197717. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenoxicsoporttal szubsztituált észterek és közbülső termékeik előállítására

197717 2 Találmányunk az (I) általános képletü, fenoxicsoporttal szubsztituált észterek előál­lítására szolgáló új eljárásra vonatkozik. Az (I) általános képletben R1 (a) általános képletü csoport, amelyben A 1—4 szénatomos alkilcsoportot képvisel, és R2 1—4 szénatomos alkilcsoportot jelent. Amint a 36 06 947 számú német szövet­ségi köztársasági nyilvánosságrahozatali irat­ból, valamint az EP 40 350 számú leírásból kitűnik, az (I) általános képletü vegyületek jól hasznosítható kiindulási vegyületek nö­vényvédőszerek, így fenoxi-alkanol-triazol - -származékok, például a 8-(2-fluor-fenoxi) -4- - (1,2,4-triazol-1 -il) -3-hidroxi-2,2-dimetil-ok­­tán előállításához. Ezeket a vegyületeket mindezideig aldehidekből — például pivalal­­dehidből — Grignard vegyületekkel — pél­dául 4- (2-fluor-fenoxi)-butil-magnézium-klo­­riddal — majd a keletkezett alkoholból a meg­felelő savanhidriddel állították elő. Ennek az eljárásnak az volt az egyik hátránya, hogy a Grignard-vegyületnek nagy része elveszik láncvégen telítetlen alkének keletkezése köz­ben, amikor a sztérikusan gátolt aldehidre megvalósul a hidrid-átvitel; a másik hátránya pedig az, hogy a Grignard-vegyület előállí­tásához szükséges halogenidet nehéz besze­rezni. Találmányunk kidolgozása előtt azt tűztük tehát ki feladatul, hogy egyszerű és gazda­ságosan megvalósítható eljárást dolgozzunk ki az (I) általános képletü vegyületek előál­lítására. Azt tapasztaltuk, hogy a már definiált (I) általános képletü vegyületek előnyösen szintetizálhatok a következőképpen: — az első lépésben (II) általános képletü diésztert reagáltatunk ekvivalens meny­­nyiségű vizes lúgoldattal és ilyen mó­don (Illa) általános képletü alkoholt állítunk elő elszappanosítással; — a második lépésben halogénezőszerrel vagy valamilyen szulfinil-kloriddal vagy szulfonil-bromiddal (Illb) álta­lános képletü vegyületet állítunk elő — a (Illb) általános képletben X valami­lyen, nukleofil szubsztitúcióval eltá­volítható csoport, például klór, bróm, mezil- vagy tozilcsoport —; majd — a harmadik lépésben a (Illb) általá­nos képletü vegyületet (IV) képletü fenoláttal reagáltatjuk aprotikus ol­dószerben, miközben (I) általános kép­letü vegyület keletkezik. Az (I), (II) és (III) általános képletekben: — R1 -C/CH3/2-A általános képletü cso­port, ahol — A 1—4 szénatomos alkilcsoport, példá­ul metilcsoport, etilcsoport, n-propil­­-csoport, izopropilcsoport vagy n-bu­­til-csoport; — R2 elágazó vagy — előnyösen — egye­nes láncú, 1—4 szénatomos alkilcso­1 port, például metilcsoport, etilcsoport, n-propil-csoport vagy n-butil-csoport; Előnyösek azok a vegyületek, amelyek képletében R1 tercier-butil-csoportot jelent, R2 metilcsoportot vagy etilcsoportot képvisel. Az első lépésben a (II) általános képletü iiésztereket (Illa) általános képletü alkoho­lokká szappanosítjuk el ekvivalens mennyi­ségű vizes, lúgos oldattal, például nátrium­­hidroxiddal vagy kálium-hidroxiddal, illetve alkáliföldfém-hidroxidokkal vagy karboná­tokkal. Az elszappanosítási végre lehet haj­tani oldószer alkalmazása mellett vagy oldó­szer alkalmazása nélkül. Oldószerként lehet alkalmazni például rövidláncú alifás alko­holokat, például metanolt, etanolt, n-propa­­nolt, izopropanolt vagy butanolt. A reakció­hőmérsékletnek nincs kritikus szerepe külö­nösképpen, általában 203C és 100°C közötti hőmérsékletet alkalmazunk. Tekintettel arra, hogy a reakció magasabb hőmérsékleteken gyorsabban játszódik le, mint szobahőmér­sékleten, mintegy 50—80°C-on célszerű az í lszappanosítást megvalósítani. Az így kapott alkoholokat ezután önma­gában ismert módon, például extrahálással, eltávolítjuk a reakcióelegyből és előzetes tisz­títást követően vagy — előnyösen — olyan állapotban, ahogy az extrahálás után rendel­kezésre állnak (Illb) általános képletü vegyü­­letekké alakítjuk halogénezőszerekkel vagy valamilyen szulfokloriddal, illetve szulfobro­­middal. A (Illb) általános képletben X va­lamilyen, nukleofil szubsztitúcióval lecserél­hető csoport, például mezilcsoport vagy to­zilcsoport, illetve — célszerűen — klóratom vagy brómatom. A hidroxilcsoport lecseréléséhez alkalmaz­ható halogénezőszerek között meg kell emlí­teni a szerves savhalogenideket — így a fosz­­for-pentakloridot vagy — előnyösen — a foszfor-trikloridot, a foszfor-tribromidot, a tio­­nil-kloridot és a tionil-bromidot. A hidroxil­csoport lecserélését meg lehet valósítani hígí­tószerben vagy hígítószer alkalmazása nél­kül. Hígítószerként alkalmazhatunk például valamilyen inert szerves oldószert, így ben­zolt, toluolt vagy xilolt 50—100°C hőmérsék­leten. A tipikus reakciókörülmények ismerte­tésre kerültek például a következő szakiro­dalmi helyen: Houben-Weyl, Methoden der organischen Chemie, V/3. 862—864 (1962) és V/4. 389 ff (1960). A hidroxilcsoportot szulfonsav-észter-cso­­porttá önmagában ismert módon alakítjuk szulfonil-kloriddal vagy szulfonil-bromiddal, így p-toluol-szulíonsav-halogeniddel vagy metánszulfonsav-halogeniddel, adott esetben valamilyen aprotikus hígítószerben — például toluolban vagy xilolban, adott esetben vala­milyen savmegkötőszer, például piridin, kino- 1 in vagy alkáli-karbonát alkalmazásával. A szintézis harmadik művelete során a (Illb) általános képletü vegyületeket — elő­nyösen desztillálással végrehajtott tisztí-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom