198024. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új imidazolil-alkil-guanidin származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 2 képzett sók. A találmány szerinti eljárással előállított vegyüle­­teket hatóanyagként alkalmazhatjuk gyógyszerkészít­ményekben, amelyeket ismert eljárások szerint gyógy­szerészeti hordozóanyagokkal és hígítóanyagokkal ál­lítunk elő. E gyógyszerkészítmények egyaránt alkal­mazhatók a humán- és állatgyógyászatban. A gyógyszerkészítmények lehetnek orális, bukká­­lis, helyi, parenterális vagy rektális adagolásra alkal­mas készítmények. Az. orális készítmények lehetnek tabletták, kapszu­lák, porok, oldatok, szirupok vagy szuszpenziók, ame­lyeket ismert módon alkalmas hígítószerek alkalmazá­sával állítunk elő. A bukkális készítmények lehetnek tabletták vagy egyéb porkészítmények, amelyeket szintén ismert el­járások szerint állítunk elő. A parenterális készítmények lehetnek bolus-in­­jekciókészítmcnyek vagy infúzió céljára kialakított készítmények és előállíthatok egységdózisok vagy en­nél nagyobb adagokat magukban foglaló kiszerelés formájában is, amely utóbbiak még konzerválószere­ket is tartalmazhatnak. A gyógyszerkészítmények lehetnek szuszpenziók, oldatok vagy emulziók, olajos vagy vizes hordozó­­anyagokkal előállítva, amelyek még további segéd­anyagként szuszpendáló-, stabilizáló- és/vagy diszper­­gálószereket is tartalmazhatnak. A hatóanyagot porkészítmény formájában úgy is alkalmazhatjuk, hogy azt felhasználás előtt alkalmas higítóanyaggal, például steril, nem lázkeltő vízzel ke­verjük el. A rektális készítmények lehetnek kúpok vagy be­öntésre alkalmas készítmények, amelyet szintén is­mert módon alkalmas hordozóanyagokkal, például kakaóvajial vagy glicerinnel elkeverve állítunk elő. A helyi alkalmazásra alkalmas készítmények le­hetnek krémek, kenőcsök, gélek, lemosószerek, púderek vagy spray-k, amelyeket ismert módon állí­tunk elő. Orális készítmények esetében az alkalmas adag S mg-1 g hatóanyag naponta, a beteg állapotától függően. Egyes esetekben azonban a betegtől, annak a gyógyszertől való érzékenységének, az adagolás módjának, idejének és időtartamának függvényében a fenti mennyiségtől el is lehet térni, tehát annál na­gyobb vagy kisebb adag is alkalmazható. A találmány szerinti eljárással előállított új vegyü­­leteknek eddig még nem tapasztalt újszerű gyógyá­szati hatása van. A találmány szerinti új vegyületek Hí-antagonis­­ta és Hj-agonista hatást egyaránt mutatnak. A fenti gyógyhatásokat ismert eljárások segítsé­gével mutattuk ki: Hj-antagonista hatás a pA2-ér­ték meghatározásával (Arunlakshana, O és Schild, H.O. /1959/, Some quantitative uses of drug antagonists, Br. J. Pharmacol. Chemother., 14, 48—58) és a H2-agonista hatás meghatározása a pD2- -hatás kimutatásával (Van Rossum, J. M. /1963/, Cumulative dose-response curves 11. Technique for making of dose response in isolated organs and the evaluation of drug parameters, Arch. Int. Pharmacodyn. Ther., 143,299-307). A kapott eredményeket a következő táblázatban foglaljuk össze. A farmakológiai adagokat tengeri malacok izolált szívpitvarán (átrium) és ileumán mértük. Farmakológiai adatok Példa szerinti PD vegyület PDj -érték (átrium) pAj -érték (ileum) 10. 6,05 6,95 12. 6,70 6,25 17. 5,92 8,49 51. 7,17 5,50 60. 6,54 5.64 78. 7,17 7,20 105. 7,29 5,91 121 7,29 5,70 127. 7,40 7,28 1. példa a) N-Benzoil-difenil-imido karbonát (la) képletű vegyület) 21 g (104 mmól) benzoil-izodanid-dikloridot és 20,5 g (218 mmól) fenolt etil-acetátban oldunk és hűtés mellett hozzácsepegtetünk 45 ml piridint. Ez­után 30 perc elteltével a reakcióelegyet vákuumban betöményítjük, a visszamaradó anyagot benzollal el­keverjük, és a kiváló piridinium-kloridot leszűrjük. A benzolt ezután vákuumban eltávolítjuk, anrikoris barnás színű olaj marad vissza, amelyet hűtőszekrény­ben kikristályosítunk. A kapott kristályos anyagot szobahőmérsékleten éterrel többször elkeverjük, és a minden esetben visszamaradó oldhatatlan maradékot leszűrjük, majd az éter extraktumokat egyesítjük, vákuumban betöményítjük, és hűtőszekrényben ki­kristályosítjuk. Ily módon 23,7 g (72%) terméket nyerünk színtelen kristályos anyag formájában, amelynek olvadáspontja, éterből való átkristályosítás utáni 08 °C. IR(KBr): 1710(0=0), 1645 cm1. Elemanalízis a C2oH,sN03 képletű vegyületre: számított: C: 75.70, H: 4,76, N: 4,41%, mért: C: 75,72, H:4,70, N:4,47%. MS: m/z (reí.int. /%/= 224 (/M -93f, 24), 105 (ÍC6H5COf, 100), 94 (/C6HsOH/*,9),77-(/C6H5/\ 83). 1H-NMR adatok: (CDClj TMS belső standard­ként): 5= 7,2-7,55 (m) 13 H, 7,93 (m), 2H ppm. b) N-benzoil-0-fenil-N’-[3-(3-piperidino-meti]-fen­­oxi)-propiI]-izokarbamid (lb) képletű vegyület 2,48 g (10 mmól) 3-(3-piperidino-metil-fenoxi)­­-propil-amint és 3,17 g (10 mmól) N-benzoil-difenil­­•imido-karbonátot 20 ml éterben 1 órán át szobahő­mérsékleten keverünk, majd a reakcióelegyet vákuum­ban betöményítjük, a visszamaradó anyagot meta­nolban oldjuk, és csepegtetve addig adunk hozzá vi­zet, amíg megzavarosodik. Ezután a reakcióelegyet hűtőszekrényben kristályosítva 4,4 g (93%) N-benz­­oü-0-fenil-N’-[3-(3-piperidino-metil-fenoxi)-propU]­­-izokarbamid válik ki színtelen kristályos anyag formájában, op.: 67 °C. Elemanalízis a C29H33N303 képletű vegyületre: számított: C: 73,86, H: 7,05, N: 83)1%, mért: C: 73,82, H: 7,15, N: 8,89%. 198 024 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom