197838. lajstromszámú szabadalom • Biológiailag aktív anyag bevitelére alkalmas készítmény (bolus)
197838 anyagleadású boluszt ábrázol hosszmetszetben; a 12. ábrán olyan készítményt tüntettünk fel ugyancsak hosszmetszetben amelynél a cső a mag hosszában húzódó bevonatos, szegmensekből álló csőként van kialakítva; a 13. ábra a 3. ábra szerinti, azonban lüktető hatóanyagkibocsátást biztosító boluszt mutat hosszmetszetben; a 14. ábra a 10. ábra szerinti, azonban beadáskor azonnal egy kezdeti dózist kibocsátó boluszt mutat hosszmetszetben; a 15. ábra a 2. ábra szerinti, azonban kúpos magbetéttel kialakított boluszt mutat hosszmetszetben; a 16. ábrán vízüvegből álló csövű boluszt tüntettünk fel hosszmetszetben; a 17. ábra kerületi műanyagszegmensekkel kialakított, intraruminális alkalmazásra szánt bolusz hosszmetszete; a 18. ábra a 3. ábra szerinti bolusz végnehezékkel kialakított változatát mutatja hosszmetszetben, és a 19—21. ábrák végnehezékkel kialakított csövek különféle kiviteli alakjait tüntetik fel. Az 1. és 2. ábrán feltüntetett 1 bolusznak 3 csöve van, amelynek 5 külső felülete hengeres, 7 belső felülete pedig csonkakúp-alakú, kivéve 9 hátsó végén, ahol a belső felület lényegében párhuzamos a külső felülettel. A 3 cső 11 teste magnéziumötvözetből áll és a külső és belső felületein vízálló 13 és 15 bevonattal van ellátva. A 3 cső 9 hátsó vége azonban sem belső, sem külső felületén nincs bevonattal ellátva. Megjegyezzük, hogy a 3 cső 17 végfelülete sincs bevonattal ellátva. A bevonat állhat epoxigyantából, vagy pedig létrejöhet a magnéziumötvözeten végrehajtott megfelelő felületi eloxáló kezelés eredményeként. Epoxigyanta bevonat esetében a magnéziumot elő kell kezelni vagy 200°C hőmérsékletre hevítéssel és ezt követő, szobahőmérsékletre való lehűtései, vagy pedig foszfátos bevonással, és az epoxigyantát mindkét esetben 200°C hőmérsékleten kell kikeményíteni. A 3 cső hátsó vége szoros illesztéssel van rögzítve egy hengeres, cinkötvözetből álló 21 végnehezékben kialakított 19 gyürűalakú résben. A felületi bevonat kissé benyúlik a 19 gyűrűalakú rés 23 kezdeti szakaszába, így folyadékzáró tömítést biztosít a 3 cső és a 21 végnehezék találkozásánál. Az 1 bolusznak 25 magja van, amely aktív hatóanyagként növekedésserkentőt, pl. M 139603-at vagy lasalocid-ot, vagy valamilyen anthelmintikumot pl. oxfendazolt vagy levamizolt tartalmaz, és az aktív hatóanyag önmagában ismert módon megfelelő kötőanyag alkalmazásával beágyazó anyagban 9 6 van eloszlatva. A 25 mag kúpos alakú, ilymódon pontosan illik a 21 végnehezék és a 3 cső 7 belső felülete által meghatározott üregbe. Ez a kiképzés egyben meggátolja a 25 mag kihullását is. Az előállítás egy célszerű módszere, mely szerint a mag anyagát folyékony állapotban a csőbe töltjük, majd hagyjuk megkeményedni. A 21 végnehezék, a 3 cső és ez utóbbi felületein a 13 és 15 felületi bevonatok tehát olyan folyadékzáró tokot alkotnak, amely a 25 magot körülveszi és a bolusz homlokoldalán nyitott. Az 1 bolusz előállítása úgy történik, hogy kialakítjuk a 3 csövet, felvisszük rá a 13, 15 felületi bevonatokat, majd behelyezzük a 25 magot. Ezután ráillesztjük a 21 végnehezéket és a bolusz 27 homlokoldalán síkba vágjuk, úgy hogy a 3 cső 17 végfelülete és a 25 mag 29 aktív felülete egy síkba essék. Ez egyúttal azt is biztosítja, hogy a 3 cső 17 végfelülete felületi bevonattól mentes lesz. Használatkor az 1 boluszt a borjú nyelőcsövébe juttatjuk speciális tablettabeadó pisztollyal, ami után az az állat bendőjének recésgyomor részébe jut. A 25 mag 29 aktív felületéről az emésztőnedvek hatására megindul az aktív hatóanyag kibocsátása. Eközben a 25 mag kezd lekopni vagy szétoldódni, úgyhogy a 29 aktív felület hátrább kerül a 21 végnehezék felé. Ugyanekkor a 3 cső 17 végfelülete és a 21 végnehezék ugyancsak ki van téve az elektrolitként működő emésztőnedvek hatásának. A 3 cső és a 21 végnehezék közötti közvetlen elektromos érintkezés galvánkapcsolatot hoz létre. Miután a magnézium kevésbé nemes, mint a cink, a magnéziumötvözet korrodeálódni kezd az emésztőnedvben. Amint a 3 cső 17 végfelületétől kiindulva egyre jobban korrodeál, a 13, 15 felületi bevonat egy szakasza támasz nélkül marad, ez azonban eléggé vékony és törékeny ahhoz, hogy elég gyorsan letöredezzék és ezáltal a lepusztuló bevonat nem nyúlik túl a 3 cső mindenkori végfelületén. Sőt, a 25 mag és a magnéziumötvözet összetételét úgy lehet megválasztani, hogy a 25 mag 29 aktív felülete és a 3 cső 17 végfelülete a 21 végnehezék irányában lényegében azonos sebességgel tolódjék hátra, és így a két felület többé-kevesbé.egy síkban maradjon. A 25 mag teljes hosszában végighúzódó burkolat, azaz a bevonatos. 3 csőnek a 21 végnehezéken kívül elhelyezkedő része a nyitott 27 homlokoldal felől fokozatosan tönkremegy. Ahogy az 1 bolusz szétmállása tovább halad, megnő a 25 mag 29 aktív felületének átmérője, úgyhogy az aktív hatóanyag időegység alatt kibocsátott mennyisége is nő. A 3 cső mindenkori 17 végfelületének fokozatosan csökkenő mérete megfelelően növeli a galvánkapcsolatban az áramsűrűséget, ami a 3 cső korróziójának sebességét gyq'rsíya. Ezzel Viszont ugyancsak együtt jár az aktív hatóanyag kibocsátási sebességének növekedése. Természetesen alternatív megoldásként a 25 mag át-10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
