197832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás különböző eredetű tej és tejtermékek konzerválására és takarmányként való felhasználására
197832 A találmány tárgya eljárás különböző eredetű, — főként hulladék — tej és tejtermékek konzerválására és takarmányként való felhasználására. Az állattartás, a tejtermelés, az étkezési tej értékesítése és a tejfeldolgozás során jelentős mennyiségű úgynevezett hulladéktej, illetve tejtermék keletkezik. A hulladéktej képződési módja és helye szerint lehet: az állattartó telepen visszamaradt tej, üzemekben savanyodásnak és étkezési célra alkalmatlan tej, kiskereskedelmi forgalomban értékesítésre nem került, illetve visszamaradt tej, kakaótej és eleve takarmányozási célra szánt kolosztrum (fröccstej). A takarmányozási célra szánt tejtermékek közé soroljuk az írót, a tejsavót stb. A felsorolt hulladéktej-féleségekre és tejtermékekre jellemző, hogy bennük már rövid tárolás során is 6,2—6,8 pH tartományban megkezdődik a coliform baktériumok szaporodása és a természetes savanyodás. Az összcsíraszám eléri a 6—9xl08, a coliszám a 3— 4xl03 nagyságrendet. Az enyhefokú coli baktériumos savanyodás és a termékek ilyen mérvű baktérium tartalma a termék felhasználását követően közismerten csaknem minden esetben emésztőszervi megbetegedéseket, növekedésbeli lemaradást, takarmányértékesülés-csökkenést és jelentős mérvű állateihullást okoz. Az állatbetegségek és az ebből eredő jelentős gazdasági kár megelőzése miatt az érvényes állategészségügyi törvény (1981. évi 3.sz. törvényerejű rendelet az állategészségügyről) valamint a szakirodalom (Kovács F.: Állathigiénia. Mezőgazdasági Kiadó Vállalat, Budapest, 1980.) úgy foglalt állást, hogy az állati eredetű hulladékokat, köztük a hulladéktejet és a tejtermékeket is, takarmányozási célra csak hőkezelés után, a coli és egyéb kórokozók számának csökkentése után lehet felhasználni. A fizikai (hőkezeléses) eljárásra alapozott állategészségügyi rendelkezések és a szakirodalom állásfoglalása alapján kidolgozott módszerek azonban ezen a téren, gyakorlatban alkalmazható, megnyugtató megoldást nem eredményeztek. Melegítés, illetve hőkezelés hatására ugyanis a kolosztrum és az enyhén savanyodott tejtermékek megalvadnak, fehérje tartalmuk koagulál, kolloid állományuk gyorsan öregkzik. A keletkezett túrós csapadékot gazdasági körülmények között homogenizálni és növendékborjak részére, itatási módszerrel takarmányozási célra hasznosítani nem lehet. A technika jelenlegi szintjén elképzelhető ugyan a kicsapódott kolloid állomány diszpergálása, de a termék a gépi kezelés, a szállítás és a raktározás során rendszerint 36—38°C alá hül. A hulladéktejből és tejtermékekből így előállított takarmány felhasználását korlátozza azonban az a tény, hogy 36—38°C-nál alacsonyabb hőmérsékletű folyékony termék felhasználásakor a fiatal borjakban és.juhok- 2 1 ban a nyelőcsővályú nem záródik, a' megitatott folyadék a bendőbe kerül, ahol rothad, az állatok ennek következtében felfúvódnak, megbetegszenek és jelentős hányaduk elhull (Cza- 5 kó J. — Dr.Tóth L.: A borjúnevelés technológiája. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977). A szakirodalomban ismert a kolosztrum és a hosszabb ideig tárolt különböző eredetű tejtermékek hőkezelés nélküli, kémiai tartósí- 10 t£sa. Konzerválásra ezideig ismert módon formaiint vagy hidrogén-peroxidot alkalmaztak. Az állategészségügyi és élelmezési törvények azonban az élelmiszerek szennyezésének megelőzése érdekében mindkét vegyület alkalma- 15 zását tiltják (Magyar Takarmánykódex, 1984) A találmány célja olyan eljárás kidolgozása, amellyel a különböző eredetű és feldolgozási fokú hulladéktej és tejtermékek az állattartás körülményei között, környezeti hőmér- 20 sékleten, atmoszférikus nyomáson, nedves közegben, élelmiszer szennyezés veszélye nélkül, kémiai úton hatékonyan konzerválhatok és növendékállat, valamint bármely korú állat takarmányozására felhasználhatók. 25 A takarmány azon a felismerésen alapul, hogy folyadékrendszerben a hangyasav és a propionsav molekulák először adszorpcióval a mikroorganizmusok felszínén megtapadnak, majd áthaladnak a sejtmembránon és a bakté- 3q rium testben, a protoplazma enzimjeinek aktivitását gátolják. Továbbá ezek a vegyületek a sejtmembránon és a plazmában oxidativ folyamatot indítanak el. Az enzimgátlás és az oxidativ folyamatok a mikroorganizmusokban 35 a létfenntartáshoz szükséges anyagcserét megzavarják. Az anyagcserezavar következménye a baktériumok vegetatív alakjainak elhalása, szétesése, illetve szaporodásuk megszűnése végeredményben a nagy összcsíra és coli tar- 4C talmú tej és tejtermékek csíra számának csökkenése. Ebben a folyamatban a legkritikusabb szakasz a hangyasavnak, illetve a propionsavnak áthaladása a sejtfalon. Mindkét vegyület áthaladása annál nagyobb, minél több moleku- 45 Iájuk disszociálatlan. A mikroba sejtek lipoprietid membránja ugyanis a diszociálatlan, lipofilebb molekulákat könnyebben átengedi, mint az erősebben hidrofil jellegű disszociált 50 változatot. A nem disszociált hangyasav és propionsav molekulák a protoplazmában is gyorsabban oszlanak el. A hangyasav és propionsav disszociációs 55 hányadosát a folyadékrendszer pH-jának 3,5—5,6-ra történő csökkentésével lehet növelni. Az utóbbi célt szolgálják a hulladéktejhez adjuvánsként adott nagy pufferkapacitású, erős szerves és szervetlen savak: aszkorbing0 sav, citromsav, szorbinsav, ecetsav, tejsav, almasav, borkősav, foszforsav, fumársav. A fent leírt kémiai csíracsökkentés mellett felismertük még, hogy a tejtermékek csíraszár mának csökkentésére alkalmazott hangyasav és propionsav, valamint a felsorolt adjuváns szerves és szervetlen savak a tejfehérjét ak-2
