198077. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált amino-alkanoil-amino-alkil-foszfonátok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

5 198 077 6 Az I általános képletű vcgyülctck, illetve gyógy­szerként alkalmazható sóik alacsony vérnyomást elő­idéző hatásúak. Gátolják az angiotenzin I. dekapeptid átalakítását angiotenzin Il.-vé, és így .csökkentik, vagy teljesen kizárják az angiotenzinnel kapcsolatba hoz­ható magas vérnyomást. Angiotenzinogénből — egy a vérplazmában található pszeudoglobulin - egy enzim, rcnin hatására keletkezik angiotenzin I, amelyet egy másik enzim, az angiotcnzin-konvcrtáló enzim (ACE) alakít angiotenzin Il-vé. Ez utóbbi egy aktív vér­nyomást növelő hatású anyag, amely feltételezések szerint közvetlen okozója a magasvérnyomás-betegség némely, az emlősökben, például emberben is fellel­hető formájának. A találmány szerinti eljárással elő­állított vegyületek beavatkoznak angioternzinogén ->• -> (renin) -+ angiotenzin I. -v angiotenzin II. folya­matba azáltal, hogy gátolják az angiotenzin-konver­­táló enzim működését, és így csökkentik vagy meg­szüntetik a vérnyomást növelő hatású anyag, az angio­tenzin II. keletkezését. Ennek következtében, ha valamilyen emlős fajhoz tartozó egyedet, például embert, aki angiotenzinnel összefüggésbe hozható magasvérnyomás-betegségben szenved, olyan gyógy­szerrel kezelünk, amely egy, vagy több, a találmány szerinti eljárással előállított vegyületet tartalmaz, gyógyulást, illetve a betegség súlyosságának enyhü­lését érhetjük el. Egyetlen adagban, vagy előnyösen a napi adagot 2-4 részre osztva, testtömeg kilo­grammonként, naponta 0,1-100 mg, előnyösen 1—50 mg anyag beadásával érhetjük el a vérnyomás csökkenését. Előnyös, ha a vegyületet szájon át adjuk, de az emésztőrendszer megkerülésével történő ada­golás, például szubkután, intramuszkuláris, intra­vénás vagy intraperitoneálís injekció is alkalmas keze­lési mód. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket magasvérnyomás kezelésére kombinál­hatjuk vizelethajtó szerekkel is. A kombinált gyógy­szert, amely egy a találmány szerinti eljárással elő­állított vegyületet és valamilyen vizctlcthajtó szert tartalmaz a kívánt hatás eléréséhez szükséges mennyi­ségben — a teljes napi adag a találmány szerinti vegyü­­letből 30—600, előnyösen 30—330 mg, a vizelethajtó szerből mintegy 15—300, előnyösen 15-200 mg — alkalmazhatjuk az arra rászorulók kezelésére. A talál­mány szerinti eljárással előállított vegyüleíekkel kombinálhatunk a tiazid típusú vizetlethajtó szerek, például klorotiazid, lüdroklori tiazid, flumetazid, hidroflumetazid, bendroflumetazid, metilklotiazid, triklórmetiazid, politiazid és benztiazid, továbbá az etakrinsav, ticrynafen, kldrthalidon, furosemid, muso­­limid, bumetanid, triamterén, amilorid és spironol­­akton, valamint ezek sói. A vérnyomáscsökkentő szerként alkalmazásra kerülő I általános képletű vegyületet tartalmazó gyógyszerkészítmények kiszerelési formája lehet: orális kezeléshez tabletta, kapszula vagy elixir, illetve parenterális kezeléshez steril oldat vagy szuszpenzió. Az I általános képletű vegyületet tartalmazó gyógy­szerkészítmények egységnyi mennyiségét 10—500 mg hatóanyagból és a gyógyszerek készítésénél általá­nosan alkalmazott hordozó, kötő, konzerváló, stabili­záló, valamint ízesítő anyagokból állítjuk elő, amelye­ket végül jól adagolható gyógyszerré formálunk. Ezek a keverékek, illetve készítmények a hatóanyagot olyan mennyiségben tartalmazzák hogy egy meg­felelő adagjukban az a fenti határol, xözé essék. A találmány szerinti eljárást ?.z alábbi példákon mutatjuk be. A továbbiakban a ti imérsékletet mindig °C-ban adjuk meg, a HP—20 jelöes pedig egy porózus, térhálós, polisztirol-divinil-ber,:ol gyantára vonat­kozik. 1. jnlda l\(S)-2-\[[l-\[(S)-6-Aniino-2-{(ciklobutánkarbo­tiil)-amino]-!-oxo-hcxil\-amino]-pentil\-hidroxi­foszfmií]-oxi]-l-oxo-propií\-L-prolin a) [1-[(Difeni!-metil)-amino]-pentil]-foszfinsav 55 g (0,296 mól) 50%-os vizes foszfinsavat 100 ml 1,4-dioxánban oldunk, és erélyes keverés közben, egy­szerre, 0,296 mól (direnil-metil)-amin 100 ml 1,4-di­­oxános oldatához adjuk. Az így kapott meleg oldat­ból a só perceken belül kikristáiy osodik. Lehűtés után szűrjük, és ilyen módon 67,5 g (diffenil-metií)-amin­­foszfinátot kapunk, amely 171 — 173 °C-on olvad. 6,25 g (24 mmól) (dircnil-mctil)-amin-foszfinát és 20 ml (190 mmól) frissen desztillált valeraldehid ele­­gyét 65-70 °C-on 15 percen át melegítjük. A kapott félig szilárd masszát ezután etanollal 75 ml-re hígít juk, és a kivált szilárd anyagot szűrjük, majd mossuk dietil-éterrel. Ilyen módon 3,8 g [l-[(dífenil-metil)­­amino]-pentil]-foszfinsavat kapunk, amelynek olva­dáspontja 203-205 °C (az olvadék zavaros). b) (l-Amino-pentil)-foszfwsav 5 g (15 mmól) [l-[(difenil-metil)-amino]-pentil]­­foszfmsav, 5 ml anízoi és 50 ml trifluor-ccetsav ele­gy ét argongáz atmoszférában visszacsepegő hűtő alatt egy órán át forraljuk. A reakcióelegyet ezután 100 ml víz és 100 ml dietil-éter elegyére öntjük, elválasztjuk a két réteget, majd a vizes fázist szűrjük és vákuum­ban bepároljuk, úgy, hogy az oldószernyomok eltávo­lítása végett néhányszor etanolt desztillálunk le a maradékról. A kapott fehér, szilárd terméket aceto­­nitriliel cldörzsöljük, majd vákuumban éjszakán át szárítjuk. Az így nyert (l-amino-pentil)-foszfinsav tömege 1,49 g. c) [!-[[(BenziI-oxi)-karbonil]-amino]-pentil]-foszfinsav 1,95 g (12,9 mmól) (l-amino-pentil)-foszíinsavat feloldunk 50 ml vízben, és az oldat pH-ját 2,5 N nát­­rium-hidroxid-oldattal 95,0-re állítjuk. Lehűtjük 0°C- ra, és kis részletekben 1,95 ml (2,2 g; 12,9 mmól) benzil-(klór-formiát)-ot adunk az elegyhez, miközben további nátrium-hidroxid-oldat hozzáadásával az oldat pll-ját 9,5-ön tartjuk, majd végül ezen a pH értéken, 0 °C hőmérsékleten, 2,5 órán át kevertetjük, ezután az elegyet dietil-éterrel extraháljuk, majd tömény sósavval pH 2-re savanyítjuk és etil-acetáttal extraháljuk. Az etil-acetátos extraktumokat egyesítve 5 ^0 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom