197838. lajstromszámú szabadalom • Biológiailag aktív anyag bevitelére alkalmas készítmény (bolus)

197838 alábbiak szerint két részre osztott is lehet. Ha viszont a hatóanyag fertőző szervezetek, pl. paraziták leküzdésére szolgál, akár in vivo, akár ex vivo, kívánatos lehet, hogy a bolusz hatóanyagot lüktetésszerűen (vide supra) bo­csássa ki, azaz több, egymástól időben el­különített, egymást követő dózisban. Ennek oka, hogy folyamatos kibocsátásnál, ha bár­mely okból a kibocsátott hatóanyag mennyisé­ge nem elegendő a szervezetek inaktiválásá­hoz vagy elpusztításához, a következő generá­ciókban a hatóanyaggal szemben rezisztencia alakulhat ki. A lüktetésszerű kibocsátás külö­nösen előnyös, ha a boluszt kérődző állatoknál anthelmintikumok beadására alkalmazzák. E lüktető kibocsátáshoz a bolusznak olyan magja lehet, amely váltakozva elrendezett első típusú és második típusú egységekből áll, amelyek közül az első típusú egység bioló­giailag aktív hatóanyagot tartalmaz, a máso­dik típusú egység pedig vagy egyáltalán nem tartalmaz hatóanyagot, vagy eltérő biológiai­lag aktív hatóanyagot tartalmaz. Ily módon számos dózis kibocsátása válik lehetővé, ame­lyek közötti periódusokban a nedves környe­zetben lényegében nincs jelen hatóanyag. Al­ternatív megoldásként abban az időszakban, amikor lényegében nincs jelen az első ható­anyag, a boluszból egy második, eltérő ható­anyag bocsátható ki. A találmány szerinti, lüktető hatóanyagki­bocsátásra alkalmas boluszban tehát két bioló­giailag aktív hatóanyag lehet jelen, mégpedig elkülönített egységekben. A találmányunk azonban vonatkozik olyan készítményre is, amelynél a mag három vagy több biológiailag aktív hatóanyagot tartalmaz. Folyamatos ki­bocsátású készítmény esetében ezek tömör típusú magban vannak jelen, lüktető kibocsá­tású készítménynél pedig az első típusú egy­ségekben, vagy megosztva a kétféle típusú egységek között. Például két különböző ható­anyag lehet az első típusú egységben és egy harmadik hatóanyag a második típusú egy­ségben, és a találmány másodlagos célját figyelembe véve a kibocsátási sebesség növelé­sét irányíthatjuk úgy, hogy az csak az egyik biológiailag aktív hatóanyag mennyiségét érintse, vagy a két vagy több (tehát az összes) hatóanyag mindegyikét külön-külön, vagy a két vagy több (tehát összes) hatóanyag meny­­nyiségéí együttesen. A találmány szerinti, lüktető kibocsátású készítményeknél, ahol a burkolat használat közben a bolusz mindkét végénél nyitott, az egységeket úgy rendezhetjük el, hogy alkal­mazáskor egy vagy több biológiailag al^tív komponens kibocsátása váltakozva történjék a két végen. Például először pl. 21 nap eltelté­vel az első komponens kibocsátása történik meg az egyik végen, majd e kibocsátási perió­dust követően további 21 nap múlva egy má­sodik biológiailag aktív hatóanyag kibocsátá­sa következik be a másik végen, és így tovább, felváltva. Természetesen egyetlen, vagy egy 5 4 vagy több másik biológiailag aktív komponens lüktető vagy folyamatos kibocsátása történhet ilyen módon egyidejűleg mindkét végen is. Különösen alkalmas a lüktető kibocsátásra az a találmány szerinti bolusz, amelynek bur­kolata a kerületén több, a felhasználáskor fennálló nedves környezettel szemben semle­ges szegmenst tartalmaz. Ilyen burkolattal ellátott ismert készítményeket ismertet a 0 164 927 A sz. európai szabadalmi leírás. Ezeket a szegmenseket a mag nélkül semmi nem tartja össze burkolattá, csupán egy közé­pen elhelyezkedő, elbomlásra képes, pl. mag­néziumötvözetből álló, a mag részét alkotó pálcán vannak pl. szoros illesztés révén meg­tartva. Azonban a burkolat alkotórészeként mindegyik szegmens elegendő szilárdsággal rendelkezik az épsége megtartásához, és nem esnek szét akkor sem, ha a mag már nem tartja meg őket. A találmányunk esetében a szegmensek kialakítása és megtámasztásuk módja bármilyen, az említett európai szabadal­mi leírásban ismertetett lehet, például a szeg­mensek készülhetnek egy megfelelő műanyag­ból. Intraruminális alkalmazásnál fontos, hogy valamilyen eszközzel meggátoljuk, hogy az állat a boluszt a bendő recésgyomor részéből visszakérődzhesse. Ez az eszköz lehet meg­felelő geometria, például „szárnyak“ kialakí­tása (mint pl. az 1 603 970 sz. angol szabadal­mi leírás szerint), vagy nehezék alkalmazása. A nehezékkel ellátott bolusz egyik kiviteli alakjánál a burkolat alkalmazásakor csak a bolusz egyik végénél nyitott, az ellentétes végénél pedig nehezék van elrendezve. Ahhoz, hogy a biológiailag aktív hatóanyag kibocsá­tási sebességét megkétszerezzük, alternatív megoldásként a boluszt olyan burkolattal lát­hatjuk el, amely alkalmazáskor a bolusz mindkét végénél nyitott, és a nehezék a bolusz hosszának közepénél van elrendezve, így a magot két részre osztja. Az is lehetséges továbbá, hogy több nehezéket alkalmazzunk a bolusz hosszában elosztva. Amennyiben a visszakérődzés meggátlása nehezékkel van megoldva, mindenképpen szük­séges, hogy a bolusz össz-sűrüsége 2,25— 3,5 g/ml közötti, előnyösen kb. 2,5 g/ml legyen és előnyös, ha ez a sűrűség a bolusz fokozatos elbomlásával párhuzamosan növekszik. Nyil­vánvaló, hogy a fent leírt külön nehezékek helyett a szükséges tömeget biztosíthatjuk egyszerűen a boluszt alkotó anyagok révén is. Ilyenkor azonban visszakérődzés következhet be, ha a készítmény bizonyos része a bendőben már elbomlott, azaz, amikor a sűrűség a visszatartáshoz szükséges minimum alá csök­kent. Ezért célszerűbb, ha a boluszt járulé­kos nehezékkel látjuk el. Külön nehezéket készíthetünk bármilyen arra alkalmas anyagból, vagy anyagkombiná­cióból, ami a bolusz általában megkívánt sűrűségének biztosításához elegendő. A nehe­zék készülhet például olyan lényegében sem­leges anyagból, mint vas, acél, vörösréz, ón, 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom