197838. lajstromszámú szabadalom • Biológiailag aktív anyag bevitelére alkalmas készítmény (bolus)
197838 mérője és a 3 cső falvastagsága teljes hosszában konstans is lehet, és a megfelelő hatást azzal érhetjük el, hogy a 25 magban lévő aktív hatóanyag koncentrációját a 27 homlokoldaltól a 21 végnehezék felé haladva növeljük. Az 1 bolusz alkalmazása közben az aktív hatóanyagnak az állat szervezetébe juttatása mellett magnéziumot is bejuttat, mely bár kis mennyiségű, hozzájárul a hipomagnesemia leküzdéséhez. Amikor a 25 mag és a 3 cső is lemállott egészen a 21 végnehezékig, a 3 csőnek a 21 végnehézékbe beágyazott 9 hátsó vége is szétoldódik, majd egy hosszabb időtartam alatt a cinkötvözetből álló 21 végnehezék is. A 21 végnehezék vagy teljes egészében feloldódik, vagy ha már eléggé kicsi, az állat visszakérődzi, vagy az ürülékkel távozik. A végeredmény tehát, hogy ha az 1 bolusz már felhasználódott, az állatban többnyire semmiféle alkotórésze sem marad meg. Nyilvánvaló, hogy a felületi bevonatok letöredezett részei eléggé kicsinyek ahhoz, hogy egyszerűen az ürülékkel távozzanak. Alternatív megoldásként a 21 végnehezék vassöréttel megtöltött tokként lehet kialakítva, ami a terv szerinti alkalmazási periódus végén a nehezék könnyű szétesését teszi lehetővé. A 3. ábrán olyan boluszt mutatunk be, amely az 1. és 2. ábrák szerintihez hasonló felépítésű, itt azonban a felületi bevonattal ellátott cső és a végnehezék 31 hátsó része azonos átmérőjű. Ebben az esetben a cső hátsó vége a végnehezék kerületén kialakított 33 beszúrásban van rögzitve. A végnehezék külső felületén meglévő bevonat radiálisán 35 gyűrű alakjában benyúlik a végnehezékbe olyan szélességben, amely megfelelő a cső hátsó vége falvastagságának, és a belső felület bevonata egy 37 kezdeti szakaszon szintén benyúlik a kerületi beszúrásba, ily módon vízzáró tömítést alkotva a cső és a végnehezék találkozásánál. Ezt a tömítő hatást fokozhatjuk, ha járulékosan epoxigyantából, vagy más erre'alkalmas anyagból álló gyűrűalakú 39, 41 tömítéseket alkalmazunk, amint azt a 4. ábra mutatja. Alternatív megoldásként a tömítések lehetnek szilikongumi anyagú tömítőgyűrűk vagy távtartók is. Alkalmazás közben a 3. és 4. ábrák szerinti boluszok pontosan ugyanúgy műkődnek, mint az 1. és 2. ábrákon bemutatott bolusz. Az 5. ábra olyan boluszt tüntet fel, amelynek cinkötvözetből készült 45 nehezéke a készítmény hosszában középen van elhelyezve és két 47, 49 részt kapcsol össze, amelyek mindegyike ugyanolyan kialakítású, mint a 3. ábrán feltüntetett bolusz bevonattal ellátott csöve. Ebben az esetben azonban az egyes csövek hátsó vége nem a nehezék kerületén kialakított beszúrásban van elhelyezve, hanem szoros illesztéssel a nehezék két végén kialakított egy-egy 51, 53 gyűrüalakú résben van rögzítve, ugyanúgy, mint az 1. és 2. ábrákon bemutatott bolusz esetében. Ennek célja, hogy 11 a bolusz nagyobb hossza miatt megkívánt erősebb megtámasztást biztosítson. A csövek liátsó végeinél a belső felületek 55, 57 felületdarabjai bevonat nélkül vannak hagyva, hogy a nehezék anyagával érintkezve a szükséges galvánkapcsolaiot létrehozzák. Ez olyan boluszra példa, amelynél a burkolat (amelyet a nehezék és a két bevonatos cső alkot) a bolusz mindkét 59, 61 végénél nyitott. Alkalmazás közben ez a készítmény a fentiekben már leírtakhoz hasonlóan működik, kivéve, hogy egy adott időtartam alatt nagyobb mennyiségű (kb. kétszeres) hatóanyag és magnézium leadására képes. A 6. ábra egy, a 3. ábrán bemutatotthoz hasonló boluszt tüntet fel, azonban itt egyetlen cső van oly módon egy gyűrűalakú résbe illesztve, mint azt az 5. ábrán feltüntetett bolusz megfelelő két csövénél ábrázoltuk. Itt a cső 63 belső felületén nincs bevonat, hanem a felület és a mag közötti tömített zárás biztosítja a folyadék bejutásának a megakadályozását, és így a készítmény működésének a megszakadását. Ebben az esetben a folyadék kizárásának biztosításához szükség lehet arra, hogy a mag beágyazó anyagába víztaszító, viaszos anyagot is tegyünk. Ha kívánatos, hogy a magnéziumötvözetből álló cső korróziós sebességét változtassuk, a cinknél nemesebb fémből, pl. rozsdamentes acélból álló 65 betét lehet elhelyezve a bolusz végnehezékében, amint ezt a 7. ábra mutatja. Ilyenkor a cső külső oldalán lévő bevonatot meg kell hosszabítani a végnehezék 67 külső felületére is, kivéve a betét tartományát, amint ez az ábrán jól látható. Alkalmazás közben, amikor a mag és a magnéziumötvözet már felhasználódott, a cinkötvözet nehezék is korrodeál, a külsején lévő bevonat darabjai apróra szétmállanak, míg csak a betét marad esetleg a nehezék és a bevonat némi maradványával. Ha ez eléggé kis darab, az állat visszakérődzi, vagy az ürülékkel távozik. A 8. ábrán bemutatott bolusz felépítése és működése azonos az 1. és 2. ábrákon bemutatottal, kivéve, hogy a cső belső felületének a készítmény homlokoidali végénél olyan 69 felületszakasza van, amelynek átmérője konstans. A csőnek továbbá 71 felületszakasza van, ahol a cső belső átmérője a végnehezék felé haladva egyenletesen növekszik, és ebben a szakaszban az átmérőnövekedés mértéke nagyobb, mint az 1. és 2. ábrák szerinti bolusz esetében. E készítmény előnyösen alkalmazható borjak kezelésére: az alkalmazás kezdeti szakaszában, amikor az állatnak még viszonylag lassú a tömeggyarapodása, konstans hatóanyagleadást biztosít, majd amikor a bolusz már a 69 felületszakasz és a 71 felületszakasz találkozásánál lévő 73 töréspontig elhasználódott, az aktív hatóanyag kibocsátási sebessége fokozatosan megnő, figyelembe véve az állat gyorsabb tömeggyarapodását. Természetesen az állat időegységre eső teljes tömeggyarapodása nem szükségképpen egyenletes, és például a teljes normál növeke-12 7 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 05
