198016. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzolgyűrűvel kondenzált cikloalkán-, oxa- és tiaciklo-alkán-transz-1 2-diamin származékok és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 2 náírium-metilátot vagy nátrium-hidröxidot használva egy poláris oldószerben, például etanolban 0 °C és S^C közötti hőmérsékleten. Egy így kapott (X) álta­lános képletű oximino-származékot azután hidrogén­nel redukálunk katalizátor, például szénhordozós palládium jelenlétében egy poláris oldószerben, például sztöchiometrikus mennyiségű szervetlen savat, például hidrogén-kloridot tartalmazó etanolban, egy (XI) általános képletű amino-ketont kapva. Ez azután tovább redukálható egy (XV) álta­lános képletű transz-aminoalkohollá bór-hidrid típu­sú redukálószenei, például nátrium-bór-hidriddel poláris oldószerben, például vizes etanolban 0 °C és 25 °C közötti hőmérsékleten. Egy aminoalkohol azután égy (XVI) általános képletű vegytiletté alakít­ható N-alkilézéssel, például March. J. által az „Advanced, Organic Chemistry” című könyvben (megjelent a Wiley lntersdence new-yorki kiadó gondozásában! ismertetett módszerrel. Egy (XVI) általános képletű vegyietnek egy (Vll) általános képletű diaminná való alakítását ugyanúgy végezhetjük, mint egy (Vll) általános kép­letű vegyületnek az A. reakcióvázlatban bemutatott módon egy (VI) általános képletű aminoalkoholból való előállítását. Alternatív módon egy (XI) általános képletű ami­no-ketont egy (XII) általános képletű amiddá alakít­hatunk a szakirodalomból: jól ismert N-adlezési módszerekkel, például savkloridot használva. Egy így kapott amid azután egy (Xlll) általános képletű dsz-aminóálkohollá redukálható egy redukálószer­rel, például lítíum-alumínium-hidriddel (rövidítve: LAH) közömbös oldószerben, például tetrahidro­­furánban 25 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten. Egy (Xlll) általános képletű aminoalkoholt azután N-aUd­­lezési reakdóban alakítunk egy (XIV) általános kép­letű ve gyűl étté, az utóbbit pedig metán-szulfond­­-kloriddal reagál tatjuk klórozott oldószerben, például metilén-kloridban 0 °C és 5 °C közötti hőmérsékle­ten, végül pedig egy RNHj általános képletű amin al­koholos oldatával 75 °C és 80 °C közötti hőmérsékle­ten végzett reagáltatás útján nyeljük a megfelelő (Vll) általános képletű vegyületet. A (Vll) általános képletű vegyületek az A. reakdó­­vázlatban bemutatott módon alakíthatók (1) általános képiétű vegyületekké. . Az (1) általánosképletű vegyületeket adó A. és B teakdó vázlat ok szerinti reagáltatások felhasználhatók a (11) általános képletű vegyületek előállítására is. Ezt az analóg szintézissort mutatjuk be a C. reakdó­­vázlatban. Az utóbbi szintézissomál egyes köztiter­mékek regiolzomerjeikkel együtt lehetnek. A nem kívánatos izomereket hagyományos elválasztási mód­szerekkel, például kromatográfiással, így nagynyo­mású folyadékkromatografálással (HPLC) vagy vé­­konyrétegkromatografál ássál (TLC), illetve desztillá- 1 ássál vagy frakdonált kristályosítással választhatjuk el. Ahol az A., B. és C. reakdóvázlatokban többféle alternatív út van, néha az egyik szintézisút előnyö­sebb lehet a többinél, az adott vegyietektől függően. Átlagos tudású szerves vegyész számára azonban nem jelent gondot a legkedvezőbb út kiválasztása. Ezeknél a reakdóvázlatoknál a köztitermékek és termékek képleteinek felrajzolásánál törekedtünk a sztereokémiái konfigurádó, azaz a dsz- és transz-for­4 ma tükrözésére. Ezek a szerkezetek azonban a legtöbb esetben a D.L(racém) formát kívánják bemu­tatni és nem az abszolút sztereokémiái konfigurádó­­kat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy néha nem tisz­ta enantiomerek, azaz rezolvált vegyületek az előnyös termékek. Bár az említett reakdóvázlatok ábrázolják a legál­talánosabb módszereket, az átlagos tudású szerves vegyész számára érthető, hogy nem tartalmazzák az (1) és a (11) általános képletű vegyületek előállítására az összes elképzelhető megközelítést. így például a B, C és D csoportok egyes jelentéseinél előnyös lehet olyan kiindulási anyagot használni, amelyekben a B, C és D csoportok helyett a konkrétan kívánt csoportok prekurzoijai vannak jelen. Így például B lehet nitro- vagy acetamidocsoport, amelyek a szin­tézis során amino-, illetve etil-aminocsoporttá redu­­kálhatók. Kiindulhatunk továbbá a B, C vagy D he­lyén metoxicsoportot tartalmazó (111), (IX) vagy (XVII) általános képletű vegyietekből és a későb­biekben demetilezhetünk, például a szintézissor vé­gén, a megfelelő fenolt kapva. Gyakran célszerű Rs helyén karbonsav-észter csoportot tartalmazó, azaz terc-butoxi-karbonü csoportot hordozó vegyie­tekből kiindulni és azután a szintézissor végén az étz­­tercsoportot hidrolizálni és redukálni hidroxi-metil­­vagy formilcsoporttá, vagy pedig az észtercsoportot hidrolizálni és azután egy megfelelő fémorganikus reagenssel, példái meri!-lítiummal reagáltatni -COR11 csoport kialakítása céljából. Az alapreak­­dók ilyen variálása szokásos gyakorlat gyógyhatású vegyietek analógjainak előállítása során. Az (1) vagy (11) általános képletű vegyietek gyó­gyászatiig elfogadható savaddídós sóit úgy állít­hatjuk elő, hogy egy (1) vagy (II) általános képletű szabad bázist sztöchiometrikus mennyiségben vett megfelelő savval, példái hidrogén-kloriddal, hidro­gén-bromiddal, hidrogén-jodiddal, foszforsavval, kén­savval, ecetsavval, tejsaml, maleinsawal, fúrnám v­­val, borostyánkősavval, dtromsawal, benzoesawal, szalicilsavval, 4,4 ’-me til én -bisz(3 -hidroxi-2 -naftalln -•karbonsavával, metán-szifonsavval, naftalln-szifon­­savval vagy p-toluol-szifonsawal reagáltatunk. A reagáltatást vízben vagy egy szerves oldószerben vagy ezek elegy ében hajthatjuk végre. Általában azonban előnyös a nemvizes közeg, példái dietil-éter, etil­­-acetát, etanol, izopropanol vagy acetonitril. Az optikailag rezolvált enantiomereket rendszerint egy­szerűen előállítjuk optikailag aktív savakból, példái (+)- vagy (-)-borkősavból, -dibenzoil-borkősavból vagy -dtromsavból. Az egyik enantiomer aktívabb lehet, minta másik. Az (1) vagy (11) általános képletű vegyietek amin­­-oxidjait is előállíthatjuk. Ezeket általában ugyanúgy állíthatjuk elő, mint más amin-oxidokat, így példái az aminokat hidrogén-peroxiddal vagy perecetsawal reagáltatva vizes közegben, vagy egy pérsawal, példái perecetsawal vagy 3-klór-perbenzoesawal reagáltatva nemvizes közegben, példái metilén-klo­­ridban. Az amin-oxidokat a savas reakdóelegyből pél­dái bázikus alumínium-oxidon végzett kromatogra­fálással vagy vizes bázissal, példái nátrium-hidrogén­­•karbonáttal végzett kezeléssel kiöníthetjük el. A találmányt közelebbről a következő kiviteli példákkal kívánjuk megvilágítani. A kapott terméke­ket protonmágneses rezonandaspektroszkópiai, TLC, 198.016 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom