197926. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glikopeptid antibiotikumok kinyerésére
197926 ponense bármelyikének, teikoplanin-amidnak vagy -észternek, az L-17046 és L-17054 jelű, valamint az A-40926 jelű antibiotikumnak vizes oldatokból való kinyerésére szolgál. Az eljárás során olyan poliamid kromatográfiás gyantát alkalmazunk, mely az alábbi jellemző tulajdonságokkal rendelkezik: — pórustérfogat (higanyos poroziméterrel meghatározva) 1—5 ml/g, — fajlagos felület (higanyos poroziméterrel meghatározva) 1 —100 m2/g, — látszólagos sűrűség 0,15—0,50 g/ml, — átlagos pórusátmérő (higanyos poroziméterrel meghatározva) 10-8—3X10-7 m, és a — részecskeméret-eloszlás olyan, hogy a részecskék legalább 40%-ának 300 pm-nél kisebb az átmérője, mely méretű részecskéket tartalmazó gyantával a fenti glikopeptidek vizes oldatból történő kinyerése meglepően jó eredménnyel végezhető. A teikoplanin egy glikopeptid antibiotikum komplex, amelyet az Actinoplanes teichomyceticus nov. sp. ATCC 31121 törzs termel, és amely Gram-pozitív anaerob baktériumokkal szemben aktív. A biológiai hatásterületen alkalmazott teikoplanin lényegében az A2 faktorból (T-A2) áll, amelyet kisebb menynyiségű A3 faktor (T-A3) kísér. Az A2 faktor, amely a szokásos kromatográfiás rendszerekben (pl. vékonyréteg-kromatográfia és papírkromatográíia alkalmazása esetén) homogén termékként viselkedik, nagyteljesítményű fordított fázisú kromatográfiás módszerrel vizsgálva 5, nagyon hasonló polaritású, nagyobb mennyiségben jelenlévő komponenst mutat, amelyeket TA?-1, TA2-2, TA2-3, TA2-4 és TA2-5 jelzéssel különböztetnek meg (1. pl.: A. Borghi et. a 1., Journal of Antibiotics, Vol. 37, No. 6., p. 615—620, 1984. június). A teikoplanin és főbb komponensei azzal jellemezhetők, hogy primer amino- és karboxilcsoportot tartalmaznak. A teikoplanin aglikonokat és pszeudo-aglikonokat a korábbi irodalom L-17046 antibiotikum (119574 sz. közzétett európai szabadalmi leírás), L-17054 antibiotikum (119575 sz. közzétett európai szabadalmi leírás) és L-17392 antibiotikum (146053 sz. közzétett európai szabadalmi leírás) névvel jelöli. A teikoplanin, aglikonja és pszeudo-aglikonjai félszintetikus származékait, így az észtereit és amidjait például a 216775 számú PCT szabadalmi leírás, a 8522574 sz. nagy-britanniai Szabadalmi leírás, a 182.157 és a 218.099 számú európai szabadalmi leírás ismerteti. A teikoplaninnak az Actinoplanes teichomyceticus nov. sp. ATCC 31121 szűrt ferment-3 levéből való elkülönítése, amint ezt a technika állása tartalmazza (M. R. Bardone et a 1., Journal of Antibiotics, Vol. 31. No. 3., 170—177. oldalak, 1978.) butanolos extrakciót foglal magába—amelyet savas pH-n végeznek —, majd mosás és betöményítési műveletek követnek. Ez az eljárás, akárcsak bármelyik alternatív megoldás, amely erősen savas ioncserélő gyanták alkalmazását irányozza elő, a cukormaradék bizonyos mértékű elbomlásához vezet. Erősen bázisos ioncserélő gyanták alkalmazása viszont, ezzel szemben, az epimerizációt segíti elő, amely a biológiai aktivitás csökkenéséhez vezet. Ezenkívül az ioncserélő gyanták alacsony fajlagossága nem befolyásolja előnyösen a glikopeptid antibiotikumnak a vizes oldatokban jelenlévő színes szennyezésektől és melléktermékektől való elkülönítését. A nemionos makropórusos gyantákat (akárcsak az ioncserélő gyantákat) az a hátrány jellemzi, hogy csaknem irreverzibilisen jelentős mennyiségű antibiotikumot kötnek meg, ezért ennek elúciója olyan körülményeket igényel, amelyek nem kompatibilisek a termék kémiai stabilitásával. Az affinitáskromatográfia alkalmazása — D-alanil-D-alanin oligopeptideket tartalmazó rögzített ligandumokon — hatásos ugyan, de az ipari méretű műveletek esetében jelentős gazdaságossági következményekkel jár. Vizsgálataink során a glikopeptid antibiotikumoknak vizes oldatokból való elkülönítésére olyan poliamid gyantákat találtunk használhatóknak, amelyeket az általában polikaprolaktámként (nylon, 6/6, 6/9, 6/10 és 6/12) azonosított poliamid oszlopkromatográfiás gyanták és a keresztkötéses polivinil-pirrolidon közül választottunk ki. Ezeket a poliamid kromatográfiás gyantákat a fentiek-, ben már ismertetett pórustérfogat, fajlagos felület, látszólagos sűrűség és átlagos pórusátmérő jellemez. Konkrét példák azokra a kereskedelemben kapható poliamid oszlopkromatográíiás gyantákra, amelyek a találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmasak, a következők: poliamid gyanták: Polyamide-CC 6, Polyamide-SC 6, Polyamide-CC 6.6, Polyamide-CC 6AC és Polyamide-Sc 6Ac (Macherey— Nagel Co., NSZK); PA 400 (M. Woelm, NSZK); polivinil-pirrolidon gyanta: PVC-CL (Aldrich Chemie GmbH & Co., KG, NSZK). Az előbbiekben felsorolt gyanták közül kettő pl. a következő tulajdonságokkal jellemezhető: 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 3
