197749. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirazolo[3,4-d] pirimidin-származékok és hatóanyagként e vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

197749

a világos kamrába helyezzük, és mérjük azt az időt, amennyi a sötét kamrába való belépésig eltelik. Azok az állatok, amelyeket széndioxid-gázzal kezeltünk, rendszerint 10— 20 másodpercen belül ismét belépnek a sötét kamrába. Azok az állatok viszont, amelyeket a találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletü vegyületekkel kezelünk, viszszanyerik a memóriájukban őrzött emléket, és nem lépnek be a sötét kamrába, vagy legalábbis hosszú idő telik el addig, míg újra belépnek oda. A vizsgálandó vegyületek hatását úgy határozzuk meg, hogy egy 8 állatból álló csoportban meghatározzuk azt az átlagos időtartamot, amely alatt az állatok a világos kamrában tartózkodnak, és ezt az

23

értéket a kontroll csoport (vizsgálandó vegyületet nem tartalmazó, 5%-os gumiarábikum-szuszpenzióval kezelt állatok) esetén meghatározott átlagértékhez viszonyítjuk. Az 5 eredményeket a kontroll csoportban mért átlagértékhez (100) viszonyítva adjuk meg, %-os változásként. A vizsgálandó vegyületeket a vizsgálat megkezdése előtt 30 perccel intraperitoneálisan, illetve 60 perccel'orálisan 10 adagoljuk, 5%-os gumiarábikumoldatban

szuszpendálva.

Az (I) általános képletü vegyületek memória-javító hatását a szén-dioxiddal kezelt 75 állatok emlékezet-kiesésére passzív elkerülés!

feladatban a 2. táblázatban ismertetjük.

24

2. táblázat: Memóriakiesést javító7 hatás vizsgálata

Példa

szama

Dózis

(mg/kg, i.p.)

Javulás mértéke

(%)

4.

5

228*

20

345*

6.

5

267*

20

394*

14.

20

326*

21.

20

291*

24.

2Ö

273*

25.

5

160

20

233*

26.

20

266*

27.

20

410*

6.

20

304*

8.

20

236*

*: statisztikusan szignifika'ns különbség (p -^0,05)

2. kísérlet

A kísérletet 8 ágú, radiális útvesztőben jól idomított hím Wistar patkányokkal végezzük. A szimmetrikus 8 ágú útvesztő egy központi részből kinyúló 80 cm-es karokból áll, minden egyes kar végén egy tápot tartalmazó etetőedény található. Az éheztetett patkányokat a központi részbe helyezzük, és onnan négy utat szabadon választhatnak. Az állatokat ezután kivesszük az útvesztőből, rögtön a negyedik választás után, és visszatesszük a saját ketrecükbe. Változó késleltetési intervallumok elteltével a patkányt visszahelyezzük a központi részbe, és onnan folytathatja az élelemkeresést. Feljegyezzük az ötödiktől nyolcadik választási lehetőség közül a helyes válaszok számát (amelyekben a patkány olyan karokat választ, ahol korábban még nem járt) és az összes hibát (a már végigjárt karok számát). Ha a késleltetési idő négy óránál rövidebb, a patkány helyes válaszainak száma nő, és a téves válaszok száma csökken.

45 A vizsgálatban a patkányt közvetlenül a negyedik választás után kivesszük az útvesztőből és intraperitoneálisan 0,5 mg/kg szkopolamint, és ezzel egyidejűleg szintén intraperitoneálisan 10 mg/kg vizsgálandó vegyü- 50 letet injektálunk az állatba. Egy óra elteltével a patkányt visszahelyezzük az útvesztő központi részébe, ahol folytathatja az élelemkeresést. Csoportonként 7—12 állatot vizsgálunk.

55

A 3. táblázat eredményeiből látható, hogy a patkányok tér-memóriáját a szkopolamin erősen megzavarja, amit a helyes válaszok számának csökkenése és az összes hibák szágQ mának növekedése mutat. A 6. példa szerint előállított, vegyület (6. vegyület) javítja a szkopolamin által előidézett tér-memória-zavart, jelentős növekedést okoz a helyes válaszok számában, és csökkenti az összes hibák

számát.

65

13