197558. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-amino-propionsav származékok és ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

197558 tragakanta, metil-cellulóz és/vagy a polivi­­nil-pirrolidon, és kívánt esetben a szétesést elősegítő anyagok, a fent említett keményí­tőfajták, továbbá a karboxi-metil-keményítő, a térhálósított polivinil-pirrolidon, agar, algin­­sav vagy ennek sója, például a nátrium-algi­­nát. A segédanyagok elsősorban folyássza­bályozó és csúsztatószerek, például szilíci­­um-dioxid, talkum, sztearinsav és ennek sói, például magnézium-sztearát és a kalcium­­-sztearát, és/vagy a polietilén-glikol. A dra­zsémagokat alkalmas, adott esetben a gyo­mornedvnek ellenálló bevonatokkal látjuk el; e célra többek között — adott esetben arab mézgát, talkumot, poliviníl-pirrolidont, poli­­etilén-glikolt és/vagy titán-dioxidot tartalma­zó — tömény cukor-oldatokat, alkalmas szer­ves oldószerekkel vagy oldószer elegyekkel készült lakk-oldatokat, továbbá a gyomor­nedvnek ellenálló bevonatok készítéséhez alkalmas cellulóz-készítmények, mint példá­ul acetil-cellulóz-ftatát vagy hidroxi-propil­­-metil-cellulóz-ftalát oldatait használhatjuk. A tabletták vagy drazsé-bevonatok anyagá­hoz az azonosítás vagy a különböző ható­anyag-dózisok megkülönböztetése céljából színező- vagy festékanyagokat is keverhe­tünk. További, orálisan alkalmazható gyógyszer­­készítmények a zselatinból készült, két rész­ből álló kapszulák, valamint a lágy, zselatin­ból és egy lágyítószerből, mint például glice­rinből vagy szorbitból álló, zárt kapszulák. A két részből álló kapszulákban a hatóanyag granulátum formájában lehet jelen, például töltőanyagok, mint laktóz, kötőanyagok, mint keményítő-fajták, és/vagy csűsztatószerek, mint talkum vagy magnézium-sztearát, és adott esetben stabilizálószerek kíséretében. A lágy kapszulákban a hatóanyag előnyösen alkalmas folyadékokkal, például zsíros ola­jokkal, paraffin-olajjal vagy cseppfolyós hal­mazállapotú polietilén-glikollal készült ol­datok vagy szuszpenziók formájában van jelen, és e keverékek is tartalmazhatnak sta­bilizálószereket. Rektálisan alkalmazható gyógyszerké­szítmények például a kúpok, amelyekben a hatóanyag egy kúp-alapanyaggal összeke­verve van jelen. Kúp-alapanyag céljaira al­kalmasak például a természetes vagy szin­tetikus trigliceridek, a paraffin-szénhidrogé­nek, a polietilén-glikolok és a nagy szénatom­számú alkanolok. Alkalmazhatunk továbbá zselatinból készült rektális kapszulákat, ame­lyekben a hatóanyag egy alapanyaggal össze­keverve van jelen. Ilyen alapanyagként pél­dául a cseppfolyós halmazállapotú trigliceri­dek, polietilén-giikolok és paraffin-szénhidro­gének jöhetnek számításba. Parenterális adagolásra elsősorban a vízoldható formában, például egy vízoldh'ató só formájában lévő hatóanyag vizes oldatai alkalmasak, továbbá a hatóanyag szuszpen­ziói, például a megfelelő olajos injekciós szusz­­penziók, ezek előállításához alkalmas lipo- 6 9 fii oldószereket vagy vivőanyagokat, például zsíros olajokat, mint például szezam-olajat vagy szintetikus zsírsav-észtereket, mint pél­dául olajsav-etil-észtert vagy triglicerideket használunk, továbbá a vizes injekciós szusz­penziók, amelyek a viszkozitást növelő anya­gokat, például nátrium-karboxi-metil-cellulózt, szorbitot és/vagy dextránt, és adott esetben stabilizálószereket is tartalmaznak. A hatóanyag dózisa a melegvérű állat fajától, életkorától, egyéni állapotától, vala­mint az alkalmazás módjától függ. Normá­lis esetben egy körülbelül 75 kg testtömegű melegvérű napi orális dózisa körülbelül 20 mg és körülbelül 500 mg, és különösen körülbe­lül 25 mg és körülbelül 250 mg között van. A dózist előnyösen több, egymásközt azo­nos tömegű részdózis formájában adjuk be. A találmány szerinti, előbbiekben leírt eljárást a továbbiakban — a találmány ol­talmi körének szűkítése nélkül — példákkal szemléltetjük. A hőmérsékletet Celsius fokok­ban adjuk meg. 1. példa 3,6 g (22 mmól) N-(5-metoxi-benzociklo­­buien-l-il-metil)-amin 70 ml toluolla! készí­tett oldatához keverés közben2,4ml (22 mmól) akrilsav-etilésztert csepegtetünk. 20 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióele­­gyet vízsugár-szivattyúval betöményítjük és ezt követően kromatográfiás módszerrel tisz­títjuk. Az így tisztított anyagot etanolos hid - rogén-klorid-otdattal hidrokloriddá alakítjuk, és etanol-dietiléterből kikristályosítjuk. 3-(5- -metoxi-benzociklobuten- 1 -il-metil ) -amino­­propionsav-etilészter-hidrokloridot kapunk, amelynek olvadáspontja 129—130°C. A kiter­melés az elméleti hozam 82%-a. A kiindulási anyagot pl. az alábbiak szerint állíthatjuk elő: 15,9 g 5-metoxi-benzociklobutén-l-kar­­bonsavnitrilt 400 ml dietiléterben oldunk és 25—30°-on egy 5,0 g (0,13 mól) lítium-alumí­­nium-hidrid 200 ml dietil-éterrel készített szuszpenziójához csepegtetjük. A hozzáadás befejezése után az elegyet 6 órán át a vissza­­folyatási hőmérsékleten tartjuk és jéghűtés közben 5 ml vízzel, 5 ml 15%-os nátrium-hidr­­oxid-oldattal majd 15 ml vízzel elegyítjük. A kiváló fehér csapadékot leszűrjük, három­szor diklór-metánnal forraljuk. A szerves szűrletet betöményítjük, magnézium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban szárazra pá­roljuk. N-(5-metoxi-benzociklobuten-l-il-me­­til)-amint kapunk olajos maradékként. 2. példa 6 g (20 mmól) N-(2-etoxi-karbonil-etil)­­-N- (5-metoxi-benzociklobuten-1 -il-metil) -ami­­no-hidrokloridot és 50 ml 2N sósavat 20 ml dioxánban oldunk és az oldatot 12 órán át 50°-on kevertetjük. A reakcióelegyet ezután szobahőmérsékleten egyszer extraháljuk etil­­acetáttal. Ezt a kivonatot elvetjük. A vizes fázist vízsugár-vákuumban szárazra párol-10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom