197938. lajstromszámú szabadalom • Eljárás interleukin-2-polipeptidet kódoló gén, ezt a gént hordozó rekombináns DNS, a rekombináns DNS-sel rendelkező élő sejtvonal előállítására és eljárás interleukin-2 előállítására ilyen sejtekkel

7 197938 focitákat inokuláljuk 1 ml RPMI 1640-ben lXl06/ml sejt-sűrűséggel 24 üreges Nunc te­nyésztő lemezen 10 pg/ml PHA jelenlétében és 24 órán át tenyésztjük 37°C hőmérsékleten 7,5% C02-inkubátorban. A tenyészet felül­­úszóját kinyerjük, centrifugáljuk, 0,22 p milli­­pórusú szűrőn átszűrjük és IL-2 aktivitásra megvizsgáljuk, hogy pontosan meghatározzuk az IL-2 termelő normál humán T-limfocita kiónokat. (3) Mitogén jelenlétében IL-2-t termelni képes humán limfocitákból származó rossz­indulatú sejtvonal nyerése Jurkat sejtvonal, vagy klónozott sejtvona­lak, mint pl. Jurkat 111, amelyet a fentebb leírt korlátozott hígításos módszerrel nyer­tünk, képesek 10—4 000 egység/ml IL-2-t előállítani, amikor 24 órán át tenyésztjük a korábban leírt szérum-mentes szintetikus tápközegen vagy 1—2% emlős szérumot tartalmazó RPMl-1640-en, mitogén, mint pl. 10 pg/ml Con A vagy 2,5 pg/ml PHA jelen­létében. Ezek a rosszindulatú humán sejt­­vonalak termelnek IL-2-t akkor is, amikor cink-klorid, „A“ fehérje vagy picibanil jelen­létében tenyésztjük. (4) Mitogén, más stimuláló sejtek vagy stimuláló oldható faktorok együttes jelen­létében IL-2-t termelni képes sejtek nyerése Molt 4 F humán rosszindulatú sejtvonal és bizonyos klónozott sejtvonalak, mint pl. Jurkat J 99 — amelyet a korlátozott hígításos módszerrel nyertünk — nem termelnek IL-2-t még akkor sem, ha 24—72 órán át lektin vagy mitogének bármilyen koncentrációja je­lenlétében tenyésztjük. Ugyanakkor ezek a sejtek képessé válnak jelentős mennyiségű (10—100 E/ml) IL-2-t termelni 24 órás .te­nyésztési időköz alatt 37°C hőmérsékleten, ha együtt tenyésztjük 5—10 E/ml interleukin 1 -el (a monokinek egyikével), vagy K 562 vagy Raji sejtek 50%-ot kitevő mennyiségével. Az IL-2 mRNS kivonását a fentebb emlí­tett módon aktivált sejtekből a hagyományos, jól ismert módszerrel végezzük, tekintet nélkül a sejtek különböző forrásaira. így pl. a sejte­ket részben vagy teljesen felaprítjuk deter­­gens, pl. NP-40, SDS, Triton X és dezoxi-kól­­sav hozzáadásával vagy mechanikai homoge­­nizálással vagy a fagyasztás-felengedtetés módszerével. Hogy az mRNS kivonása folya­mán az RNS ribonukleáz által okozott bomlá­sát megakadályozzuk, előnyös RN-áz inhibi­torokat, mint pl. heparint, polivinil-szulfátot, bentonitot, makaloidot (forgalmazza: Natio­nal Lead Company, Houston, Texas) dietil­­-pirokarbonátot vagy vanadil-komplexet hoz­záadni. Az IL-2 mRNS-t az IL-2 bioszintézisé­ben kicsapott poliszómából nyerhetjük, amely anti-IL-2 antitesttel van kicsapva egy deter­­genssel kivonva. A poli A-t tartalmazó mRNS-t bármilyen hagyományos módszerrel lehet frakcionálni vagy koncentrálni, így pl. affinitás-kromatog­­ráfiával, vagy oligo-dT cellulózon vagy sepha­rose 2 B poli-U-sepharózán történő egytételü abszorpcióval, szacharóz sűrűség gradiens centrifugálással vagy agaróz gél elektroforé­­zissel. Az mRNS frakciókat ezután levizsgáljuk IL-2 mRNS aktivitásra az mRNS frakciók­ból átírt fehérjék biológiai aktivitásának ki­próbálásával vagy az átírt fehérjék azonosí­tásával, az IL-2 pepiid elleni mon'oklonális antitestet alkalmazva. így pl. az mRNS általá­ban a megfelelő fehérjévé íródik át, béka (Xenopus laevis) petébe történő mikroinjekció­­val (Gurdon, J. B. és munkatársai: Nature 233, 177—182 (1972)), vagy az mRNS-től függő ‘retikulolizátumnak vagy gabonacsíra transzlációs, sejtmentes rendszerének alkal­mazásával. Az IL-2 aktivitást lehet bizonyítani mikro­vizsgáló módszerrel, amelyet elvileg Gillis és munkatársai (Gillis, S. és munkatársai: J. Immunoi., 120,2027—2033 (1978)) dolgoz­tak ki. A vizsgálat figyeli a citotoxikus T limfo­­cita sejtvonalak (CTLL) IL-2 függő celluláris sejtburjánzását, a sejtvonalak Gillis és munka­társai által leírt módszer szerint vannak ki­váltva. Azaz 4X103 CTLL sejtet inokulálunk 2% FCS-t tartalmazó 100 pl RPMI 1640 tápközegbe 96 üreges laposfenekű mikrole­­mezben 100 pl sorozatban hígított átírt ter­mékkel együtt. 20 óra inkubálás után 37°C hőmérsékleten 5% C02 inkubátorban a sejte­ket 4 órán át rázatjuk 0,5 pCi 3H-TdR-rel, üvegszál-csíkokra gyűjtjük ki egy automati­kus sejtkinyerő segítségével, majd a beépült aktivitást folyadék scíntil 1 ációs számlálóval mérjük. Ezekkel a vizsgáló eljárásokkal az IL-2 jelenlétében tenyésztett CTLL sejtekről úgy találjuk, hogy a 3H-TdR dózis-függő mó­don beépül, a vizsgálati mintában levő IL-2 mennyiségének határozott kiszámítását téve lehetővé. Az IL-2 olyan aktivitással rendelkezik, amely a T-limfociták burjánzását elősegíti, ez lehetővé teszi az IL-2 aktivitás mérését T-sejt növekedési aktivitási indexet alkalmaz­va. Azaz 5 CTLL sejtet viszünk át 100 pl 2% FCS-t tartalmazó DMEM-be 96 üreges laposfenekű mikrolemezekben 100 pl széria­­-higításos átírási (transzlációs) termékkel együtt. 72—96 órás inkubálás után 37°C hő­mérsékleten 5% C02 inkubátorban, a kinőtt sejtek és aktivált sejtek számát mikroszkóp alatt megszámoljuk. Pozitív külső kontroll csoportként 100 egység/ml és 10 egység/ml IL-2-t adunk és a vizsgálati minta IL-2 aktivi­tását kiszámítjuk, összehasonlítva a kinőtt élő sejtek számával ezekben a kontroll cso­portokban. A legaktívabb frakciókból így nyert IL-2 mRNS szolgál templátként a ds-cDNS szinté­ziséhez és a ds-cDNS kapcsolódik egy vektor DNS-sel. A cDNS szintézisét hagyományos módszerekkel hajtják végre. Először ss-cDNS, amely az mRNS-sel komplementer, készül el dATP, dGTP, dCTP, 8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom