197987. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ifoszfamid-liofilizátum előállítására

197987 könyv 9. kiadás, 1986, 161 —164 és DIN-szab­­ványok 58 366 1. rész és 5. rész). Ezen túl az injekciós edényeknek, vala­mint a további segédanyagoknak, így a gu­midugóknak és a peremes kupakoknak meg kell felelniük a DIN-szabványok 58 366, 2. és 3. rész, valamint az 58 367 1. rész szerin­ti követelményeknek. A liofilizálásra előkészített ifoszfamid ol­datok oldatmennyisége az injekciós készít­ményeknek alkalmazott mindenkori edények­ben (ampullákban) vagy más edényekben, például 1 ml. és 500 ml, előnyösen 1 ml és 250 ml, különösen 2 ml és 50 ml között van edényenként. Az edényeket mindig úgy kell méretezni, hogy a bennük lévő liofilizátumot később nagyobb mennyiségű folyadékban fel tudjuk oldani. Ezért olyan térfogatúaknak kell lenniük, hogy az elegendő legyen egy olyan felhasználásra kész végső oldat elő­állítására, amelynek térfogata mintegy 2-5- szöröse, előnyösen 2—4-szerese, különösen 2—2,5-szerese az eredetileg betöltött lioíili­­zátum oldatnak. Mint már említettük, minden ampullába, illetve minden üvegedénybe egység dózis ifoszi­­amidot töltünk,amikor is az ifoszfamid meny­­nyisége üvegedényre számítva például 100 mg és 10 g, előnyösen 200 mg és 5 g között van. Ezt követően az ilyen üvegedényben vagy ampullában lévő oldatot szokásos módon fa­gyasztva szárítjuk. Az is lehetséges azonban, hogy nagyobb mennyiségű ifoszfamidot, vagy­is egy megfelelően nagyobb térfogatú ifoszf­amid oldatot egy megfelelően nagyobb edény­ben liofilizálunk és ezt követően a kapott lio­filizátumot megfelelően kisebb dózisokra szét­osztjuk, illetve kiszereljük. A liofilizálást úgy végezzük, hogy az am­pullákat vagy az üvegedényeket vagy más edényeket, amelyek az ifoszfamid-hexit olda­tot tartalmazzák, közvetlenül egy tartótál­cára vagy tálcákban egy tartótálcára helyez­zük egy fagyasztva szárító kamrába. A kam­ra lezárása után az ampullákat, illetve az edényeket 0°C alatti hőmérsékletre lehűtjük, például —70°C és 0°C közötti hőmérséklet­re, előnyösen —50°C és —30°C között, kü­lönösen —45°C és —35°C közötti hőmérsék­letre. Mihelyt az oldatok teljesen megfagy­tak, a fagyasztva szárító kamrát fokozato­san evakuáljuk és a szárítást megkezdjük. Először a nem adszorptive kötött oldószert távolítjuk el, mégpedig —30°C és -j-40°C kö­zötti hőmérsékleten, előnyösen 0°C és -(-30oC, különösen -j-20°C és +30°C-on, mimellett a nyomást 10-3 és 6 mbar között, előnyösen 10-2 és 2 mbar, különösen 10_l és 1 mbar kö­zött állítjuk be. Az előbbiekben megadott hő­mérsékletek, illetve hőmérséklettartományok esetén a tartótálca hőmérsékletéről van szó. A folyamatot emellett úgy szabályozzuk, hogy a tálcahőmérséklet fölött bevezetett hő tel­jesen szublimációs hőként legyen felhasznál­va, és a megfagyasztott, ifoszfamid-tartal­­mú oldat hőmérsékletre mindig az eutekti- 4 5 kus hőmérséklete alatt maradjon. A tartótál­ca mindenkor kívánatos hőmérsékletét pél­dául programkapcsolóval vagy számítógép­pel programozhatjuk. Ennek a nem adszorp­tive kötött oldószernek az eltávolításához szükséges időtartam függ az egyes tároló­edények nagyságától és például mintegy 4 és 40 óra között van +25°C tálcahőmérsék­let és 0,8 mbar nyomás esetén. Például eb­ben az összefüggésben utalunk a példában megadott időtartamokra. A nem adszorptive kötött víz teljes eltá­volítása a következők szerint mutatkozik meg. Nem adszorptive kötött víz jég formájában van. Az úgynevezett nyomás emelkedés mé­réssel megállapítjuk, hogy ilyenfajta víz je­len van-e még a liofilizátumban. Ehhez elzá­runk egy szelepet a szárítókamra és a kon­denzátortér között, amely szelephez a vákuum­­szivattyú is csatlakozik. A jelenlévő jég ez­után gyorsan szublimálna és a szárítókam­rában nyomásnövekedést idézne elő. A nyo­másnövekedés mérés esetén a kamrában lé­vő nyomás 15 perc után a kiindulási érték­ről, például 0,8 mbarról, legfeljebb 1 mbar­­ra növekedhet. Egy nagyobb nyomásnöveke­dés azt jelentené, hogy a főszárítás még nem fejeződött be. A még jelenlévő maradék adszorptive kö­tött oldószert ezután utószárítással távolít­juk el. Ez például 3—12 órán keresztül tart 10-1—10-4 mbar vákuumban, különösen 3— 4 órán át 10-3—10~4 mbar vákuumban. A liofilizá lás akkor fejeződött be, ha a ma­radék nedvesség (K. Fischer szerint megha­tározva) 1%, illetve 0,5% alatt van. Az utószárítást az adszorptive kötött víz eltávolítására különösen 0°C és 40°C közötti hőmérsékleten, előnyösen 10°C és 35°C kö­zött, különösen 20°C és 30°C között és 10~4 és 10“' mbar közti nyomáson, előnyösen 10~3 és 10-2 mbar között, különösen 10~3 és 5X X10“3 mbar között végezzük, mimellett ez az utószárítás például 2—36 órát, előnyö­sen 6—24 órát, különösen 3—12 órát vesz igénybe. A fagyasztva szárítás befejezése után az edényeket lezárjuk. A találmány szerinti el­járás minden lépését steril körülmények kö­zött végezzük. Az injekciós üvegek lezárását ezután pél­dául a fagyasztva szárító kamrának száraz steril levegő vagy nitrogén bevezetésével nor­mál nyomásra való levegőztetése után vé­gezzük, különleges fagyasztva szárításra hasz­nált gumidugókkal, amelyek a dörzsölés el­kerülésére és a csúszósság javítása céljából szilikonozva vannak. Példa Fagyasztva szárítás céljára a következő oldatot készítjük el: Ifoszfamid 100 mg D-mannit 70 mg Injekciós víz ad 1 ml Ennek az oldatnak sűrűsége 1,0563 g/ml -p6°C-on és 1,0527 g/ml -F20°C-on. 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom