197926. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glikopeptid antibiotikumok kinyerésére
197926 Az előbbi célokra pl. előnyösen a következőket adagoljuk: ásványi savak, hangyasav, ecetsav, híg vizes alkálifém-hidroxidok (pl. nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid), nátrium-hidrogénkarbonát, nátrium-karbonát, ammónia, bisz(2-hidroxi-etilamin), nátrium-hidrogénfoszfát pufferek stb. A találmány szerinti eljárás egyik kitüntetett foganatosítási módja értelmében az eluáló elegy első adagjának pH értéke alacsonyabb lehet, mint az utolsó részleteké és a pH értéket az eluálás közben fokozatosan növeljük. Ez lehetővé teszi, hogy az eluátum első frakcióiban több savas jellegű szenynyezést küszöböljünk ki. Ebben az esetben az eluálószer első részlete pl. bázisként vizes nátrium-hidrogénkarbonátot tartalmazhat, míg a közti részletekben nátrium-karbonátot és az utolsó adagokban nátrium-hidroxidot alkalmazhatunk. Egy másik megoldás szerint a savasabb jellegű szennyezések eltávolítása után az antibiotikum eluálását savas pH értéken végezhetjük, valamelyik előbbi sav felhasználásával. Hasonló hatásokat érhetünk el, a vízzel elegyedő oldószerekből grádiens kialakításával vagy a puffer-sók koncentrációjának növelésével. Az eluátumokat több frakcióban fogjuk fel; a pH-t semlegesítéssel 7-re állítjuk be és a frakciókat HPLC-vel elemezzük. A glikopeptid antibiotikum aktivitást tartalmazó frakciókat egyesítjük és vákuumban betöményítjük. Ebből a tömény vizes oldatból a glikopeptid antibiotikumot a szokásos eljárásokkal nyerjük ki. így p,l. kicsaphatjuk azt a tö mény vizes oldatból egy olyan, vízzel elegyedő szerves oldószer hozzáadásával, amelyben a glikopeptid vegyület oldhatósága aJacsony (ilyen lehet pl. az aceton). Egy másik kinyerési eljárás — amely nem igényli vízzel elegyedő oldószerek hozzáadását — azon alapul, hogy az antibiotikumot izoelektromos pontja körüli pH-n kicsapjuk a tömény oldatból, majd néhány órán át alacsony hőmérsékleten — pl. 5°C-on — állni hagyjuk, és ezt követően a csapadékot szűrjük. Egyes esetekben, különösen akkor, ha az eluátumok nem-kívánatos mennyiségű szervetlen sót tartalmaznak (ez azt eredményezi, hogy a betöményítéssel kinyert termék nem alkalmas a gyógyászati gyakorlatban való közvetlen felhasználásra), az eluátum további töményítését előnyösen kisózási eljárással kapcsoljuk össze. Ez a művelet egyidejűleg végezhető ultraszürési technikák alkalmazásával (pl. 500—1000 Dalton áteresztésű, a FILMTEC CO. által gyártott membránok felhasználásával); az eluátumnak egy nem-ionogén makroretikuláris keresztkötése gyantán való átvezetésével (ilyen pl. az Amberlite XAD-7 vagy más gyantatípusok, amelyeket a 3531463 vagy 3663467 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás és a 1581671 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírás ismertet), miközben a glikopeptid anti7 biotikum a vizes elegyből adszorbeálódik, majd aceton/víz eleggyel eluálható. A találmány szerinti eljárás alkalmazásával — meglepő módon — igen nagy tisztaságú glikopeptid antibiotikumok állíthatók elő, összehasonlítva azokkal a termékekkel, amelyeket az eddig ismert különböző kinyerési eljárásokkal vagy különböző típusú — pl. makropórusos — gyanták felhasználásával állítottak elő. Továbbá, a szűrt fermentléből vagy a feldolgozás során kapott oldatokból kiinduló kinyerés kitermelése ugyancsak nagyon előnyösen hasonlítható össze az előbbiekben ismertetett, a technika állásához tartozó eljárásokéivel. Ha pl. a találmány szerinti eljárást teikoplaninra alkalmazzuk, az oszlopról kinyert antibiotikum tisztasági foka már nagyon közel állhat a gyógyszerészeti gyakorlatban való alkalmazáshoz szükséges standardhoz. Gyakorlati megfogalmazásban: az injektálható adagolási formában való gyógyászati alkalmazáshoz ezt a terméket csupán egy iovábbi kezelésnek kell alávetnünk, a pirogén anyagok eltávolítására. Ez pl. úgy töriénhet, hogy a termék oldatát — vízben vagy vízzel elegyedő szerves oldószerek és víz elegyében — aktívszénnel kezeljük. A glikopeptid antibiotikumok kinyerésére kiválasztott poliamid gyanták több egymásutáni adszorpciós-deszorpciós ciklusban felhasználhatók. A poliamid gyanta újra-felhaszaálása előtt rendszerint vizes mosást végzünk, 'egalább 5 ágy-térfogatnyi ionmentesített vízvei. 3 vagy 4 teljes ciklus után a gyantát előnyösen híg lúggal (pH 12) mossuk, amíg a pH 12 állandóvá nem válik, majd a gyantát ismét ionmentesített vízzel mossuk, semleges pH eléréséig. A következő példákkal a találmányt kívánjuk érthetőbbé tenni. Példák Valamennyi HPLC elemzést a Mo. 1084 Hewlett Packard készülék alkalmazásával végezzük el, amelyet UV detektorral (254 mp) és egy fordított fázisú C 18 előtöltött oszloppal (Erbasil 5, 250X4 mm) láttunk el. A mozgó fázisok: (A) 0,02 M vizes NaH2P04/CH3CN 95:5 (térf./térf.) (B) 0,02 M vizes NaH2P04/CH3CN 25:75 (térf./térf.). Grádiens elúció: 8% B — 55% B 40 perc alatt. Áramlási sebesség 1,5 ml/perc. 1. példa 170 liter, a micéliumtól megszabadított teikoplanin fermentlevet pH 8 értéken 10 óra alatt átvezetünk egy 15X100 cm-es üveg oszlopon, amelyet 10,5 liter poliamid gyantával töltöttünk meg (Polyamide-CC 6 oszlopkromatográfiához, részecskenagyság 50— 160 p, látszólagos sűrűség 0,20 g/ml, Macherey—Nagel, NSZK) és az oszlop alján alkal-8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
