoplanin vegyületre vonatkoztatva kb. 3- kb. 100 tömeg%, előnyösen kb. 5- kb. 50 tömeg% mennyiségű víz jelenlétében hajtjuk végre. A megfelelő mennyiségű vizet a savval együtt adagolhatjuk be, vagy ez már eredetileg jelen lehet a kiindulási teikoplanin vegyületben. Ha lényegében vízmentes kiindulási anyagot, oldószert és savat alkalmazunk, a kívánt mennyiségű vizet közvetlenül hozzáadhatjuk az oldószerhez vagy a reakcióelcgyhez. A folyamat hőmérséklete lényegében az alkalmazott sav és az oldószer minőségétől függ. Általában megfelelők a 0 °C és 60 °C közötti hőmérsékletűek, mimellctt előnyben részesítjük a 10 °C — 40 °C tartományt. A reakcióidő célszerűen úgy határozható meg, hogy a reakció lefolyását analitikai tesztekkel követjük; ilyen pl. a nagyteljesítményű folyadék-kromatográfia (HPLC). Ha az analitikai vizsgálatok arra mutatnak, hogy a kiindulási teikoplanin vegyület kielégítő kitermeléssel alakult át a keresett L 17046 antibiotikummá, a reakciót leállítjuk, és a reakció termékét a szokásos módon kinyerjük. A reakcióelegy igen gyakran a reakció teljes időtartama alatt a kiindulási anyag, és a végtermék szuszpenziója a kiválasztott poláris aprotikus szerves oldószerben (pl. a legtöbb esetben, amikor az oldószer tetraliidrofurán, és a sav HC1 vagy HBr gáz). Más esetekben a kiindulási reakcióelegy szuszpenzió és a végső reakcióelegy oldat. A reakcióidő az egyes reakció-rendszerek, és a megfelelő üzemi hőmérséklet függvénye, de általában elmondható, hogy a reakció 2-60 óra alatt lezajlik. Közelebbről: ha a gázalakú savat átbuborékoltatjuk a reakcióelegyen, és így tartjuk fenn a savval való telítés körülményeit, a buborékoltatást a választott reakció-hőmérsékleten, kevertetés mellett, a reakció megindulásától számítva 2—6 órán át fenn kell tartanunk, majd a gázbevezetést megszüntetjük, és a reakcióelegyet 20 °C — 30 °C közötti hőmérsékleten további 5—20 órán át folytatjuk. Ha a reakció befejeződött, a végtermék kinyerését a szokásos módon végezzük. Ha a végeredményben kapott reakcióelegy a végterméket jelentős mennyiségben tartalmazza, szilárd csapadék alakjában, ezt szűréssel vagy ecntrifugálássnl különítjük cl. A visszamaradó szerves oldószert elvetjük vagy - ha a IIFLC vizsgálatok arra mutatnak, hogy további mennyiségű végterméket tartalmaz, félretesszük az említett termék kinyerésére. Ha a végtermék zöme oldva van a poláris aprotikus szeives oldószerben, kicsapható egy olyan további oldószer hozzáadásával, amelyben lényegében oldhatatlan; ilyen pl. a dietiléter. A reakcióelegyből közvetlenül kinyert termék általában savas addiciós só alakú, amelyben ugyanaz az erős sav szerepel, amelyet a hidrolízis-reakcióban alkalmaztunk. Ezt a terméket rendszerint tovább tisztítjuk, és ismert módon átalakítjuk a savmentes vegyiilctlé. Ezek az eljárások nugukban foglalják a termék feloldását 10-50 térf.% vÍ2oldható rövidszénláncú alkanolt (pl. metanolt vagy etanolt) tartalmazó vízben, majd ezt a lépést követi a vizes réteg extrakciója szerves oldószerrel vagy ilyenek clegyeivcl, amelyek vízben rosszul oldódnak (pl. n-butanol és rövidszénláncú alkilacetátok vagy rövidszénláncú alkil-éterek keverékei). A végterméket az erős savval alkotott só formájában tartalmazó vizes réteg pH-ját ezután 5,9-re ál ítjuk be a savmentes termék lecsapására, melyet kinyerünk és csökkentett nyomáson szárítunk. így lényegében tiszta L17046 antibiotikumot kapunk. Az L 17046 antibiotikum a következő jellemzőkkel rendelkezik: a) a fajlagos forgatás, (alfa)p értéke —44° (c = l%, DNF); 1) vízben korlátlanul oldódik pH 8,0 felett; dimetilformamidbau, dimclilszulfoxidban, propílénglikotban és metilcclloszolvban ugyancsak korlátlanul oldható pH 8,0 felett; kevéssé oldható metanolban; csaknem oldhatatlan n-hexánban, dietiléterben és acetonban; ;) UV abszorpciós spektruma a következő abszorpciós maximumokat mutatja: — 0,1 N sósavban. lambda,,,.,* 278 nm(E{ = 67,1); — 0,1 N NaOH-ban: larnbdamax 297 nm(E‘* = 124,1); — foszfát-pufferben, pH 7,4-n: Iamdbamnx 277 nm(Ej%, = 7,50); d) ÍR spektrumában — nujotban — a következő abszorpciós maximumok figyelhetők meg (cm-1): 3700-2000, 2970-2850 (nujol), 1655, 1610, 1595, 1515, 1490, 1460 (nujol). 1375 (nujol) 1300, 1220, 1145, 1060, 1010, 890, 850, 820, 720 (nujol); e) elem-analízise, amelyet azt követően hajtottunk végre, hogy a mintát kb. 140 °C-ban közömbös atmoszférában szárítottunk (tömegveszteség = = 8,4%), a következő közelítő %-os összetételt mutatja (átlag): 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
