197872. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzoesav származékok előállítására
3 197872 bróm- vagy jódvegyületté. Először jeges hűtés közben hajtjuk végre az elbontást, majd felmelegítjük szobahőmérsékletre és a reakciót adott esetben úgy fejezzük be, hogy a nitrogénfejlődés befejeződéséig a hőmérsékletet 80°C-ra emeljük. A Balz-Schiemann-reakciónál a diazóniumsó-oldatot tetrafluor-bórsavval vagy nátrium-tetrafluor-boráttal alakítjuk diazónium-tetrafluor-boráttá, amely 80—180, előnyösen 100— 150°C-on termikusán vagy száraz bomlással kvarchomokkal vagy inert magas olvadáspontú oldószerekkel, például klórbenzollal, toluollal, xilollal, ligroinnal vagy dioxánnal keverve bonthatók a megfelelő 3-klór-benzoesavvá. A diazolálást hidrogén-kloridban 0—10°C-on is végezhetjük, majd ezt követően egy autoklávban nyomás alatt 50—80°C-on melegítjük a nitrogén lehasadásáig, vagy a termikus bontást a megfelelő dipoláros oldószer, például dimetil-szulfoxid hozzáadása után is végrehajthatjuk. Az (la), illetve (If) képletü tetrahalogén-benzoesavak szilárd anyag formájában keletkeznek, melyeket klórozószerrel, például t ionil klori dd a 1, tetr aha logén-benzoil-klór idd á, majd ebből hidrogén-fluoriddal a megfelelő tetrahalogén-benzoil-fluoriddá alakíthatunk. Az (Id) képletü vegyületek (Ib) képletü vegyületekből, történő előállítását kálium-fluoriddal töténő fluorozással hajthatjuk végre. Az alkalmazott kálium-fluorid mennyisége a kicserélendő klóratomok számától függ. 1 klóratomnál legalább 1 mól kálium-fluoridot használunk általában ez azonban ez 1,1 — 1,5 mól. Maximum 2 mól kálium-fluoridot alkalmazunk 1 mól klórra ezen túlmenőleg a kálium-fluorid mennyisége gyakorlatilag nem befolyásolja a fluorozási fokot és az eljárás gazdaságtalanná válik. Megspórolható azonban a drága kálium-fluorid egy része, hogyha előzőleg az (1b) képletü benzoil-fluoridot hidrogén-fluorid-savval fluorozzuk és az eközben nagy termeléssel keletkező (Ic) képletü benzoil-fluoridot használjuk a klór-fluor-cserereakcióhoz kálium-fluoriddal. Az elektronegatívabb fluor-karbonil-csoport erősebb aktivitása, magasabb termikus stabilitása és a reakcióelegyben lévő csökkentett kálium-klorid-terhelése miatt ez a közbenső fluorozás öszszességében a megfluorozás jobb egyensúlyához vezet. Ha katalizátort, például 18-korona-6-ot adunk hozzá, a termelés még tovább fokozható. A magfluorozásnál oldószerként a fluoro-. zási reakciókból ismert inert oldószereket, például dimetil-formamidot, dimetil-szulfoxidot, N-metil-pirrolidont, dietil-szulfont vagy egyebeket használhatunk. Különösen előnyös a tetrametilén-szulfon (szulfolán). A reakció hőmérséklete 160—260°C között fekszik, a kívánt fluorozási fok függvényében, előnyösen 180—220°C között dolgozunk. A találmány szerint előállított vegyületek értékes közbenső termékei az antibakteriális hatású kinolon-karbonsavaknak. A következő példák a találmány további részleteit világítják meg. 1. példa 2.3.4- Triklór-5-fIucr-benzoesav a) 2,4-Diklór-5- íluor-3-nitro-benzoesav Jeges hűtés és keverés közben 34 ml koncentrált kénsavat csepegtetünk 40 ml koncentrált salétromsavhoz. Ebbe a nitráló elegybe részletekben vezetünk be 20,9 g 2,4-dikIór-5- -fluor-benzoesavat és eközben a hőmérséklet 45—50°C-ra emelkedik. Ezután mégj} óra hoszszat melegítjük 90—IOO°C-on és a szobahőmérsékletre lehűlt elegyet 350 ml jeges vízbe öntjük, a csapadékot leszívatjuk és vízzel mossuk. A nedves nyersterméket 30 ml metanolban forrón oldjuk és az oldatot 150 ml vízzel elegyítjük. A csapadékot hidegen leszívatjuk, metanollal és vízzel mossuk és vákuumban 80°C-on szárítjuk.'21,2 g nyers 2,4-diklór-5- -fluor-3-nitro-benzoesavat kapunk. A további reakciókhoz ez a termék elegendő tisztaságú, olvadáspontja toluol és petroléter elegyéből kristályosítva 192°C. b) 3-Amino-2,4-diklór-5-fluor-benzoesav 254 g (1 mól) 2,4-diklór-5-fluor-3-nitrobenzoesavat 1,8 liter etanolban 60 g Raney-nikkel jelenlétében 11— 20°C-on és 10 bar hidrogénnyomáson hidrogénezzük, leszűrjük és vákuumban bepároljuk. A tésztaféle maradékot vízzel összegyúrjuk és a kikristályosodott terméket leszívatjuk, vízzel mossuk és szárítjuk. Termelés 197°C (88%) op.: 175—177°C toluolból kristályosítva pedig 184—187°C. c) 2,3,4-Triklór-5-fluor-benzoesav A 86,1 g (0,38 mól) 3-amino-2,4-diklór-5- -fluor-benzoesavat 1020 ml 50%-os kénsavban 100°C-on oldunk. Az oldatot adott esetben üvegszűrőn keresztül leszűrjük, majd alapos keverés után jeges fürdőben hűtjük. A kivált szuszpenzió diazolálását —5 — 0°C-on végezzük oly módon, hogy hozzácsepegtetünk 1 órán belül 33,8 g (0,49 mól) nátrium-nitritet 170 ml vízben. Ezt követően részletekben elegyítjük 12,7 g amidoszulfonsavval, (erősen habzik) és 15 percig még keverjük. B. 16,8 g (0,17 mól) réz(I)-klorid 485 ml 17%-os sósavval készített oldatát —5 — — 10°C-on elegyítjük és a —5 — 0°C-ra lehűtött A. oldatot adagonként egy választótölcsérből adjuk hozzá. A keletkezett hab szétverésére intenzíven keverjük és szükség esetén még metilén-kloridot is adunk hozzá. Még 2 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, majd leszívatjuk, vízzel mossuk és 70°C-on szárítószekrényben szárítjuk. Termelés 87 g (94%), op.: 157—169°C, toluolból átkristályosítva 166—170°C. A terméket további tisztítás nélkül használjuk fel. 2. példa 2.3.4- Triklór-5-fluor-benzoil-klorid 737 g (3,02 mól) 2,3,4-Triklór-5-fluor-benzoesavat 1,5 1 tionil-kloridban vezetjük szobahőmérsékleten és 16 óra hosszat melegítjük visszafolyató hűtő alatt, amíg a gázfejlődés 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
