197584. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,3-diamino-2,3-didezoxi-hexóz származékok és hatóanyagként ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

197584 ben oldva szubkután beadagolunk. A vizs­gált vegyületeket 0,3 ml fiziológiás sóoldat­ban feloldjuk és a harmadik napon az állatok­nak parenterálisan beadagoljuk. Ha a vizs­gálandó vegyület sóoldatban nem oldódik, akkor orálisan adagoljuk be. A negyedik napon az állatokat megfertőzzük, 0,2 ml (sejt­­-szám/egér például Pseud.aeruginosa A12; 1 x IO5, E.coli A120; 2 x 106) oltóanyaggal. A fertőzést követő tíz napon át az állatokat megfigyeljük és a halál/nap vizsgálati érté­ket feljegyezzük. A kontroll és standard vizs­gálatok összevetéséből a következő paramé­tereket határozzuk meg: a) átlagos túlélési periódus b) túlélési arány. A vizsgált találmány szerinti eljárással előállított vegyületek a kezeletlen kontroli­hoz viszonyítva, mind a Pseudomonas, mind az E.coli fertőzésekkel szemben az a és b vizs­gált paraméterek jelentős javulását okozták. 2. Baktériumpusztulás megnövekedésének in vitro meghatározása polimorf magvú leukocitákkal A vizsgálattal azt állapítjuk meg, hogy mely a találmány szerinti eljárással előál­lított anyagok növelik a neutrofil-leukociták belső mikrobaölő hatását. Neutrofil forrás­ként, előzőleg 4 órán át 5%-os kazeinnel tio­­glikoláttal vagy 0,1%-os glikogénnel kezelt egerek hashártya váladékát alkalmazzuk. A vizsgálandó anyagokat Hanks-féle sóoldat­ban feloldjuk. A vízben nem oldódó anyago­kat kismennyiségű dimetil-szulfoxidban old­juk fel, majd a Hanks-féle oldattal a kívánt térfogatig hígítjuk. A vizsgálandó anyagot, neutrofileket és 10% homológ vérsavóval opsonifikált baktériumot tartalmazó oltóele­­gyet 2 órán át, 37°C hőmérsékleten rázatjuk, majd a túlélő baktériumokat sejt-szám alap­ján meghatározzuk. A vizsgált anyagok jelenlétének a hatását a leukociták sejtölő hatására t-vizsgálattal határozzuk meg. Kontrollként vizsgálati anyag jelenlétében opsonifikált baktériumot használunk. 3. Vizsgálati anyagokkal kezelt egerekből származó neutrofilek baktériumölő hatása A vizsgálattal in vitro azt állapítjuk meg, hogy vizsgálati anyagokkal kezelt állatok­ból származó neutrofilek baktériumölő kapa­citása hogyan növekszik meg. Négy állatból álló állatcsoport minden egyes tagját szubkután vagy intraperitoneá­­lisan a vizsgálandó vegyülettel kezelünk. 24 óra eltelte után a peritonealis neutrofil leukocitákat 5%-os kazeinnel, tioglikoláttal vagy 0,1 % glikogénnel végzett előkezelés után kimossuk. Az oltóelegyet, ami a kezelt (vagy kezeletlen) állatokból származó neutrofil leukocitákat és a 10% homológ vérsavóval opsonifikált baktériumot tartalmazza, 2 órán keresztül, 37°C hőmérsékleten rázatjuk, majd a túlélő baktériumokat sejtszámlálással meg­határozzuk. 3 A találmány szerinti eljárással előállí­tott anyagokkal kezelt és kezeletlen álla­tokból származó leukociták baktériumölő hatását t-vizsgálattal hasonlítjuk össze. 4. A vizsgálati anyagok endotoxin hatásának meghatározása Limulusamebocit vizsgála­tában Az endotoxin katalizálja a limulusamebo­­citelizát gélesedésében egy proenzim aktivi- 4ását. Egy színezékképző vizsgálati anyag­ból a p-nitroanilin elválasztását mérjük. Az elválasztás mértékét fotometrikus úton hatá­rozzuk meg, mivel az abszorpció és az endo­toxin koncentrációja (vagy aktivitása) a 0,01—0,1 pm/ml intervallumban lineáris összefüggést mutat (összevetve a standard endotoxin abszorpciós értékeivel). Minden egyes mintából 1:10 hígítási sort készítünk (kétszer desztillált, pirogénmentes vízzel) és minden sort kontroll mintával is összehason­lítunk. 100 pl mintát vagy standard-mintát vagy kontroli-mintát 100 pl limulusamebo­cit lizáttal kezelünk. A reakciót 10 perc eltel­tével 200 pl 50%-os ecetsavval leállítjuk. A mintákat összerázzuk, majd abszorpció­jukat 405 nm-en spektrofortométerben meg­határozzuk. Kontroll értékként a desztillált víz abszorpcióját használjuk. A minták endo­toxin tartalmát (endotoxin aktivitását) en­dotoxin egységekben (E.U.) standard endo­toxin értékeket használva lineáris regresz­­sziószámítással határozzuk meg. 5. Endotoxin sokk előidézése egerekben A vizsgálattal endotoxin sokkot idézünk elő vagy klinikailag hasonló állapotot ahhoz, amit galaktózaminnal (GalN) érzékenyített egerekben halált okozó LPS-típusú anyagok okoznak. Hat fős csoportokban lévő, nőnemű C 57 bl. típusú egereknek intraperitoneálisan 0,5 ml PBS-ben oldva 8 mg GalN-t és 0,2 ml fiziológiás sóoldatban oldva, salmonelle abor­tus equi-ból (Sigma) származó 0,1 pg LPS-t adagolunk be. Ez a kezelés a C. Galanos és társai által a Proc. Natl. Acad. Sei., USA 76 (1979) 5939—5943 publikált cikk szerint 5—9 óra alatt az összes vizsgálati állat el­pusztulását okozza. A standard vizsgálati eljárásban alkalmazott LPS helyett a vizs­gálati anyagokat különböző dózisokban paren­terálisan vagy orálisan, akár a GalN beada­golásával egyidejűleg, akár több adagban azt megelőzően vagy követően, adagoljuk be. Spearman-Karber módszer szerint az LD50-t számítjuk, vagy meghatározzuk azt a legki­sebb dózist, ami az összes állat elpusztulásá­hoz vezetett. 6. LPS (endotoxin)-tolerancia előidézése A vizsgálati egereknek naponta parenterá­lisan LPS-t adagolva elérhetjük, hogy az ál­latokban úgynevezett tolerancia alakuljon ki, ami megvédi őket az ellen, hogy a GalN bea­dagolását követően az LPS pusztulásukat okozza (lásd 5. vizsgálat). Az (I) általános képletű vegyületeket három napon át intrape­ritoneálisan 0,25 mg/nap/állat dózisban bea­dagolva olyan toleranciát értünk el, hogy az 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom