197824. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet betakarítógépek munkaszerveinek fémanyagú idegen testek elleni védelmére

197824 nagy érzékenység mellett és amelynek érzé­kelőtekercseivel szemben nem kell magas kö­vetelményeket felállítani a gyártás során. A találmány értelmében ezt azáltal érjük el, hogy a betakarítógépek, főként szecská­zógépek munkaszerveinek fémanyagú idegen testek elleni védelmére szolgáló szerkezeté­nél, amely a gépbe bevezetendő termény kö­zelében van elrendezve és amely egy a szállí­tási út szélességére kiterjedő mágneses tér elő­állítására szolgáló mágnesestér-előállító egy­séget, valamint a mágneses térhez hozzá­rendelt érzékelőtekercset tartalmaz, valamely fémanyagú idegen test mágneses téren keresz­tül való továbbításakor egy az utánkapcsolt jelkiértékelő egységekbe továbbított felismeré­si jel indukálódik. A mágnesestér előállító egység olyan mágnesből áll, amelynek egyik pólusa a szállítási út szélességét tekintve an­nak egyik felén helyezkedik el, míg a másik pólus a másik felén, így olyan mágneses tér jön létre, amelynek mágneses erővonalai a termény szállítási irányára merőlegesen hú­zódnak. Megközelítőleg mindegyik pólus kö­zépső tartományában ezek körül egy-egy érzé­kelőtekercs van elrendezve, amelyek egymás között úgy vannak sorba kapcsolva, hogy va­lamely fémanyagú idegen test közeledésekor a két érzékelőtekercsben létrejövő áramok összegződnek. Ha a termény szállítási útjá­nak vizsgálandó szélessége egy bizonyos nagy­ságot elér, célszerű a mágnes minden pólu­sát két vagy több azonos polarítású egyedi mágnespólusból összeállítani. A gyakorlatban megmutatkozott, hogy például három egyedi mágnespólus alkalmazása esetén elégséges, ha mindig csak a középső egyedi mágnespólus körül csévélünk egy érzékelőtekercset. Ha felülről nézünk az egyedi mágnespólusok kö­rül elhelyezett azonos felépítésű érzékelőte­kercsekre, akkor a baloldali csatlakozókapcso­kat kábelen keresztül a jelkiértékelő egység­gel kötjük .össze, míg a két másik csatlakozó­kapcsot egymással villamosán vezető módon kapcsoljuk össze. Hasonlóképpen az is lehet­séges, hogy a baloldali csatlakozókapcsokat kapcsoljuk össze egymással villamosán veze­tő módon és a többi csatlakozókapcsot kötjük össze kábelen keresztül a jelkiértékelő egy­séggel. Egy viszonylag erős és a szállítási út tel­jes szélességében jelentkező felismerési jel létrehozásához célszerű, ha a pólusok méreteit úgy választjuk meg, hogy megközelítőleg a behordó egység oldalfalától annak közepé­ig érjenek. Ha egy fémanyagú idegen test közelít a mágneses térhez, ennek hatására a mágneses tér erővonalai eltolódnak, illetve megszakad­nak, miáltal az általánosan ismert indukciós elv szerint az érzékelőtekercsekben feszült­ségek indukálódnak, amelyek áramot indíta­nak meg. Az érzékelőtekercsek találmány szerinti soros kapcsolásának alkalmazásával ezúttal nem a két áram különbségét használ­juk fel jel létrehozására a technika állásából 3 ismert kompenzációs hatással működő meg­oldásoknál, hanem azok összegét. Ezáltal egy viszonylag erős jel jön létre, amely a szál­lítási út teljes szélességében megközelítőleg azonos erősséggel állítható elő. Ez a hatás akkor is jelentkezik, ha az érzékelőtekercsek csupán a mágnesek pólusainak középső tar­tományában vannak elhelyezve. Ez a jel akkor a legerősebb, ha a fémanyagú idegen test va­lamivel a behordó egység közepén kívül ér­kezik és csak közvetlenül a behordó egység oldalfala mellett esik le nullára. Egy-egy ér­zékelőtekercs alkalmazásával minden egyedi mágnespólus körül és annak analóg soros kap­csolásával a másik oldalon levő egyedi mág­nespólusok körüli érzékelőtekercsekhez lehet­séges ugyan a jelképzést az erősség és a na­gyobb egyenletesség vonatkozásában pozi­tívan befolyásolni, azonban a gyakorlati üze­meltetés során kitűnt, hogy ez a ráfordítás szükségtelen. A találmány szerinti, fémanyagú idegen testek elleni védelemre szolgáló szerkezet ki­fogástalan működésének feltétele azonban, hogy valamennyi, a felismerési tartományban található gépalkatrészek nemmágneses anyag­ból készüljenek. Ezért célszerű, ha az alsó elülső henger műanyagból van előállítva, míg a mögötte és fölötte levő henger nem­mágnesezhető acélból vagy szintén műanyag­ból készül. Ez azonban a többi, eddig ismert megoldásnál is így van, mivel különben a mágnesek, illetve az érzékelőtekercsek aszim­metriájából adódó kondenzációs hatás elle­nére is számos zavarjel keletkezne. A talál­mány egyik lényeges előnye, hogy megbíz­ható védelmet nyújt fémanyagú idegen testek ellen, mivel a szállítási út teljes szélességé­ben kellően nagy és csak nem állandó felisme­rési jelet hoz létre. Ehhez meghatározó jelen­tőségű, hogy a mágnesek viszonylag nagy át­lagos pólustávolsága és nagy pólusszéles­ség révén a mágneses tér erővonalainak nagy a hatótávolsága. Ezenkívül a pólusok egy vonalon, a termény szállítási irányára kereszt­ben való elhelyezkedése révén lehetséges, hogy ezeket a behordó egység alsó elülső hen­gerébe való beépítésekor egészen közel an­nak belső átmérőjéhez szereljük fel, miáltal a meglevő hatótávolság maximálisan kihasz­nálható. A találmány szerinti szerkezet egy további előnye, hogy a két érzékelőtekercs probléma­­mentesen megoldható eltolása révén a termény irányára keresztirányban és/vagy a mágnesek pólusainak eltolásával,illetve felmágnesezésé­­vel gyakorlatilag abban a helyzetben vagyunk, hogy bármely kívánt görbelefutást létre tu­dunk hozni a felismerési jel számára a behor­dó egység szélességében. Az anyagráfordí­tást illetően a találmány szerinti szerkezet szintén előnyös, mivel az érzékelőtekercsek­nek a szállítási út szélességének csak egy részét kell kitölteniük. A mágnesek pólusai­nak sem kell a mágneses erővonalak ezen el-4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom