197917. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antraciklinon-vázas glikozidok tisztítására gyantákon való szelektív adszorpció útján
197917 2 1 A találmány tárgya eljárás antraciklinon-vázas glikozidok utótisztítására gyantákon való szelektív adszorpció útján. Az említett glikozidok előállítására szolgáló eljárások során, mégpedig mind a mikrobiológiai, mind a szintetikus eljárások során kapott nyerstermékben különösen nagy mennyiségű szerves és szervetlen szennyezés mutatható ki: e szennyezések átlagos menynyisége 12% és 25% között van. Ezért szükség van az említett glikozidok előállításához egy nagymértékben specifikus módszerre, amellyel e vegyületeket lényegében tiszta fórumában lehet kinyerni. Sfe. A korábban használt, ismert tisztítási eljárások során a nyersterméket klórozott oldószerekkel kivonatolták, majd puffer-oldatokkal mosták, és így olyan végtermékhez jutottak, amelyben a szennyezések mennyisége lényegesen kisebb volt ugyan, azonban még mindig 4,0, illetve 4,5% és 5,0 t% közötti értékű, néha még a 10 t%-ot is elérte. Próbálkoztak már különféle gyantákon szelektív adszorpcióval, majd deszorpcióval történő tisztítással. Ilyen megoldásokat írnak le a következő szabadalmi leírások: DE 2 904 186, BE 857 840, US 4 209 588, DE 2 618 822, GB 1 535 080, US 4 345 068, CH 622 529, BE 884 318, S P 8 204 938, EP 100 075, EP 26 849, US 4 316 011, és DE 28 31 535 Al. A klórozott oldószerrel végzett extrakció és azt követő pufferes mosás segítségével tisztított termék tisztasági fokához képest a fenti eljárásokkal elérhető tisztasági fok szignifikáns, látványos javulást nem mutat. Habár az ismert eljárásokkal elérhető eredményeket, vagyis 4,5—5,0 t%, esetenként 10 t % - ig terjedő szennyeződést tartalmazó terméket általában elfogadhatónak tartják, — különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a glikozid molekulák a különféle kezelésekre és kémiai reagensekre különösen érzékenyek —, vizsgálatokat kezdtünk azzal a céllal, hogy javított tisztítási módszert találjunk, amelynek segítségével lényegében tiszta végterméket lehet előállítani. Tekintettel arra, hogy az antraciklinon-vázas glikozidokat a klinikai gyakorlatban daganatellenes szerekként használják, és a dózisok nagysága és a szerek toxicitása további problémákat vet fel, az általában nagymértékben toxikus szennyezések lehető legnagyobb mértékben való eltávolítása nyilvánvalóvá teszi a jelen leírásban ismertetett találmány hasznosságát. Az ismert eljárásokkal 4—5 t% szennyezést tartalmazó antraciklin glikozidok állíthatók elő. Az találtuk, hogy a tisztítás hatásfoka attól függ, hogy milyen szennyeződéseket kell eltávolítani, és ennek függvényében kell az eljárási paramétereket, így a pH-t, gyanta-típust, koncentrációkat megválasztani. A jelen találmány szerinti eljárás, amelynek segítségével legfeljebb 3% szennyezést tartalmazó végterméket lehet előállítani, lényegében azon alapszik, hogy a nyers gliko-2 zid 3—5 pH-jú, 0,3—0,7 tömeg/térfogat%-os vizes oldatát 50—100 ml sztirol-divinil-benzol polimer gyantán vagy gyengén savas kationcserélő gyantán, célszerűen Amber lite 'XAD21 \ Amberlite ER 180 <*), Amberlite IRC 724<% S 112 KasteF’, CM Sepharose Cl 6B(R\ CM Sephadex C25(R) gyantán vagy karboxi-metil-cellulózon adszorbeáltatjuk, az antraciklin-glikozidot gyengén savas, 2,5—3,5 pH- jú vízzel vagy víz és poláris oldószer, így etanol vagy metanol—célszerűen 1:1 térfogat arányú — elegyével vagy gyengén savas víz és az említett poláris oldószer — előnyösen 9:1 térfogat arányú—elegyével eluáíva deszorbeáltatjuk, az eluátumot adott esetben re-adszorbeáltatjuk egy polimer gyantán vagy ion-cserélő gyantán vagy karboxi-metil-cellulózon, mely gyanta az előző adszorpciós lépésben használttól eltérő, a tovább tisztított antraciklin-glikozidot eluálással deszorbeáltatjuk, az eluátumot vákuumban betöményítjük, majd ismert módon elkülönítjük a tisztított, legfeljebb 1,5—3 tömeg% szennyeződést tartalmazó antraciklin-glikozidot. Az adszorpciós gyantát valamely alkalmas tartályba vagy edénybe helyezzük, amely lényegében általában torony vagy oszlop formájú, amelyet önmagában ismert módon töltünk meg a gyanta részecskéivel. A nyerstermékben jelenlévő szennyezések típusától függően eljárhatunk úgy is, hogy az adott gyantán való megkötés, majd deszorpció útján kapott eluátumot felvisszük egy más típusú gyantára, és az anyagot ezen adszorbeáltatjuk, és végül e második gyantáról önmagában ismert módszerrel eluáljuk. A jelen találmány szerinti kromatográfiás tisztítási módszer során polimer és ioncserélő típusú adszorpciós gyantákat használunk, továbbá karboxi-metil-cellulóz típusú gyantákat. A tisztítani kívánt nyerstermékben jelenlévő szennyezéseknek megfelelő típusú gyanták helyes kiválasztása, ezek alkalmazásának megfelelő sorrendje és az adszorpció során alkalmazott, enyhén savas közeg révén nagytisztaságú végterméket kapunk, nincs szükség klórozott szerves oldószerekre, és a tisztítást kitűnő hozammal végezhetjük el. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható néhány gyantára vonatkozóan az alábbi, a szakirodalomból megismerhető tájékoztatást adjuk (hangsúlyozva, hogy ezek közelebbről jellemző adatai ipari titok tárgyát képezik, tehát nyilvánosan nem hozzáférhetők) : — Amberlite XAD2: makromolekuláris keresztkötés stirol-divinilbenzol alapú kopolimer, amely ionos funkciós csoportot nem tartalmaz; az átlagos pórus-átmérő 9,1 hm (Rohn & Haas); — Amberlite 1RC-724: karboxilcsoportot tartalmazó savas ioncserélő gyanta (Rohm & Haas); 5 10 15 20 25 30 .35 40 45 50 55 60 65
