198044. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-oxo-1-[(szubsztituált szulfonil)-amino]-karbonil-azetidinek és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 2 A találmány tárgya eljárás (I) általános képlet rí új vegyuletek és gyógyszerészetileg elfogadható sóik elő­állítására, amelyek antibakteriális hatásúak. Az (1) általános képletben és a leírás során végig a képle­tekben használt jelölések jelentése a következő: R’ 1-5 szénatomos alkilcsoport, amely karboxicso­­porttal vagy halogénatommal helyettesített, vagy karboxicsoporttal helyettesített 3-6 szénatomos cikloalkilesoport, és L -NH-CHr, -NI1-NH-CO-, -NH-CHk-C H~-NH-CO-, -NH-NHTO-NH-NH-CO-, (a), (b), (c), (f) vagy (gj képletű csoport vagy (2-oxo-l-imidaz.olidinil)­­-metilcsoport. Az aminocsoporton aeilezett, baktériumellenes bé­­ta-laktámokat ismertetnek a 2 716 677 számú német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali irat, a 867 994 számú belga szabadalmi leírás, a 4 152 432, 3 97! 778 és 4 172 199 szánni amerikai egye­sült államokbeli szabadalmi leírások. A jelen találmány szerinti vegyületek különböző szervetlen és szerves bázisokkal bázisos sókat képez­nek, amelyek előállítása szintén a találmány oltalmi körébe tartozik. Ilyen sók az ammóniumsók, alkáli­fémsók, alkáliföldfémsók, szerves bázisokkal, pél­dául diciklohexil-aminnal, N,N-dibenzil-etilén-dia­­minnal (benzatin), N-metil-D-glükaminnal, N.N'-bisz­­-(de-bidroabietil)-etilén-diaminnal (hidrabamin) és ha­sonlókkal képzett sók. A gyógyszerészetileg elfogad­ható sók előnyösek, bár más sók is hasznosak, pél­dául a termék elkülönítésénél vagy tisztításánál., A találmány szerint előállított vegyületek né­melyike kristályosítható vagy átkristályosítható vizet tartalmazó oldószerekből. Ilyen esetekben kristály­­vizes formák képződhetnek. Az (I) általános képletük -laktámok legalább egy királis centrumot tartalmaznak -- ß -laktám-mag 3- -helyzetében lévő szénatomot, amelyhez az ecil-ami­­no-szubsztituens kapcsolódik. A jelen találmány az előbbiekben leírt olyan ß-laktämokra vonatkozik, amelyekben a ß -laktám-mag 3-helyzetében lévő ki­rális centrum sztereokémiája azonos a természetes eredetű penicillinek (például a G-penicillin) 6-hely­­zetű szénatomjának konfigurációjával és a természe­tes eredetű cefamicínek (például cefamicin C) 7-hely­­zetű szénatomjának konfigurációjával. A jelen talál­mány oltalmi körébe tartoznak az olyan racém ke­verékek is, amelyek az alőbb leírt P -laktámokat tartalmazzák. Az (1) általános képletű g -laktámok és gyógyszeré­szetileg elfogadható sóit Gram-pozitív és Gram-ne­­gatív organizmusok elleni hatással rendelkeznek. A jelen találmány szerinti vegyületek bakteriális fertőzések (beleértve húgyúti fertőzéseket és légző­szervi fertőzéseket is) leküzdésére használhatók emlős fajokban, így háziállatokban (például kutyák, macs­kák, tehenek, lovak és hasonlók) és emberekben. Emlősökben előforduló bakteriális fertőzések le­küzdésére valamely jelen találmány szerinti vegyü­ld emlősnek szükség szerint körülbelül 1,4 mg/kg/­­nap-tól körülbelül 350 mg/kg/nap-ig, előnyösen kö­rülbelül 14 mg/kg/nap-tól körülbelül 100 mg/kg/nap­­ig terjedő mennyiségben adható be. Mindez olyan beadási mód, amelyet eddig használtak penicillinek­nek és cefalosporinoknak a fertőzés helyére juttatá­sára, alkalmazható a jelen találmány szerinti ß -lak­­tárnoknak a haználata esetén is. Ilyen beadási mó­dok a szájon át, intravénásán, intramuszkulárisan és kúpként való beadás. Az (1) általános képletű ^laktámok (II) általános képletű 3-/védett amino/-2-azetidinon-származékok­­ból állíthatók elő. A ((I) általános képletben és végig a leírás során az „R , jelzésű szubsztituens mindig valamilyen amino-védőcsoportot jelent. Ilyen csopor­tok jól ismertek a ß -laktám-kémia területén, és az illető kiválasztot csoport nem kritikus. A védő­csoportokra példaként a benziloxi-karbonil-, tritil-, és t-butoxi-karbonil-csoport említhető. Egy (II) ál­talános képletű ß -laktám és egy (III) általános képletű izocianát — amelynek képletében Y jelentése valamilyen kilépő csoport, például klóratom reakciója a megfelelő (IV) általános képletű vegyü­­letet eredményezi. A reakciót előnyösen valamilyen inert szerves oldószerben, például etil-acetátban, tetrahidrofuránban, 1,2-dimetoxi-etánban, diklór-me­­tánban, acetonitrilben vagy ezen oldószerek keveréké­ben hajtjuk végre. Az ,,Y” kilépő csoportnak a ki­vár t (h) csoporttal való kicserélése a megfelelő (V) általános képletű nukleofil- ágens, adott esetben vala­milyen bázis (például trietil-amin) jelenlétében tör­ténő használatával érhető el, és a megfelelő (VI) általános képletű vegyületet eredményezi. Más mód­szer szerint a kilépő csoport kicserélése egy (IV) általános képletű vegyületnek egy (V) általános kép­­letű vegyület valamilyen védett formájával való rea­­gá'tatásával hajtható végre. A kicserélési reakciót követően a védőcsoportokat valamilyen szakterüle­ten ismert technika alkalmazásával eltávolitva kapjuk a (VI) általános képletű vegyületet. Az (V) általános képletű vegyületek és az itt le­írt összes reagens védett formái közé, amelyek 3-hid­­roxi-4-piridon-maradékot tartalmaznak, beletartoznak azok a vegyületek, amelyekben a hidroxilcsoport van védve, azok a vegyületek, amelyekben a hidroxilcso­port és a gyűrű-nitrogén van védve, és azok a vegyü­letek, amelyekben mindkét piridon-oxigén védve van. A védőcsoportokra példák szilil-(például trime­­th-szilil-/, benzil és acil- (például acetil-)-csoportok. Amennyiben szililcsoportot használunk, akkor a ké­sőbbi védőcsoport eltávolítás hidrolízissel vagy fluo­­riddal kiváltott hasítással történhet. Amennyiben ben­­zilcsoportot használunk, akkor a későbbi védőcso­­p őrt eltávolítás hidrogenolízissel hajtható végre. A- mennyiben acilcsoportot használunk, a későbbi vé: d'»csoport-eltávolítás hidrolízissel hajtható végre. Egy (VI) általános képletű vegyület védőcsoport­jának szokásos technikákkal végzett eltávolítása a megfelelő (VII) általános képletű kulcsintermedier­hez vagy ennek valamilyen sójához vezet. A részle­ges védőcsoport-eltávolítási reakció természetesen az éppen jelenlévő „R” védőcsoporttól függ. Ameny­­ryiben például R4 jelentése t-butoxi-karbonil-védő­­csoport, a védőcsoport eltávolítás egy (VI) általános 1 épletű vegyület valamilyen savval (például hangya­­savval vagy trifluor-ecetsawal) való kezelésével hajt­ható végre. Amennyiben például R4 jelentése benzil­­oxi-karbonil-védőcsoport, a védőcsoport-eltávolítás a (VI) általános képletű vegyület katalitikus hidro­­génezésével hajtható végre. Más módszer szerint az R4 védőcsoport eltávolítható egyidejűleg a többi piridon-védőcsoporttal együtt közvetlenül az előbb leirt helyettesítési reakciót követően 98 044 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom