197902. lajstromszámú szabadalom • Eljárás teofillin-piperazin-származékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

197902 lárisan vagy intravénásán. Az injekciós ké­szítményeket a szokásos formákban állíthat­juk elő, mint amilyenek az oldatok vagy szusz­penziók vagy emulziók, vagy a szilárd formák, amelyekből a befecskendezés előtt készítünk oldatot vagy szuszpenziót. Célszerű vivőanya­gok az injekciókészítéshez a kővetkezők: víz, fiziológiás sóoldat, dextróz-oldat, glicerin, etanol stb. Emellett a gyógyászati készítmé­nyek kívánt esetben kisebb mennyiségű se­gédanyagot is tartalmazhatnak, például ned­vesíthető vagy emulgeáló szereket, pH-szabá­­lyozó pufferanyagokat stb., így nátriumace­­tátot, szorbitán-monolaurátot, trietanolamin­­-oleátot stb. A parenterális beadás űjabban kidolgo­zott módszere szerint szabályozott hatóanyag­­-leadású vagy nyújtott hatású készítménye­ket alkalmazunk, és ezáltal állandó dózis­szintet tartunk fenn. Ilyen készítmények pél­dául a kővetkezők: beültetett nyújtott hatású készítmények, folyadékinfúziós szivattyúk, nyújtott hatású, orálisan beadható készít­mények stb. Ha kúpokkal végzünk szisztémás kezelést, azok a szokásos kötőanyagokat és vivőanya­gokkal, például polia 1 ki lén-gl ikolokkal vagy trigliceridekkel készülhetnek, s a hatóanyag mennyisége általában 0,1 — 10%, előnyösen 0,5-2%. Aeroszollal történő kezeléshez a hatóanya­got előnyösen finoman eloszlatjuk felületaktív anyaggal és hajtógázzal együtt. Az ilyen ké­szítményekben a hatóanyag mennyisége ál­talában 0,01—20 tömeg%, előnyösen 0,04— 1,0 tömeg%. A felületaktív anyagok természetesen nem­­-toxikusak, és célszerűen oldódnak a hajtó­gázban. Szokásosan használt felületaktív anyagok például a következők: 6—22 szén­atomos zsírsavak, így kapronsav, oktánsav, laurinsav, palmitinsav, sztearinsav, linolsav, linolénsav, olesztearinsav vagy olajsav ali­fás többázisú alkohollal vagy ennek gyűrűs anhidridjével, így etilénglikollal, glicerinnel, eritrittel, arabittal, mannittal, szorbittal vagy szorbitból előállított hexit-származékkal ké­szített észterei vagy részleges észterei (a szor­­bitán-észterek SpanK néven kerülnek keres­kedelmi forgalomba), valamint ezeknek az észtereknek a polioxietilén- és polioxipropi­­lén-származékai. Vegyes észtereket, például vegyes vagy természetes glicerideket is al­kalmazhatunk. Előnyösen felületaktív anya­gok a szorbitán oleátjai, mint az Arlacel C (szorbitán-szeszkvioleát), Span 80 (szorbi­­tán-monooleát) és Span 85 (szorbitán-triole­­át). A felületaktív anyag a készítmény 0,1 — 20 tömeg%, előnyösen 0,25—5 tömeg% há­nyadát képezheti. A készítmény fennmaradó részét a hajtó­gáz alkotja. A cseppfolyósított gázok álta­lában környezeti körülmények között gázok, amelyek nyomás alatt kondenzálódnak. Alkal­mas cseppfolyósított hajtógázok például a legfeljebb 5 szénatomos alkánok, mint a bután 5 4 és a propán; előnyösek a fluorozott vagy fluo­rodéit és klórozott alkánok, amelyek Fre­onR néven kerülnek kereskedelmi forgalom­ba. Az aeroszol előállításához egy alkalmas szeleppel ellátott tartályt megtöltünk finom eloszlású hatóanyaggal, felületaktív anyaggal és hajtógázzal. Az alkotórészeket ily módon emelt nyomás alatt tartjuk mindaddig, amíg a szelep működtetésével a készítményt ki nem permetezzük aeroszol alakjában. A találmány szerinti eljárás köztitermékei­nek és az (1) általános képletű vegyietek­nek az előállítási módját, valamint ez utóbbi­ak íarmakológiai tulajdonságait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. Köztitermék-előállítási példa 3-(Fenil-szulfonil)-1-klór-propán — (IV) általános képletű köztitermék 18,6 g (0,1 mól) 3-feniltio-l-klór-propánt kloroformban oldunk és 2 mólekvivalens meny­­nyiségű m-klór-perbenzoesavval reagáltatjuk szobahőmérsékleten, 2 órán át. A reakció fo­lyamán képződő benzoesavat szűrjük, a kloro­­formos oldatot vizes nátriumkarbonát-oldat­­tal mossuk, szárítjuk és vákuumban bepá­­rol.uk. 3- (Fenil-szulfonil)-l-klór-propánt kapunk olaj alakjában. NMR spektrum (tetraklór-metán, 60 MHz, összehasonlító anyag: tetrametil-szilán) del­ta-értékek, ppm: 8 ( nultiplett, 2H, aromás gyűrű 3- és 5-hely­­zetű protonjai), 7,6 (multiplett, 3H, aromás gyűrű 2-, 4- és 6-helyzetü protonjai), 3,5 (trip­led, 2H,CH2C1), 3,2 (triplett, 2H, Ph-S02CH2- -CH2). 1. példa 1- [3- (1,3-Dimetil-3,7-dihidro-l H-purin-2,6 -dion-7-il)-2-hidroxi-propil] -4- [3-(feni 1 -szulfinil)-propil] -piperazin 0,1 mól 1 - [3- (1,3-dimetíI-3,7-dihidro-1H­­-purin-2,6-dion-7-il)-2-hidroxi-propil] -4- (3- -feuiitio-propil) -piperazin-hidrokloridot 200 ml sómentesített vízben oldjuk, és az oldatot 20cC-on tartjuk. Hozzácsepegtetjük 120 ml hidrogénperoxid és 250 ml víz elegyét, és a reakcióelegyet négy órán át keverjük szoba­­hőmérsékleten. A reakció beféjeződését vé­konyréteg-kromatográfiás vizsgálattal ellen­őrizzük, eluálószerként diklórmetán, metanol és ammóniumhidroxid 80(20)1 arányú elegyét használva. A reakció befejeződése után az elegyet meglúgosítjuk, diklórmetánnal extra­­háijuk, vízzel mossuk, szárítjuk, és az oldó­szert vákuumban lepároljuk. így a szabad bá­zis alakjában kapjuk az 1-[3-(1,3-dimetil­­-3,7-dihidro- lH-purin-2,6-dion-7-il)-2-hidroxi­­propil] -4-(3-fenil-szulfinil-propil)-piperazint. A bázisból a dihidrokloridot a 3. példában megadott módon állítjuk elő op. 260—265°C. 2. példa 1- [3- (l,3-Dimetil-3,7-dihidro-lH-purin­­-2,6-dion-7-il)-2-hidroxi-propil] -4- [3-fenil­­-szulfonil)-propil] -piperazin 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom