197838. lajstromszámú szabadalom • Biológiailag aktív anyag bevitelére alkalmas készítmény (bolus)

197838 ólom, wolfram, cink, króm, kobalt, nikkel vagy mangán, vagy e fémek közül kettő vagy több ötvözetéből, vagy ezek közül egy vagy több fém egy vagy több más fémmel alkotott ötvö­zetéből. Különösen célszerű az acél, a vas, vagy valamilyen fröccsönthető cinkötvözet. Az ilyen semleges fémből készült nehezék minden valószínűség szerint a recésgyomor­ban marad, miután a bolusz többi része el­bomlott. Alternatív megoldásként valamilyen, lényegében elbomlásra képes anyag is hasz­nálható, például elbomlásra képes cinkötvözet. A nehezék matrix-szerüen eloszlatott anyago­kat is tartalmazhat, például valamilyen sem­leges (pl. polimer) vagy elbomlásra képes (pl. magnéziumötvözet) beágyazó anyagban elosztatott vassörétet, vagy más anyagból álló sörétszerű darabkákat. Ha a beágyazó anyag semleges, akkor a nehezék általában visszamarad a bendőben, míg ha a beágyazó anyag elbomlásra képes, akkor annak elbomlá­­sa után a sörét eléggé apró ahhoz, hogy az ürülékkel távozzék. Olyan megoldás is lehetséges, hogy a nehe­zék egyszerűen egy megfelelő sűrűségű szem­csés anyagból, pl. sörétből áll, amely a meg­tartására alkalmas, pl. műanyagból álló tok­ban, vagy egy elbomlásra képes, pl. magné­ziumötvözetből álló burkolatban lehet elhelyez­ve, amelyet viszont egy műanyagból vagy más semleges anyagból álló tok vesz körül. Elkép­zelhető az is, hogy a szemcsés anyag a készít­mény magrészében elosztva van jelen. A nehezékek célszerű kialakítási formáit a leírás megfelelő része részletesen ismerteti. Intraruminális alkalmazáshoz a találmány szerinti bolusz tömegét és méreteit az alkal­mazás célja szerinti kérődző állat figyelembe­vételével határozzuk meg. Egy adott alkal­mazási célhoz szükséges speciális tömeg és méretmeghatározás szakember számára nyil­vánvaló (például a fent említett sűrűségi kö­vetelmények figyelembevételévvel). Példaként borjaknak beadandó bolusz hossza terjedhet 30 mm-től 200 mm-ig, lehet pl. 50—150 mm, célszerűen kb. 90 mm, az átmérője terjedhet 15 mm-től 40 mm-ig, lehet pl. 20—30 mm, célszerűen kb. 25 mm. Ha lüktető anyag­leadáshoz szánjuk, a bolusz 1 —12 hónapos, pl. 3—6 hónapos, célszerűen 3 1/2 hónapos periódus alatt a biológiailag aktív hatóanyag­ból 2—10 dózist, célszerűen 5 dózist bocsáthat ki, és a dózis mennyisége terjedhet 10 mg-tól 10 g->g, lehet pl. 100 mg — 1 g, célszerűen kb. 750 mg. A sz-arvasmarháknál alkalmazott intraruminális boluszok elbomlásának függé­sét a sűrűségtől és a recésgyomorban való elhelyezkedéstől a következő publikáció írja le: J. L. Riner és tsai: Am. J. Vet-Res, 43, 2028—30. A találmánnyal kapcsolatban eddig leírtak főként intraruminális alkalmazásra vonatkoz­tak. Nyilvánvaló azonban, hogy a magban lévő biológiailag aktív hatóanyag(ok) úgy lehet(nek) megválasztva, hogy a bolusz alkal­mazásakor az őt körülvevő környezetben min­denkor a kívánt hatást fejtse ki. Ilyen ható­7 anyag a már említett 0 164 927 A sz. európai szabadalmi leírásban foglaltak bármelyike le­het. így például lehet valamilyen, a legelésző állatok számára szükséges nyomelem, pl. mag­nézium, cink, réz, kobalt vagy szelén. A találmány szerinti bolusz esetében azonban a magban történő elhelyezés helyett, vagy amellett ezek a fémek vagy ötvözeteik — ha az alkalmazásnak megfelelő nedves környezet­ben elbomlásra képes alakban vannak jelen — a bolusz elbomlásra képes burkolatának anya­gát is alkothatják. A nyomelemek ezenkívül megfelelő koncentrációban el is lehetnek osz­latva más, e burkolatot alkotó anyagban, pl. vízüvegben vagy biológiailag elbontható poli­merekben. A magban jelenlévő aktív hatóanyag(ok) célszerűen ugyancsak a 0 164 927 A sz. euró­pai szabadalmi leírásban foglaltak szerinti összetételűek lehetnek. Ha a mag két vagy több, egyidejű beadásra szánt hatóanyagot tartalmaz, amelyek azonban egyszerű formu­­lázás során összekeverve nem kompatibilisek, akkor ezeket külön formulázásban, a magon belül vízszintes rétegekben lehet elhelyezni (azaz úgy, hogy két ilyen réteg között a határfelület a szimmetriatengellyel és a burko­lat falával lényegében párhuzamos). E rétegek bármelyike tartalmazhat egymástól elkülöní­tett dózisokat ahhoz, hogy egy vagy több aktív hatóanyagot a korábban leírtak szerint lüktető kibocsátás formájában adagoljunk, to­vábbá jelen lehetnek ilyen elkülönített dózi­sokat tartalmazó rétegek is, amelyek egyidejű folyamatos hatóanyagkibocsátásra szolgálnak. A találmányt az alábbiakban példakénti kiviteli alakok kapcsán, a csatolt rajzok alap­ján ismertetjük részletesen. A rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti boluszt perspektivikusan. ábrázolja; a 2. ábra az 1. ábra szerinti bolusz hosszmetszete; a 3. és 4. ábrák az 1. és 2. ábrák szerinti bo­lusz eltérő kiviteli változatait ugyancsak hosszmetszetben mutatják; az 5. ábra olyan boluszt szemléltet hossz­­metszetben, amelynek alkalma­zásakor mindkét végén nyitott csöve van; a 6. és 7. ábrák az 1. és 2. ábrák szerinti bolusz további eltérő kiviteli változa­tait mutatják hosszmetszetben; a 8. ábra a kezdeti periódusban konstans hatóanyagkibocsátási sebessé­get biztosító bolusz hosszmet­szete; a 9. ábra nem lineárisan növekvő ható­anyagkibocsátási sebességet biztosító bolusz hosszmetszete; a 10. ábra hengeres maggal kialakított készítményt mutat hosszmet­szetben; a 11. ábra különálló kerületi szegmensek­kel kialakított, lüktető ható-8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom