197512. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bromokriptint tartalmazó gyógyszerhozzászokás kezelésre alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására

197512 A találmány tárgya eljárás brómkriptint vagy savaddíciós sóját tartalmazó új gyógy­szerkészítmény előállítására, amely a pszí­­chostimuláns addikció (gyógyszerhozzászo­kás) kezelésére, nevezetesen pszichostimu­­láns abuzus (túlszedés) miatt kezelés alatt álló betegek elvonási tüneteinek enyhítésére, továbbá az elvonást követő, heves pszicho­­stimuláns-„éhség” megakadályozására al­kalmas, A brómkriptin jól ismert, hosszú hatású, központi dopamin agonista, amelyet például laktáció megelőzésére és gátlására és Par­kinson kór kezelésére használnak. A vegyü­­letet például az Ergot Alkaloids and Related Compounds, Handbook of Experimental Phar­macology (szerk: B, Berde és H. O. Schild) 1978.. 20, oldal és_;a Merck Index, 10. kiadás (1983) 1386. Ismerteti. Kereskedelmi forga­lomban gyógyászatilag elfogadható savad­díciós sója, azaz metánszulfonátja alakjában van (Partodén és Pravidel ). Előállítását például a 1926045 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás ismerte­ti. A pszíchostimuláns abuzus gyors terje­dése az évek során jelentős orvosi és szociá­lis problémává vált. Az abuzus leggyakrab­ban a következő pszichostimulánsok esetén lor­dul elő: kokain, amfetamín, metamfetamin, dextroamfetamin, pemolin és ezek gyógy­­szerészetileg elfogadható savak hozzáadá­sával nyert sói, amilyen például a foszfát, a szulfát, a 4-klór-fenoxi-acetát és hasonlók. A kokain esetében például a becslések sze­rint a kezdeti és a kényszerítő erejű fogyasz­tás gyors ütemben emelkedik. Az Egyesült Államokban például 1976 és 1981 között ez a megnövekedett fogyasztás háromszoros emelkedéshez vezetett az akut esetek által igénybe vett ágyak számában, négyszeres­re növelte a halálesetek számát és hatszoros emelkedést okozott a kórházi felvételek szá­mában. A pszíchostimuláns abuzus orvosi szövőd­ményei csak egyik elemét jelentik e veszélyes gyakorlatnak. Amikor az egyénen eluralko­dik a kényszerítő erejű kokainfogyasztás, gyak­ran lép fel pénzügyi, jogi, szociális és szak­mabeli hanyatlás is. A krónikus, nagy dózisú pszíchostimuláns fogyasztás hirtelen abbahagyása számos nem­­kívánatos fizikális tünetet válthat ki. A koka­in elvonás például — bár ez a stimuláns nem okoz sztereotip absztinencia szindrómát, mint az opiátok vagy a barbiturátok — a követke­ző tüneteket váltja ki: drog-éhség, depresz­­szió, ingerlékenység, erőtlenség, motiváció­­hiány, étvágyváltozások, hányinger, reme­gés, pszichomotoros retardáció, szabályta­lan alvásmintázat, hiperszomnia (kóros alu­­székonyság), mely egy hétig vagy tovább is tarthat'a fogyasztás abbahagyását követő­en. E tünetek enyhítése lehetővé tenné a be­tegek számára, hogy könnyebben hagyhas­1 2 sák abba a pszichostimulánsok fogyasztá­sát, és a drog-szedés utáni gyógyulási perió­dusban is hasznos lehetne. Sokan számoltak be arról, hogy a kokain a dopamin reuptake (receptorra történő új­­rafelvéte!) hatékony gátlója, továbbá arról, hog> akut növekedést okozhat a dopamin transzmissziójában. A dopaminerg neuronok mediátorai lehetnek a kokainra kialakuló eufo­­riás válaszreakciónak is, és lényeges szere­pet játszanak az addikció kifejlődésében. Bi­zonyos kokain hatások a dopaminerg rend­szer épségétől függenek. Olyan állatok, me­lyekben 6-hidroxi-dopaminnal — egy dopa­min toxinnal — a nucleus accumbens káro­sítását hozzák létre, abbahagyják a kokain önadagolását. Bár a kokain először növeli a dopamin transzmissziót és koncentrációt, a szer adagolását azonban ezután a dopami­nerg aktivitás funkcionális csökkenése követi. Azt is leírták, hogy a dopamin receptor agonisták — amilyen például az apomorfin és a piribedil — amfetamin-szerű jutalma­zó hatásúak állatokban. A szelektív dopamin receptor antagonisták ellenben csökkentik vagy megszüntetik mind az elektromos ön­­ingerlést, mindpedig a centrális stimuláns önadagolást állatokban. Az antagonista ha­tású pimozid először — alacsony dózisok­ban — növelte az amfeíaminért történő bil­len tyű-nyomogatást az állatoknál, magasabb dózisokban azonban megszüntette az amfet­­amin önadagolását. Ezen eredmények szem­­létetik a dopamin szerepét a jutalmazás me­chanizmusában. Véleményünk szerint a pszichostimulán­sok általában először növelik a dopamin transzmissziót és koncentrációt emberben, ezt követően azonban funkcionális csökkenést okoznak a dopaminerg aktivitásban. Ez a csök­kenés további pszíchostimuláns iránti szük­ségérzetet vált ki, hogy ily módon enyhüljön a drog-éhség. Találmányunkban arról számolunk be, hogy a pszíchostimuláns abuzus kezelhető oly módon, hogy a drogot szedő egyénnek brómkriptint olyan mennyiségben adagolunk, mely hatékonyan gátolja vagy megszünteti a drog iránti szükségérzetet. Nevezetesen azt tapasztaltuk, hogy a krónikus, nagy dózisú pszíchostimuláns fogyasztás hirtelen abba­hagyásából eredő elvonási tünetek szignifi­kánsan csökkenthetők vagy megszüntethe­tek azáltal, hogy brómkriptin hatékony dó­zisát adagoljuk. Az adagolt brómkriptin meny­­tiyisége az alkalmazott aktív hatóanyagtól és a kezelés alatt álló betegtől függ, s lénye­gében azonosnak vártuk az ismert terápiás dózissal. Meglepő módon azonban azt tapasz­taltuk, hogy az esetek többségében különö­sen jó eredmények érhetők el az ismert javal­latokban alkalmazottnál lényegesen alacso­nyabb napi dózisokkal. A brómkriptint álta­lában 0,1 —10 mg-os napi dózisokban adagol­juk, 0,5—2,5 mg-os egyszeri dózisokban, na­ponta 2—4 alkalommal, előnyösen 0,5— 1,0 mg 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom