197575. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített 2,3-dihidro-pirazolo[1,2]-pirazol-származékok előállítására

3 197575 4 portok jellegzetesen azok, amelyeket ugyan­erre a célra akkor használunk, ha a penicilin 6-amino-csoportját vagy a cefalosporin 7-ami­­no-csoportját acilezzük. A fenti, az 1. képletsor szerinti cikloaddí­­ciós reakcióhoz szükséges pirazolidínium-ilid­­-kiindulóanyagok szintézisét a 3. képletsor mu­tatja be, ez esetben R6 helyén terc-butoxi-kar­­bonil-csoport áll. Az eljárás az ilid C4 enantio­­merjeinek keverékét eredményezi. A 3. képletsor a 4-(terc-butoxi-karbonil­­-amino)-ilid enantiomerjei keverékének szin­tézisét mutatja be. Olyan ilid-kiindulóanya­­gok, amelyeken különféle amino-védőcsopor­­tok vannak, olyan szerinekből nyerhetők, ame­lyeken a karboxi-védőcsoport nem terc-butoxi­­-karbonil-csoport. Az ilid-kiindulóanyag enantiomer-keveréke szintézisének első lépését a 3. képletsor első reakciója szemlélteti. Ez a védett szerinszár­­mazék hidroxicsoportjának tozilezése. A sze­­rinszármazékot metilén-kloridban p-toluol­­-szulfoni I-kl oridda I tozilezzük katalitikus mennyiségű 4-dimetilamino-piridin és egy egyenértéksúlynyit meghaladó piridin jelenlé­tében. A reakcióelegyet egy éjszakán át szo­bahőfokon kevertetjük. A nyert, tozilezett, védett szerint gyűrüzá­­rásnak vetjük alá, ami a diazolidint adja. A gyürüzárást — a képletsor 2. reakciója — úgy végezzük, hogy a védett tozil-szerint nitrogén alatt 97%-os metilén-kloridos hidrazinoldat­­hoz adjuk. Az elegyet szobahőfokon mintegy öt órán át kevertetjük. A pirazolidinon-ilid-kiindulóanyag enantio­­mer-elegye szintézisének végső lépése abból áll, hogy formaldehidet kondenzálunk a diazo­­lidinnel úgy, hogy a diazolidin-reagnest me­tanolban 37%-os vizes formaldehid-oldattal hozzuk össze és az elegyet szobahőfokon 20 percig kevertetjük. A pirazolidín.ium-ilid sztereospecifikus szin­tézisét a 4. képletsor tartalmazza. A képletsor a királis 4-(S)-(terc-butoxi­­-karbonii-amino)-ilid-vegyület szintézisét mu­tatja be. A 4- (R) konfigurációjú ilid-vegyüle­­tet úgy szintetizáljuk, hogy a fentebb ábrázolt L-izomer helyett a védett D-szerin-hidrazid­­ból indulunk ki. Mind a 4-(R), mind a 4- (S) olyan amino-védőcsoporttal ellátott vegyüle­­teket, amely védőcsoport nem terc-butoxi-kar­­bonil, a megfelelő szerin-enantiomerből állít­juk elő, amely terc-butoxi-karboniltól eltérő amino-védőcsoporttal van helyettesítve. A 4. képletsor szerinti védett szerin-hidra­­zid-prekurzort a B. Iselin és R. Schwyzer ál­tal leírt [Helv. cím. Acta, 44, p 169 (1961)] módszerrel analóg módon állítjuk elő. Ezután a prekurzort a trifluor-aceti! gyökkel acilez­zük, mint azt a 4. reakció bemutatja. A hidra­­zid-prekurzort etanolban etiltio-trifluor-tio­­acetáttal („ET-TFA") acilezzük. A reakcióele­gyet szobahőfokon 65 órán át kevertetjük. A nyert N-(trifluor-acétil)-hidrazid-szár­­mazék trifenil-íoszfinna! („TPP") és dietil­-azodikarboxiláttal („DEAD”) ciklizáljuk, mint azt a képletsor 5. reakciója bemutatja. Az 5. reakcióban lezajló ciklizálás során az N-(trifluor*acetil)-hidrazid-származék, a foszfin és a dietil-azodikarboxilát legalább mintegy 1:1:1 mólarányban vannak jelen. A reakció akkor fog jól előrehaladni, ha a kom­ponensek bármelyike előbbit meghaladó arány­ban van jelen. A ciklizálást az indítja meg, ha előbb •az oldószert, az N- (trifluor-acetil) -hídrazidot és a foszfint (bármely sorrendben) összehozzuk, majd másodjára adagoljuk az azodikarboxi­­lát-reagenst. Az 5. reakcióban a hőfok nem kritikus pa­raméter. A ciki izációt a zol dószer fagy pont ja és forrpontja közötti bármely hőfokon végezhet­jük. Előnyösnek a közelítőleg szobahőfok mi­nősül. Az 5. reakció időtartama 5 perctől mint­egy 24 óráig terjedhet. A reakció előrehaladá­sát szokványos módszerekkel (pl. vékonyré­teg-kromatográfiás, nagynyomású folyadék­kromatográfiás, stb.) követhetjük. Az eljárást akkor állítjuk le, amikor a követés a reakció lényegileg tökéletes lezajlását mutatja. A ciklizáció oldószerei főleg az aromás szénhidrogének, mint benzol, toluol vagy xilol; éterek, mint dietiléter, tetrahidrofurán vagy 1,4-dioxán; klórozott szénhidrogének, mint me­­tilénklorid, kloroform, széntetraklorid, diklór­­etán vagy klórbenzol; amidok, mint dimetil­­-formamid, és dimetil-acetamid; és más oldó­szerek, mint hexametil-foszforamid. Az elő­nyös oldószer a tetrahidrofurán. Az is kívána­tos, de nem lényeges, hogy az eljárásban való használat előtt az oldószert szárítsuk és az oxigéntől mentesítsük. Noha a 4. képletsor 5. reakciója a dietil­­-azodikarboxilát használatát mutatja be, a di­­metil- és a di-(izopropil)-azodikarboxilát ana­lógok is használhatók a reakcióban. Az 5. reakcióban nyert királis 1 -(trifluor­­-acetil)-diazolidint híg nátrium-hidroxid-ol­­dattal dezacilezzük. A dezacilezés a képlet­sor 6. reakciójaként kerüIt bemutatásra. A dezacilezés általában abból áll, hogy a kirá­lis 1 - (trifluor-acetil)-diazolidint vízben szusz­­pendáljuk és híg nátrium-hidroxid- vagy ká­­lium-hidroxid-oldatból legalább két egyenér­téksúlynyit adunk hozzá. Például 1 mólos nát­­rium-hidoxid-oldatból kétszeres felesleget használhatunk. Előnyös, ha az oldat eredeti pH-ja 11 — 12 közötti. A nyert oldatot 10—25°C között 10 perc és 3 óra közötti időtartamig ke­vertetjük. Amikor a reakció lényegében töké­letesen lezajlott, az elegyet valamely híg sav, mint In sósav hozzáadásával semlegesítjük. A dezacilezés legkedvezőbb időtartama a reakció előrehaladásának hagyományos kro­matográfiás technikák (vékonyréteg-kroma­tográfiás, nagynyomású folyadékkromatog­ráfiás vagy .oszlopkromatográfiás), vagy spektroszkópiai módszerek (mint infravörös spektroszkópiás, magmágneses rezonáncia-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 05

Next

/
Oldalképek
Tartalom