197717. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenoxicsoporttal szubsztituált észterek és közbülső termékeik előállítására
tás után — (IV) képletü fenoláttal reagáltatok valamilyen aprotikus oldószer, például tetrametil-karbamid, N,N-dimetil-etilén-karbamid, N.N-dimetil-propilén-karbamid, dimetil-szulfoxid, célszerűen dimetil-formamid, N-metil-pirrolidon vagy xilol jelenlétében. A fenolátot elő lehet állítani in situ, olyan bázis alkalmazásával, amely képes a fenol protontalanítására. így lehet alkalmazni például valamilyen alkálifém-hidroxidot, igy nátrium-hidroxidot vagy kálium-hidroxidot. Magától értetődik az is, hogy a fenolátot előzetesen el lehet választani a fenoltól, valamint a bázisoktól — így az alkálifém-hidroxidoktól — vagy az 1—4 szénatomos alkoholátoktól — igy a metiláttól vagy az etiláttól. A fenolátot ezután (Illb) általános képletü vegyülettel reagáltatjuk. A fenolátok 1—3 azonos vagy eltérő Y szubsztituenssel vannak helyettesítve; ezeket a szubsztituenseket a korábbiakban már definiáltuk. Az 1—3 szénatomos alkil- vagy alkoxicsoport lehet például metilcsoport, etilcsoport, propilcsoport, izopropilcsoport, metoxicsoport, etoxicsoport, propoxicsoport vagy izopropoxicsoport. A találmányunk szerinti eljárás egyik előnyös végrehajtási módját mutatjuk be a diacetát elszappanosításával kapcsolatosan. Az (A) képletü diacetát. (B) képletü monoacetáttá szappanosítjuk el 60—80°C-on, ekvivalens mennyiségű, 50 t%-os nátrium-hidroxi-oldattal keverve. A monoacetátot elkülönítjük a reakcióelegyből, majd 1 mól monoacetátra számolva 1—2 mól tionil-kloriddal reagáltatjuk 60—80°C-on xilol oldószerben. A keletkezett (C) képletü kloridot legalább sztöchiometrikus mennyiségű, (IV) képletü fenoláttal reagáltatjuk, miután eltávolítottuk a reakcióelegyből az adott esetben feleslegben alkalmazott tionil-kloridot, illetve — célszerűbben — a közbenső termék desztillációs tisztítása után. A (IV) képletü fenolét tot előállíthatjuk például olyan módon, hogy a megfelelő protonszármazékokat alkálifém-hidroxiddal reagáltatjuk oldószerként alkalmazott xilolban vagy — célszerűen — dimetil-formamidban 60—120°C hőmérsékleten a kívánt fenoxi-kötés kialakítása érdekében. Az ismertetett reakciósorozathoz szükséges (II) általános képletü észtereket — a (II) általános képletben R1 és R2 jelentése a fent megadott — úgy állítjuk elő, hogy (V) képletü laktont (VI) általános képletü Grignard-vegyülettel reagáltatunk — a (VI) általános képletben R1 a már megadott jelentésű, Z klóratomot vagy brómatomot jelent —, amelyet 1 mól laktonra számolva 2—3 mólnyi mennyiségben alkalmazunk valamilyen nempoláris oldószerben, majd a reakcióelegyet végül a lakton 1 móljára számítva 2—3 mól (VII) általános képletü savanhidriddel kezeljük. Meglepő, hogy sikeresen meg lehet valósítani ezt az eljárást, mivel ismeretes, hogy ugyan jó hozammal lehet karbinolokká alakítani aldehideket és ketonokat Grignard-ve-3 gyületekkel, a reagáltatá-s savszármazékokkal — így savkloridokkal, savanhidridekkel és észterekkel — általában nem vezet egységes termékekhez (v.ö.: Jerry March, Advanced Organic Chemistry, 2. kiadás. Me Graw- Hi 11, 1977, 439—440. o.., valamint az ezeken az oldalakon hivatkozott irodalom). Rendszerint termékelegyet kapunk, amely kétszeres Grignard-addíció révén keletkezik. A továbbiakban lehetőség van konzekutiv reakció lejátszódására a még át nem alakult kiindulási anyagokkal, és ennek következtében a konverzió csak részben megy végre a kívánt termék keletkezését eredményezve. Annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a reakció sima lejátszódását a savszármazékokkal, katalizátorokat kell alkalmazni vagy el kell kerülni a Grignard-vegyületek használatát és valamilyen más szerves fémvegyületet kell alkalmazni. A találmányunk szerint felhasznált Grignard-vegyületek általános képletében R1 a fent meghatározott jelentésű, célszerűen tercier alkilcsoport, elsősorban tercier butilcsoport. Gazdaságossági megfontolásból előnyös, ha alkil-magnézium-kloridot alkalmazunk. A Grignard-vegyületet célszerűen inert oldószerben, igy éterben — például dietil-éterben vagy tetrahidrofuránban — állítjuk elő R1C1 képletü kloridból vagy R‘Br összetételű bromidból és magnéziumból, önmagában ismert eljárással. Az éterben — célszerűen a C rignard-vegyület 1 móljára számítva 1—5 mól éterben — feloldott Grignard-vegyületet közvetlenül, illetve az adott esetben feleslegben alkalmazott éter eltávolítása után reagáltatjuk a laktonnal. A reagáltatás előtt beadagolhatunk oldószerként vagy hígítószerként valamilyen nempoláros szerves vegyületet, így például 4—8 szénatomos alkánokat, illetve — előnyösen — aromás vegyületeket, például benzolt, toluolt vagy — célszerűen — xilolt. Akkor járunk el megfelelően, ha annyi oldószert, illetve hígítószert adagolunk be, hogy a reakcióelegy jól keverhetővé válik és az exoterm reakció eredményeként keletkező hőmennyiség megfelelően elvezetődik. Előkísérletek alapján könnyen meg tudjuk határozni minden egyes reakcióhoz az optimális cldószermennyiségeket. Abban az esetben, ha xilolt alkalmazunk oldószerként, 1 mól Grigrard-vegyületre mintegy 1 liter mennyiségben kell biztosítanunk az oldószert. 1 mól laktont 2—3 mól Grignard-vegyülettel reagáltatunk. A reakcióhőmérséklet általában mintegy 20—100°C, célszerűen 40— 90°C. Végül a reakcióelegyet valamilyen (VII) általános képletü savanhidriddel, például ecetsavanh id riddel, propionsavanhidriddel, vajsavanhidriddel vagy valeriánsavanhidriddel reagáltatjuk 20—100°C hőmérsékleten, célszerűen 30—60°C hőmérsékleten; egy mól laktonra számítva 2—3 mól savanhidridet alkalmazunk. 4 197717 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
