197696. lajstromszámú szabadalom • Hajtórudas hajtómű elrendezés elsősorban összecsukható városi kerékpár meghajtására

197696 A találmány tárgya hajtórudas hajtómű elrendezés, elsősorban kerékpár meghajtásá­ra, amely vázban felfüggesztett önmagában ismert hajtóművet és áttétellel meghajtott kerékagyat tartalmaz. Ismeretes, hogy a hagyományos típusú kerékpár konstrukcióhoz és hajtómű elren­dezéshez különböző műszaki fejlesztési irány­zatok megvalósítása folyamán számos külön­böző vázszerkezet és hajtómű elrendezés meg­oldás változatot alakítottak ki. A hagyományos típusú kerékpár megje­lenése óta kifejlesztett gyártmányok konst­rukció változatainak konkrét kiviteli formái zömében a felhasználói műszaki funkcióigény változatai, valamint egyes divatirányzatok határozzák meg. Felhasználói műszaki funkció igény olda­láról olyan szerkezeti elgondolások láttak napvilágot, mint pl. a szabadonfutó, a kont­rafék, vagy a sebességváltóval kialakított kerékpár. A tervezők továbbá különböző konst­rukciókat alakítottak ki a jármű önsúlyának csökkentése céljából, terjedelmének mérsék­lése végett, valamint az ergonómiailag elő­nyösebb hajtási pályagörbék megvalósítása céljából. A technika állása szerint ismeretes a DE 3 210 310 számú szabadalmi leírásban ismer­tetett megoldás, amely egyszerű négytagú mechanizmussal körtől eltérő hajtási pályát valósít meg oly módon, hogy a hajtórúdon kívül lévő ponton helyezkedik el a pedál. En­nél a megoldásnál a taposópálya kör alakú­tól eltérő folytonos pálya. Ismeretes továbbá a DE 3 408 544 sz. sza­badalmi leírásban leírt megoldás. Ismeretes megoldás, ahol a kerékpáros szöglengést vég­ző pedálra fejt ki taposóerőt. A taposópedál pályája körív, szerkezete bonyolultabb. A DE 2 944 079 sz. szabadalmi iratban ismertetett megoldás egy, a hátsó kerékten­gelyre szerelt hajtóművet ismertet. A talál­mányi gondolat gyakorlatilag a bolygómű­vektől ered. Mivel a hajtómű a hátsó tenge­lyen nyert elhelyezést, nagyobb terhelés jut a hátsó kerékre, a jármű instabil, hiszen az első kerék terhelése kicsi. A felsorolt megoldások közös hiányossá­ga továbbá, hogy nehézkesen valósítható meg az áttételek (lassító vagy gyorsító) szabá­lyozása. Az ún. divatirányzatok a kerékpár hagyo­mányos típusának főleg külső megjelenési Formáit befolyásolták. Ezekhez sorolható a kerékpárok ún. Kényelmi vagy luxus felsze­relési szerelvényeinek széles választéka, ame­lyek a kerékpárok konstrukciós elrendezését kevésbé, szerkezeti anyagait inkább változ­tatták a hagyományos típusú kerékpár meg­jelenése óta. A szerkezeti anyagok között em­líthetők pl. a kerékpár önsúlyának csökken­tését lehetővé tévő alumíniumötvözötek. Eze­ket elsősorban sport célra használják fel, de igen elterjedtek a nagyvárosi közlekedésben 1 ismét megjelenő, illetve a szabadidős kerék­pár konstrukciók között. A jármű önsúlyának mérséklése céljából eredményesen alkalmaztak az előbb már em­lített különböző alumíniumötvözeteken kí­vül más szerkezeti anyagokat pl. műanyago­kat. A jármű terjedelmének mérséklése cél­jából különböző csuklós, illetve összehajtha­tó jármű konstrukciók születtek. Az e'rgonó­­miailag előnyösebb hajtási pályagörbék kö­zül legközismertebb megoldások az ún. len­­gő-fogasíves meghajtások. A találmánnyal célunk az említett hiányos­ságok kiküszöbölése, azaz a kerékpár hajtó­mű elrendezés tökéletesítése, amely lényege­sen jobb hatásfokkal jellemezhető, mint az eddig ismert megoldások. A találmánnyal feladatunk olyan hajtó­mű elrendezés kialakítása elsősorban kerék­pár meghajtására, amely szerkezeti elrende­zésében, önsúlyát véve, valamint a hajtási pályagörbe ergonómiai jellegét illetően cél­szerűbb, mint az eddigi megoldások. A találmány alapja az a felismerés, hogy a kitűzött feladat megoldódik, ha a jármű haj­tóművét a hajlított tengelyhez képest köze­lebb, olyan szerkezeti kialakítással hozzuk létre, amelyet az ismert megoldásokénál lé­nyegesen előnyösebb hajtási pályagörbe jel­lemez. A kitűzött feladatot a bevezetőben leírt típusú hajtómű elrendezésnél úgy oldottuk meg a találmány szerint, hogy a hajtóműnek legalább egy hajtórudas mozgató mechaniz­musa van, amelyben a hajtórudak egyik vé­ge meghajtásra szolgáló elemmel, célszerű­en pedállal van ellátva, a hajtórudak másik vége a hajtómű körpályán mozgatott elemé­vel van összekapcsolva, továbbá ahol a haj­tórudak forgástengelyének a vázhoz képesti távolsága és a hajtórudak hossztengelye men­tén a hajtórudak forgástengeylének helye sza­bályozott. Célszerű az olyan kiviteli alak az egysze­rűbb megvalósíthatóság végett, hogy a haj­­tórúd hajtóvégéhez belső fogazású gyűrűke­rék csatlakozik, a belső fogazású gyűrűke­rék a kerékagyhoz csatlakozó fogaskerékhez kapcsolódik, amely áthajtó tengelyre van rög­zítve. A technológia egyszerűsítése szempont­jából egyszerűbb az olyan kiviteli alak, hogy a kerékagyhoz kapcsolódó fogaskerék hozzá­­menesztett, célszerűen két kilincsen keresz­tül a kerékaggyal együttforgó kilincskerék­hez kapcsolódik. A termelékenység fokozása céljából elő­nyös az olyan kiviteli alak, hogy a vázhoz rög­zített legördítő fogaskerék csőtengelyében forgathatóan ágyazott áthajtó tengellyel a hajtó fogaskerék mereven csatlakozik, a le­gördítő fogaskerékhez és hajtó fogaskerék­hez a kerékagyban elfordíthatóan csapágya­zott belső fogazású bolygó fogasgyűrű kap­csolódik, továbbá az excentrikus gyűrű a hoz­­zámenesztett, célszerűen két kilincs közvetí­2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom