198086. lajstromszámú szabadalom • Eljárás immunstimuláns acil-tripeptídek előállítására
3 198 086 4 elő, hogy az acilezett glutaminsavat a dianrino-pimelinsav-lizin (vagy bázikus aminosav) dipeptidrésszel kapcsoljuk össze. Magát a dipeptidrészt úgy hozzuk létre, hogy dianrino-pimclinsavat lizinncl kötünk össze a fentiek szerint. A tripcptid előállításához az egyes aminosavak kapcsolási sorrendje lényegtelen. Az alábbi példákban bizonyos védő és aktiváló csoportokat adunk meg. A szakember előtt azonban nyilvánvaló, hogy más védő és aktiváló csoportokat is alkalmazhattunk volna. Egy adott védőcsoport kiválasztása nagymértékben függ a szokásos reagens hozzáférhetőségétől, az utóbbinak a „megvédett” vegyület oldékonyságára gyakorolt hatásától, eltávolítható ságának egyszerűségétől és egyéb csoportok jelenlététől, melyeket alkalmazása befolyásolhatna; azaz a védőcsoport szelektivitásától és eltávolításától. Például sok reakciónál szükséges vagy legalábbis kívánatos lehet megvédeni az aminocsoportokat és/vagy a karboxilcsoportokat*. A tripeptid szintéziséhez kiválasztott eljárás szükségessé teheti az egyik vagy a másik, vagy' mindkét fenti védőcsoport eltávolítását abból a célból, hogy a regenerált amino- vagy karboxilcsoporton további reakciót lehessen végrehajtani; vagyis a használt védőcsoportok reverzibilisek, és — a legtöbb esetben - egymástól függetlenül eltávolíthatók. Ezenfelül egy adott aminocsoport számára a védőcsoport megválasztása függ az illető aminocsoportnak az egész reakciósorban betöltött szerepétől. Változó labilitási szintű, azaz változó könnyedséggel eltávolítható amino-védőcsoportokat alkalmazunk. Ugyanez vonatkozik a karboxil-védöcsoportokra. Az ilyen csoportok az irodalomból ismertek; felhívjuk a figyelmet a következő munkákra: Bodanskyés munkatársai, „Peptide Synthesis”, 2. kiadás, John Wiley and Sons, N. Y. (1976); Greene, „Protective Groups in Organic Synthesis ”, John Wiley and Sons, N. Y. (1981); McOmie, „Protective Groups in Organic Chemistry”, Plenum Press, N. Y. (1973); és Sheppard, „Comprehensive Organic Chemistry, The Synthesis and Reactions of Organic Compounds”, Pergamon Press, N. Y. (1979), szerkesztő: E. Hasiam, 23.6 rész, 321—339. oldal. A szokványos amino- és karboxil-védőcsoportokat a szakember ismeri. Jellemző aininosav-védőcsoportok például a következők: benzil-oxí-karbonilcsoport; szubsztituált vagy szubsztituálatlan aralkilcsoport, mint benzil-, tritil-, benzhidril- és 4-nitro-benzilcsoport; benzilidéncsoport; aril-tio-csoport, mint fcnil-tio-, nitro-fcml-tio- és triklór-fenil-tiocsoport; foszforilszármazékok, mint dimetil-foszforil- és 0,0- dibenzil-foszforil-csoport; trialkil-szililszármazékok, mint trimetil-szilil-csoport; és egyebek, amint a 4 322 341 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás leírás ismerteti őket és amelyeket itt hivatkozásképpen említünk. Az előnyben részesített aininovédőcsoport a benzil-oxi-karbónil-csoport, E csoport kialakítására szolgáló eljárások ismertek. Általában a megfelelő aminovegyületet benzil-oxi-karboníl-kloríddal (benzil-klór-formiát) acilezzük közömbös oldószerben, mint vízben, metilén-kloridban, tetrahidrofuránban, bázis (savnkccptor), például nátrium- vagy kálium-hidroxid jelenlétében, ha az oldószer víz; és — ha szerves oldószert használunk — tercier amin, mint Ci—C4-trialkil-aminok és piridin jelenlétében. Ha vizes oldószer-rendszert alkalmazunk, a reakciöelegy pH-ját 8—10, előnyösen 9 értéken tartjuk. l’a a reagens (vagyis a vegyidet, melynek aminocsopoitját meg kell védeni) bázikus csoportokat tartalma/, egyúttal savakccptorként is szolgálhat. Az R—CO-acil-csoportot a glutaminsav reagensbe (az 1. reakcióvázlatban 2 vegyület) standard acilező eljárásokkal vezetjük be, így a glutaminsavat alkalmas savklcriddal vagy -bromiddal rcagáltatva közömbös oldós; erben. Előnyben részesítjük a vizes rendszereket, píldául vizes acetont, és pH 9,0-et; a pH-t alkalmas bázis, mint nátrium- vagy kálium-hidroxid hozzáadása' al tartjuk 8,5—0,0 között. Nemvizes oldószerek is has málhátok. Mégis ilyen esetekben szerves bázist, előny isen tercier amint, mint trietil-amint, N-nretilmorfclint vagy piridint használunk bázisként. A/ acilczés természetesen nem alkalmas savanhidridde.’ (egyszerű vagy vegyes) is végrehajtható ismert eljárások szerint. Ha az acilező művelethez anhidridet használunk, előnyben részesítjük a vegyes anhidrideket, (s különösen a vegyes karbonsnv-szensav-anhidrideket. Je lemző karboxil-védőcsoportok például a különböző észterek, mint szilii-észterek, beleértve trialkilszilil-észtereket, trihalogén-szilil-észtereket éshalogénalkil- .zilil-észtereket; egyes hidrokarbil-észterek, mint C i—G4 -alkil-, különösen íerc-butilészterek; benzil- és szubsztituált bcnzil-észterek, benzhidril- és tritilésztc ck; fenacíl- és ftáiimido-mctil-ész.terck; egyes szubrztituált hidrokarbil-észterek, mini klór-mctil-, 2,2,2-triklór-etil-, ciano-metil-észíei; tetrahidropiranilészter; metoxi-metil-észter; metil-tiometil-észter; védett karbazoil-észter, mint —CONH-NHR5 általános képktű csoport, ahol Rs fentebb meghatározott amino-védőcsoportot, különösen bcnzil-oxi-karbonilcsoportot jelent; és egyebek, mint a 4 332 341 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban rnegí dottak, melyeket itt hivatkozásképpen említünk meg. Előnyben részesített karboxil-védőcsoport a —CCNH—NHR5 általános képletű csoport, álról Rs jelei tése benzil-oxi-karbonil-csoport; ezen előnyben részesített csoportot bcnzil-oxi-karbazidnak nevezzük. Különösen előnyben részesített karboxil-védőcsoport a benzilcsoport. A védett amino- és karboxilcsoportokat ismert eljárásokkal szabad amino- és karboxilcsoportokká alakítjuk át. A bcnzil-oxi-karbonil- és a benziiesoportot, melyeket (a védett karboxilcsoport részeként) az amino- és karboxilcsoport megvédésére előnyben részesítünk, palládium, főleg szénre leválasztott palládium felett katalitikus hidrogénezéssel távolítjuk el. A mezo-diamino-dipimelinsav-dibenzil-oxi-karbonil-karbazidról (az alábbi 3. példa terméke) a benziloxi-karbonil-karbazid-védőcsoportot szelektíven célszerűen leucin-aminopeptidázzal (LAP) távolítjuk el. A reakciót vizes oldószerben, különösen víz és vízzel elegyedő oldószer (mint C] — C4-alkanol, tetralridrofunn, dioxán) elegyében, lúgos pH-nál, előnyösen pH 8—10 között, legelőnyösebben pH 8,5-nél hajtjuk vég c. A karboxilcsoport aktiválását — egy adott reakció előregítésének eszközeként — ismert módon hajtjuk 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
