197774. lajstromszámú szabadalom • Javított szerves oldószeres eljárás keményítő típusú növényi anyagok és lignincellulóz hidrolitikus elcukrosítására
197774 11 12 0,04 HC1 7 68 99 14 39 93 82 15 70 3. példa 0,01 N (0,047%) kénsav jelenlétében 145— Az 1. példában ismertetett módon járunk 230°C között vizsgáltuk. Az eredményeket a el, s a hőmérséklet hatását 80:20 térfogatszá- 3. táblázatban foglaltuk össze, zalékos arányban kevert aceton:víz elegyen, 3. táblázat A hőmérséklet befolyása a kukoricaliszt vizes acetonban történő hidrolízisére Hőmérséklet (°C) Reakcióidő (perc) Nem hidrolizált szilárd maradék (tömegé) Oldatban lévő cukor kitermelése (%) 145 120 82 60x 820 45 46 60 75 62 160 80 55 62 120 39 60 30 72 89 180 40 41 90 80 20 85 8 65 95 200 12 38 92 30 16 81 3 48 99 220 7 27 98 12 16 91 2,5 36 99 230 3 25 95 _____4,5 18 93 x mint a kiindulási anyag szénhidrátveszteségének százaléka. Az eddig vizsgált paraméterek közül a hőmérsékletnek van a legdrasztikusabb hatása a hidrolízis sebességére. A reakcióidő csökkentésével a cukrok stabilitása erős javulást mutat. 4. példa 1 cm x 1 cm-es jeruzsálemi articsóka (Helianthus tuberosus) darabokat kezeltünk üveg csöves, rozsdamentes acéltartályban az 1. példában leírt módszerrel lényegében egyező módon. A gumódarabokat levegőn szárítottuk közel 6 tömeg% nedvességtartalomig, hogy a szilárd anyag tartalmat jobban ellenőrizhessük. Ha az anyag nedves, a víztartalmat figyelembe kell venni, amikor az oldószer víztartalmát számítjuk. 10—12 gumót helyeztünk a reakciótartályba, 50—70 ml oldószerrel együtt, mely 80:20 térfogatarányban acetont és vizet, valamint 0,02 N kénsavat tartalmazott. Az elegyet gyorsan felmelegítettük a 155—220°€ magas reakcióhőmérsékletre, hogy a rendelkezésre álló szénhidrátok hidrolízissebességét meghatározzuk. A reakcióidő 155°C-on 60 perc, míg 220°C-on 1 percnél kevesebb volt a teljes feloldódásig, vagyis 9— 7 55 60 65
