197560. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-halogén-2-(oxi-imino)-3-oxo-vajsav származékok előállítására
E szililezési reakciót általában vízmentes, aprotikus (protonmentes) szerves oldószerben végezhetjük. Aprotikus oldószerként bármely olyan oldószer alkalmazható, amely a reakcióra nem gyakorolt káros befolyást. E célra alkalmas oldószerek: a nitrilek, például az acetonitril; éterek, például a tetrahidrofurán, 1,2- -dimetoxi-etán, dioxán és a dietil-éter; halogénezett szénhidrogének, például a diklór-metán, kloroform, szén-tetraklorid; észterek, így az etil-acetát és a butil-acetát; savamidok, például a dimetil-formamid, N,N-dimetiI-acetamid; szénhidrogének, így a benzol, toluol, xilol, hexán és pentán; valamint ezeknek az oldószereknek a keverékei. Különös előnnyel alkalmazhatók a nitrilek, például az acetonitril, valamint halogénezett szénhidrogének, például a diklór-metán. Igen előnyös aprotikus oldószerek például a nitrilek, így az acetonitril. Az aprotikus szerves oldószert 1 mól (IF) általános képletű vegyületre vonatkoztatva 0,2—20 liter előnyösen 1—5 liter menynyiségben alkalmazzuk. A szililező reakciót célszerűen valamilyen bázis jelenlétében hajtjuk végre. Erre a célra alkalmazható bázisok: a tercier aminok, például a trialkil-aminok (így a trietil-amin, trimetil-amin, és a tributil-amin) ; gyűrűs aminok (így az N-metil-pirrolidin, N-metil-piperidin, N-metil-morfolin, piridin, pikolin, lutidin, 1,8- -diaza-biciklo [5.4.0] -undec-7-én, 1,5-diaza-biciklo [4.3.0]-non-5-én, N,N-dimetil-anilin és az N-metil-imidazol; diaminok (így a tetrametil-etilén-diamin) ; fém-amidok, például a lítium-diizopropil-amid, lítium-dietil-amid, lítium-hexamet il-diszilazid, lítium-2,2,6,6-tetrametil-piperidid, lítium-biciklohexil-amid; fém-alkanolátok, például a nátrium-metanolát, kálium-terc-butanolát; fém-hidridek, például a nátrium-hidrid, kálium-hidrid és a kalcium-hidrid; valamint fém-alkilek, így a butil-lítium, metil-lítium, etil-magnézium-bromid, fenil-lítium, szek-butil-lítium, és a terc-butil-lítium. Előnyösen alkalmazható bázisok a tri(1—4 szénatomos alkil)aminok, így a trietil-amin. Ezeket a bázisokat 1 mól (IF) általános képletű vegyületre vonatkoztatva általában 1^10 mól, előnyösen 1—3 mól mennyiségben alkalmazzuk. A reakcióhőmérsékletet nem kell külön korlátoznunk, és gyakorlatilag minden olyan hőmérsékleten dolgozhatunk, amelyen a reakció végbemehet. Általában —50°C és 80°C, előnyösen 0—30°C hőmérséklettartományban dolgozunk. Jóllehet a (IF) általános képletű kiinduló anyagtól, az oldószertől, bázistól és a reakcióhőmérséklettől függően, azonban általában 0,2—6 óra alatt, előnyösen 0,5—3 óra alatt indokolt a reakciót teljesen lejátszatni. A szililezési reakciót általában úgy hajtjuk végre, hogy a (II’) általános képletű vegyület 1 móljára számítva 1—3 mól klór-trimetil-szilánt adunk hozzá acetonitril oldószerben, trietil-amin jelenlétében, majd az elegyet 20—25°C hőmérsékleten elkeverjük. Jóllehet ez a többi körülménytől is függ, ebben az esetben a reak5 4 ció általában 0,5—3 órán belül teljesen végbemegy. A szililezés eredményeként kapott (III’) általános képletű vegyületet — a bázisnak a reakcióelegyből való eltávolítása után, vagy a (IIE) általános képletű vegyület elkülönítése után — visszük a soron következő halogénezö reakcióba. Mivel a szililező reakcióban alkalmazott bázis a halogénezö reakcióban ismételt halogénezést (túl'halogénezést) idézhet elő, ajánlatos a bázist a (IIE) általános képleiű vegyületet tartalmazó reakcióelegyből teljesen eltávolítani. A bázisnak vagy a (IIE) általános képletű vegyületriek a szililezés után kapott reakcióelegyből való eltávolítását ismert módon végezhetjük: alkalmazhatunk koncentrálást, vákuumban való betöményítést, szűrést, oldószeres extrakciót, kristályosítást, átkristályosítást, desztillációt, vákuumdesztillációt, szublimációt, centrifugálást, kromatográfiát és membrán-dialízist, vagy ezeknek az eljárásoknak megfelelő kombinációját. Célszerű illékony bázis például trietil-amin alkalmazása, mert az ilyen bázisok vákuumban végzett betöményítés során könnyen eltávolíthatók. A találmány szerinti eljárás értelmében az (E) általános képletű célvegyületek úgy állíthatók elő, hogy egy (IIE) általános képletű vegyületet halogénezőszerrel reagáltatunk. A bázis eltávolítása után a (IIE) általános képletű vegyületet tartalmazó reakcióelegy ugyanúgy használható, mint az elkülönített (IIE) általános képletű vegyület. Halogénezőszerként alkalmazhatunk: halogéneket (például klórt, brómot és j'ódot); szulfuril-halogenideket (például szulfuril-kloridot) ; N-halogén-szukcinimideket (például N-klór-szukcinimidet) ; vagy például 1,3-dibróm-5,5- -dimetil-hidantoint. Különösen jól alkalmazható a bróm-szulfuril-klorid és az N-bróm-sz jkcinimid. A halogénezőszer általában csak abban az esetben felelhet meg erre a célra, ha a (IIE) általános képletű vegyületre vonatkoztatva ekvimoláris arányban alkalmazzuk; alkalmazhatjuk azonban feleslegben, például a (IIE) általános képletű vegyület egy móljára vonatkoztatva 1 —1,5 mól mennyiségben is. A halogénezö reakciót általában oldószerben játszatjuk le. Oldószerként bármely olyan oldószer alkalmazható, amely a reakcióra nem gyakorol hatást, általában alkalmasak a következők: szénhidrogének, például a hexán, benzol, toluol, xilol; nitrilek, így az acetonitril; éterek, például a tetrahidrofurán, diizopropil-éter, dioxán és dietil-éter; halogénezett szénhidrogének, így a diklór-metán., kloroform, szén-tetraklorid; észterek, például az etil-acetát; ketonok, például az aceton; valamint savamidok, így a dimetil-formamid és a dimetil-acetamid; továbbá ezeknek áz oldószereknek a megfelelő keverékei. Oldószerként előnyösen alkalmazhatók a halogénezett szénhidrogének, például a diklór-metán, 6 197560 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
