197909. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a metil-alfa-[5-(4,5,6,7-tetrahidro-tieno[3,2-c]piridil)]- alfa-(2 klór-fenil)-acetát jobbra forgató enantiomerjeinek, sóinak és a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
197909 Az előzőekhez hasonlóan minden átkristáiyosítás után meghatározzuk a (11Ib) diasztereoizomer só [a]p° forgatóképességét. Az (I/)-nek a sztereoizomer sóból való felszabadítását ismert módon, az (Id) vegyületnél leírtak szerint végezzük. A balra forgató (II/) kámfor-10-szulfonsavat a kereskedelmi forgalomban kapható (V) képletű balra forgató ammónium-kámfor-10-szulfonátból nyerjük, a 3. reakcióvázlat szerint. Az (V) képletű ammóniumsó vizes oldatát Amberlite IRN-77 nevű ioncserélő gyantán kromatografáljuk. Az eluátum liofilizálása után nyerjük a (II/) jelű kámfor-10-szulfonsavat. A teljes eljárást a 4. reakcióvázlaton mutatjuk be. Mind az (Id), mind az (I/) enantiomerből a klasszikus módszerekkel készíthetünk sókat: például a hidrogén-kloridokat úgy készítjük, hogy az (Id) vagy I/) vegyület dietil-éterrel készített oldatához sósavgáz dietil-éteres oldatát adjuk. A jobbra, illetve balra forgató (Id), illetve (I/) enantiomerek enantiomer-tisztaságának meghatározása Két módszert használunk: — NMR spektroszkópiás módszer királis ritkaföldfém hozzáadásával — királis ál lófázisú nagynyomású folyadékkromatográfiás módszer. a) Proton NMR spektroszkópiás módszer királis ritkaföldfém hozzáadásával: Az enantiomer-tisztaságot (optikai tisztaság) ‘H 60 MHz-es NMR spektroszkópiás méréssel határozzuk meg, királis ritkaföldfém-komplex jelenlétében, G. M. Whitesides és munkatársai (J. Am. Chem. Soc. 1974, 96, 1038) módszere szerint. A racém vegyületnél (I), az aszimmetrikus centrumhoz, azaz az észter-funkcióhoz képest a-helyzetben kapcsolódó hidrogén egy jelként jelenik meg (kémiai eltolódás, 8= =4,87 ppm, CDCI3-ban mint oldószerben). Ha a racém (I) vegyület CDC13-os oldatát tartalmazó mintatartóba Eu (tfc) 3 [europium (III)-trisz-3- (trif luor-metit-hid roxí-metilén) - d-kámforát] ritka föld fém-komplexet adunk, az eredeti egy jel két jól elkülönült jellé kettőződik meg, amely a két enantiomer (ld) és (I/) protonjának felel meg. Ha a ritkaföldfém és az (I) vegyület mólaránya=0,4> akkor a két jel közötti elkülönülés 6 Hz. A két elkészített enantiomerrel (Id) és (I/) ugyanazt elvégezzük, amit a racém (I) vegyülettel. Megállapítható, hogy a kisebb kémiai eltolódás a jobbra forgató (Id), a nagyobb kémiai eltolódás pedig a balra forgató (I/) enantiomer protonjának felel meg. A módszer pontosságát úgy határoztuk meg, hogy összehasonlítottuk a ritkaföldíém-komplex hozzáadásával vagy anélkül kapott 'H NMR (60 MHz) spektrumokat, tiszta (Id) és (I/) enantiomerek, illetve a másik enantiomerbő! növekvő mennyiségeket tartalma3 zó keverékek esetén. Megállapítottuk, hogy a keverékben 5 tömeg%-nál nagyobb menynyiség már könnyen detektálható. b) királis álló fázist alkalmazó nagynyomású folyadékkromatográfiás módszer: A kísérletet 215 nm-es UV detektorral ellátott HP-1084 folyadékkromatográfiával végeztük. A királis álló fázis DEAE (10 mikronos) szilícium-dioxid volt, amelyhez a 1 f a - -1-gliko-proteinsavat kapcsoltunk (0,4— 100 mm) (ENANTIOPAC R-LKB). A mozgó fázis pH=7,4-re beállított, 0,1 M NaCI-t és 15 térfogat% izopropanolt tartalmazó 8 mM (NaH2P04/NaHP04) vizes íoszfát-pufferkeverék volt. Az áramlási sebességet 0,3 ml/percre állítottuk be, az oszlop hőmérsékletét 18—20°C-on tartottuk. Ilyen körülmények között a jobbra forgató (Id) enantiomer retenciós ideje 45 perc, a balra forgató (I/) enantiomeré 35 perc. A két enantiomer optikai tisztasága meghatározásának pontosságát úgy állapítottuk meg, hogy a két elkészített (Id) és (I/) enantiomer részben önmagában, részben a másik enantiomert növekvő mennyiségben tartalmazó keverékként kromatografáltunk. Megállapítottuk, hogy — 2 tömeg% (Irf) enantiomer az (I/) enantiomerben és — 4 tömeg% (I/) enantiomer az (Id) enantiomerben könnyen detektálható. Az elmondottakból következik tehát, hogy a példák szerinti eljárással előállított (Id) és (I/) enantiomer optikai tisztasága a jobbra forgató (Id) enantiomer esetében legalább 96% és a balra forgató (I/) enantiomer esetében legalább 98%. A találmány szerinti eljárást a következő példákban mutatjuk be részletesebben. 1. Példa A jobbra forgató metil-a-[5-(4,5,6,7-tetrahidro-tieno [3,2-c] piridil)] -a-(2-klór-fenil)-acetát és sói a) balra forgató kámfor-10-szulfonsav Amberlit IRN-77 gyantából készült oszlopon I N sósavat engedünk át, majd a savassá tett kolonnát bő vízzel mossuk. A balra forgató ammónium-kámfor-10-szulfonátot a lehető legkevesebb vízben feloldjuk és az így előkészített kolonnára visszük, majd vízzel eluáljuk. A savat tartalmazó eluátumot liofilizáljuk. Fehér kristályok, op,: 198°C; [a]^°= =—20,53 (c=2,075 g/100 ml, vízben). b) a metil-a-[5-(4,5,6,7-tetrahidro-tieno[3,2-c] piridil) ] -a- (2-klór-feniI) -acetát I-kámfor-10-szulfonsavval képzett sója (SR 25990 B) 32 g (0,0994 mól) racém metil-a- [5- (4,5,6, 7-tetrahidro-tieno [3,2-c] piridil) [ -a - (2-klór-íenil)-acetátot 150 ml acetonban oldunk, majd hozzáadunk 9,95 g (0,0397 mól) balra forgató kámfor-10-szulfonsav-monohidrátot. A homogén elegyet szobahőmérsékleten pihentetjük, 48 óra után néhány kristály meg-4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
