197845. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hatóanyagként 3-(4-bróm-2-fluor-benzil)-4-oxo-3H-ftalazin-1-il ecetsavat tartalmazó gyógyászati készítmény előállítására
197845 1. példa Kettős klinikai vakpróbát végeztünk egy párhuzamosan placebo-csoporttal. 24 nem inzulinfüggő férfi cukorbetegnek napjában egyszer hat napon keresztül 50, 300 vagy 600 mg ponalrestatot vagy placebot adtunk. Minden egyes vizsgálatsorozatba összesen hat személyt vontunk be. A vizsgálat során a betegek folytatták a nélkülözhetetlen diabetikus gyógyszereik szedését és testtömeg-fenntartó diabetikus diétát folytattak. A hatást fizikai vizsgálatokkal, az életfunkciók rpérésével, a személy kórtüneteire vonatkozó "beszélgetésekkel, elektrokardiogrammok felvételével, valamint rutin klinikai laboratóriumi vizsgálatokkal (köztük a vérsavóban lévő hugysav koncentrációjának mérésével) állapítottuk meg. A vérsavó kémiai összetételét a vizsgálat során alkalmazott első és negyedik dózist megelőzően, éhgyomorral vett minták elemzésével állapítottuk meg. A laboratóriumi vizsgálatokat úgy végeztük el 24, illetve 48 órával a hatodik dózis beadása után, hogy a betegek gyomra a vérsavó minták vételekor üres volt. A ponalrestatot jól tolerálta a szervezet, és a gyógyszerrel kapcsolatban nem merült fel semmiféle, klinikai szempontból jelentősebb rendellenesség a laboratóriumi vizsgálatok során és az elektrokardiogramok kiértékelésekor. A vérsavó hugysavszintjének változását az 1. ábrán szemléltetjük. Az 1. ábrán bemutatottakból megállapítható, hogy a ponalrestat már 50 mg-os napi dózisban alkalmazva is rendkívül hatásos; a hugysavszintet napi hat adagolás után 48 órával mérve nem volt különbség az 50 mg-os és a 600 mg-os napi ponalrestat-dózissal kezelt férfiak vérsavójának hugysavszintje között. Ugyanekkor — — miként az ábráról leolvasható — a placeboval kezelt csoportban a hugysavszint emelkedését tapasztaltuk. Egy további kísérletsorozatban azt vizsgáltuk, hogy a ponalrestat milyen dózisban csökkenti a kezelt betegek szöveteinek szorbit-szintjét. A szövetek túlzott mértékű szorbit-szintje a cukorbetegség számos kísérő tünetére (így a recehártya-, idegrendszer- és vesekárosodásokra) jellemző jelenség; a szorbit-szint csökkenése az ilyen kóros kísérő tünetek enyhülésére utal, és alkalmazható a vizsgált vegyület aldóz reduktáz inhibitor hatásának jellemzésére. Párhuzamos placebo-csoporttal végzett kettős vakpróba során 57 nem inzulinfüggő cukorbetegnek (29 férfi- és 19 nőbeteg) 2 héten keresztül naponta egyszer, a reggeli étkezés után 150 mg, 300 mg, illetve 600 mg ponalrestatot adtunk be szájon át. 4 órával a napi hatóanyag-dózis beadása'után a betegek véréből mintát vettünk, és meghatároztuk a vörösvérsejtek szorbit-tartalmát. összehasonlításként az azonos betegektől a hatóanyag beadását megelőzően vett vérmintából elkülönített vörösvérsejteket vizsgáltuk. A vérmin3 tákat 4°C hőmérsékleten 10 percig 3000 fordulat/perc sebességgel centrifugáltuk. Az elkülönített vörösvérsejt-pasztiilát enyhe keverés közben kétszer 5 ml 0,9 tömeg%-os vizes nátrium-klorid oldattal mostuk, majd 5 percig 3000 fordulat/perc sebességgel centrifugaUuk. A pasztillaszerüen elkülönített vörösvérsejteket 1 N vizes perklórsav-oldattal fehérjementesítettük, majd 1,25 ml kálium-karbonát oldattal semlegesítettük. A felülászó szorbit-tartalmát Bergmeyer és munkatársai módszerével („Methods in Enzymatic Analysis" 13. kötet, 1323—1330. oldal (Verlag Chemie; kiadó: Academic Press, New York, 1974)) határoztuk meg. Vizsgálataink szerint a hatóanyag beadását követő 4. órában vett vérmintában a vörösvérsejtek szorbit-szintje dózisfüggő mértékben változott: a 150 mg hatóanyaggal kezelt betegeknél átlagosan 16,5%os, a 300 mg hatóanyaggal kezelt betegeknél átlagosan 28,9%-os, míg a 600 mg hatóanyaggal kezelt betegeknél átlagosan 43,1%-os csökkenést észleltünk. A csökkenés mértéke tehát 150 mg-os napi dózis alkalmazásakor csekély; klinikai értékű csökkenés csak a 300 mgos vagy ennél nagyobb dózisok alkalmazásával érhető el. 2. példa Párhuzamos placebo-csoporttal végzett kettős vakpróba során 24 nemterhes, egészséges, ép petefészek-működésű nőt vizsgáltunk. Napi egy alkalommal kaptak 600 mg ponalrestatot 27 napon keresztül (12 személy), illetve — ugyanilyen feltételek mellett — 600 placebot (12 személy). A vizsgálatban résztvevőket megkértük, hogy ne igyanak alkoholos italokat és ne egyenek kelkáposztát, karfiolt, lelbimbót, brokkolit és füstölt vagy faszéner sütött húsokat. Fogyaszthattak azonban naponta két csésze kávét, teát vagy más koffeirt tartalmazó italt. A hatást fizikai vizsgálatokkal, az életfunkciót kísérő jelek mérésével, a vizsgált személyek kórtüneteivel kapcsolatos beszélgetésekkel, elektrokardiogramok felvételével, valamint rutin klinikai vizsgálatokkal (köztük a vérsavóban található h jgysav-koncentrációjának a mérésével) állapítottuk meg. A vérsavó kémiai összetételét íz éhgyomorral berendelt páciensektől vett vérminták elemzésével állapítottuk meg a vizsgálat 1., 7., 14. és 21. dózisának alkalmazása előtt. A laboratóriumi vizsgálatokat ugyan :sak az éhgyomorral berendelt páciensektől vett vérsavóminták elemzésével végeztük 24 órával a vizsgálat során alkalmazott 27. dózis beadását követően. A ponalrestatot jól tolerálta a szervezet, és a gyógyszerrel kapcsolatban nem lehetett tapasztalni semmiféle jelentősebb rendellenességet a klinikai laboratóriumi vizsgálatok során vagy az elektrokardiogramok kiértékelésekor. Ugyanakkor azonban a ponalrestat a vérsavóban lévő hugysav koncentrációját jelentős mértékben csökkentette; sok vizsgált személy esetén a normális értéktartomány (mintegy 2,5— 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
