197840. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amantadin és selegilin szinergikus kombinációjának előállítására

197840 li (vinil-pirrolidon), a gumiarábikum, az algin­­sav, a tilóz, a talkum, a likopodium, a kovasav (mint pl. a kolloid kovasav), a cellulóz, a cel­lulózszármazékok (mint pl. cellulózéterek, me­lyeknél a cellulóz hidroxilcsoportjainak egy része rövidszénláncú telített alifás alkoholok­kal és/vagy rövidszénláncú telített alifás oxi­­-alkoholokkal éterezve van, így a metil-oxi­­-propil-cellulóz, a metil-cellulóz, a hidroxi-pro­­pil-metil-cellulóz, a hidroxi-propil-metil-cellu­­lóz-ftalát), a sztearátok, a 12—22 szénatomos zsírsavak, különösen a 12—22 szénatomos te­lített zsírsavak magnézium- és kálciumsói (így pl. a kálcium- és magnézium-sztearát), * emulgeálószerek, olajok és zsírok (különö­sen növényi olajok, így földimogyoró-olaj, ricinusolaj, olívaolaj, szezámolaj, gyapotmag­­olaj, kukoricaolaj, búzacsíraolaj, napraforgó­­olaj és tőkehalmájolaj, illetve a C12H2402 — C,8H3602 bruttó képletü telített zsírsavak mo­no-, di- és trigliceridjei, valamint ezek keve­rékei (gyógyszerészeti szempontból elvisel­hető egyértékü vagy többértékü alkoholok és poliglikolok, így a polietilénglikol és szárma­zékai, továbbá a 2—22 szénatomos, különö­sen a 10—18 szénatomos alifás telített vagy telítetlen zsírsavak 1—20 szénatomos egyér­­tékű alifás alkoholokkal vagy többértékű al­koholokkal, így glikollal, glicerinnel, dietilén­­glikollal, pentaeritrittel, szorbittal, mannit­­tal stb. képezett észterei, mimellett az utóbbi­ak adott esetben éterezve is lehetnek, még to­vábbá a citromsav primer alkoholokkal és ecet­savval képezett észterei, a benzil-benzoát, a dioxolán, a glicerin-formai, a tetrahidro-furfu­­ril-alkohol, poliglikoléterek, 1 —12 szénatomos alkoholokkal, a dimetil-acetamid, a laktamid, a laktátok, az etil-karbonát, a különféle szili­konok [különösen a közepes viszkozitású poli­­-(dimetil-sziloxán)-ok], a kálcium-karbonát, a nátrium-karbonát, a kálcium-foszfát, a nát­rium-foszfát, a magnézium-karbonát és hason­lók. További segédanyagként a készímény szét­esését elősegítő anyagok jönnek tekintetbe („Sprengmittel"), ilyenek a térhálósított poli­­- (vinil-pirrolidon), a nátrium-karboxi-metil­­-keményítő, a nátrium-karboxi-metil-cellulóz, valamint a mikrokristályos cellulóz. Használ­hatunk még bevonat kialakítására alkalmas anyagokat is, ilyenek a poliakrilsav-észterek, a cellulóz-éterek és az ezekhez hasonlók. Oldatok előállítására például a víz, vagy valamilyen fiziológiai szempontból elviselhe­tő szerves oldószer jön tekintetbe. Ez utóbbi­akra példaképpen az etanolt, az 1,2-propilén­­glikolt, a poliglikolokat és származékaikat, a dimetil-szulfoxidot, a zsíralkoholokat, a tri­­glicerideket, a glicerin részleges észtereit, a paraffinokat és ezekhez hasonlókat említjük meg. Injekciós úton beadható oldatokhoz és szuszpenziókhoz például a parenterális beadás szempontjából elfogadható, nem toxikus hígí­tószerek vagy oldószerek jönnek szóba; ilye­nek például: a víz, az 1,3-butándiol, az etanol, az 1,2-propilénglikol, a poliglikolok vízzel ele-7 gyitve, a Ringer-féle oldat, az izotóniás nát­­rium-klorid-oldat, továbbá a hidrogénezett („keményített") olajok — a szintetikus mono­vagy diglicerideket is beleértve — valamint a zsírsavak, mint például az oleinsav. A készítmények előállításánál ismert és szokásosan használt oldásközvetítőket, illetve emulgeálószereket is használhatunk. Oldás­közvetítő szerként és emulgeátorként példá­ul a következők jönnek tekintetbe: poli(vinil­­-pirrolidon), szorbitán-zsírsavészterek, így a szorbitán-trioletát, foszíatidok, mint példá­ul a lecitin, akáciamézga (gummiarábikum), tragant, polioxietilezett szorbitán-monooleát és a szorbitán másféle etoxilezett zsírsavas észterei, polioxietilezett zsírok, polioxietilezett oleotrigliceridek, linolizált oleotrigliceridek, polietilén-oxidokból és zsíralkoholokból, al­­kil-fenolokból vagy zsírsavakból, illetve 1-me­­til -3 -(2 -hidroxi -etil) -imidazolidon -(2) fel­­használásával készült kondenzációs termékek. A fentiekben a „polioxietilezett" kifejezés azt jelenti, hogy az illető anyagok olyan polioxieti­­lén-láncot tartalmaznak, melynek polimerizá­­ciós foka általában 2 és 40, különösen 10 és 20 között van. Az ilyen polioxietilezett anyagokat példá­ul valamilyen egy vagy több hidroxilcsoportot tartalmazó vegyületnek (mint pl. mono- vagy diglicerideknek), vagy pedig telítetlen vegyü­­leteknek (mint pl. olajsavmaradékot tartal­mazó vegyületeknek) etilén-oxiddal végzett reagáltatásáv.al lehet megkapni (például 40 mól etilén-oxid/1 mól glicerid). Az oleotrigliceridekre példaképpen az olí­vaolajat, a földimogyoró-olajat, a ricinusola­jat, a szezámolajat, a gyapotmagolajat és a kukoricamagolajat említjük meg, lásd még Dr. H.P. Fiedler „ Lexikon für Hilfsstoffe für Pharmazie, Kosmetik und angrenzende Ge­­biette" 1971, a 191 —195. oldalon. Mindezeken túlmenően a készítményekhez még konzerválószereket, stabilizátorokat és pufíeranyagokat, int pl. kálcium-hidrogén-fosz­­fátot, továbbá alumínium-hidroxidot, ízjaví­tó és édesítőszereket, színezékeket, antioxi­­dánsokat, komplexképzőket (mint pl. etilén­­-diamino-tetraecetsavat) és ezekhez hasonló­kat is adhatunk. A hatóanyag-molekula sta­bilizálása céljából — adott esetben — kb. 3— 7 pH-t állítunk be valamilyen fiziológiai szem­pontból elviselhető savval vagy pufferrel. Ál­talában a semlegestől a gyengén savas (pH = = 5) tartományig terjedő Ph-értékek előnyö­sek. Antioxidánsként például nátrium-metabi­­szulfitot, aszkorbinsavat, galluszsavat, vala­milyen galluszsav-alkil-észtert, bufil-hidroxi­­-anizolt, nordihidro-guajaretsavat és tokofe­­rolt, továbbá tokoferolból és egy hatást erő­sítő szinergetikus anyagból álló kombinációt alkalmazunk. Ilyen szinergetikus hatású anya­gok — melyek a nehézfémeket komplex kép­ződésével megkötik — például a lecitin, az asz­­korbinsav és a foszforsav. A szinergetikus 8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom