197512. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bromokriptint tartalmazó gyógyszerhozzászokás kezelésre alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására
197512 ot, naponta 2—3 alkalommal. Általában 0,5— 1,0 mg-os egyszeri brómkriptin dózis szükség szerint adagolva elegendő ahhoz, hogy csökkentse, illetve megszüntesse a fogyasztott pszichostimuláns iránti szükségérzetet. Láthatjuk, hogy e dózisok szignifikánsan alacsonyabbak, mint a drog ismert javallatai esetén alkalmazott adagok, amelyek naponta 2,5—kb. 50 mg között váltakoznak. A találmányi leírásban a szabad formájú vegyületekre történő utalások az ismert só-formákra is értendők. A brómkriptint alkalmazhatjuk orálisan vagy parenteráljsan, szokásos gyógyszerészeti vivőanyagokkal keverve. Orálisan a következő formákban alkalmazhatók: tabletták, diszpergálható porok, granulák, kapszulák, szirupok és elixirek; parenterálisan pedig oldatok, például steril, vizes injekciós oldat formájában használhatók fel. A tabletták az aktív alkotóelemeket tartalmazhatják szokásos, gyógyszerészetileg elfogadható kötőanyagokkal — például semleges oldó- és granulálószerekkel, dezintegráló- és kenőanyagokkal — alkotott keverék formájában. A tabletták lehetnek bevonat nélküliek, vagy ismert eljárások segítségével bevonattal láthatók el abból a célból, hogy késleltessük szétesésüket és felszívódásukat a gyomor-bél rendszerből, és ezáltal hosszú időn keresztül elnyújtott hatást biztosítsunk. Hasonlóképpen, a szuszpenziók, szirupok és elixirek is tartalmazhatják az aktív alkotórészeket az ilyen keverékek készítésénél szokásosan alkalmazott, bármilyen kötőanyaggal alkotott keverék formájában. A kapszulák az aktív hatóanyagokat tartalmazhatják önmagukban, vagy semleges, szilárd töltőanyaggal keverve. Az ilyen készítményeket az ismert módon állítjuk elő. Ezen gyógyszerészeti készítmények az aktív alkotórészeket maximálisan körülbelül 90%-ban tartalmazhatják, a vivőanyaggal és a segédanyaggal keverve. A legelőnyösebb vegyületet — a brómkriptin-mezilátot — 2,5—5,0 mg-os dózisban tartalmazó gyógyszerkészítmények, melyek a találmány szerinti eljárásnak megfelelően alkalmasak orális adagolásra, a kereskedelemben beszerezhetőek. A tabletta-forma könynyen törhető félbe vagy negyedekre, alacsonyabb dózisok adagolása céljából. Előnyösen a 2,5 mg-os forma negyedrészét adagoljuk, naponta 2—3 alkalommal, vagy pedig egyenértékű dózisokkat — például 0,5 mgot — tartalmazó egyszeri dózisformákat is alkalmazhatunk. Egy betegen végzett vizsgálatban 9 beteget— 18—34 év közötti, 4 férfit és 5 nőt — kezeltünk kokain elvonási tünetek miatt, kereskedelmi forgalomban lévő brómkriptin-meziláttal. Az addikció átlagos időtartama 4 év volt. Az absztinencia tünetei körülbelül 1 órával a drog utolsó alkalmazása után léptek fel, és maximumukat 3 nap múlva érték el. A vizsgálatba történő belépés után a 9 be3 tegnek 0,625 mg brómkriptin-mezilátot adtunk, szájon át. Az elvonási tünetek valamenynyi betegnél enyhültek, 4,5—6 órás perióduson keresztül. 1—2 héten át alkalmazott ismételt adagok segítségével elmaradtak a legsúlyosabb tünetek, és a betegek gyógyulási program csoportterápiás fázisába léphettek. Egy második vizsgálatban két — 18, illetve 20 éves — bentfekvő nőbeteg írásos beleegyezését adta a brómkriptin, illetve a placebo kezeléshez. Mindkét beteg a kórháznál való távozást tervezte, hogy kokaint fogyaszthasson, és mindketten depressziós hangulatról, erőtlenségről, öngyilkossági gondolatokról és rossz.koncentráló képességről panaszkodtak. A kokain abuzus diagnózisát teljes kiértékelés és átfogó vizsgálat után állítottuk fel, egyéb drog-abuzusok, illetve bármilyen más megbetegedések kizárása érdekében. A betegeket megkértük, hogy jelöljék meg kokain-éhségük mértékét egy 100 mines vonalon bárhol, az „egyáltalán nem” és a „rendkívül" jelzések között. A jelölésnek megfelelően pontszámokat adtunk a 0 és 100 közötti tartományban. Szájon át adott 0. 625 mg brómkriptin-mezilát vagy placebo vakon történő adása után különböző időpontokban a betegek ismét bejelölték a skálán drog-éhségük fokát. Az 1. ábra a kokain-éhség önértékelését mutatja be, placebo vagy brómkriptin adása után. Amint az ábrából látható, mindkét beteg arról számolt be, hogy a brómkriptin bevétele után jelentős és egyenletes enyhülés állt.be a kokain-éhségben. Az 1. számú betegnél a kokain-éhség önértékelése körülbelül 60-ról körülbelül 5-re esett vissza, 2 órával a brómkriptin adagolása után. A 2. számú betegnél a kokain-éhség önértékelése az egyik vizsgálatban körülbelül 75- ről körülbelül 20-ra csökkent,90 perccel a brómkriptin beadása után, a másik vizsgálatban pedig körülbelül 50-ről körülbelül 5-re csökkent, 75 perc múlva. Mindkét beteg képes volt továbbá arra, hogy a brómkriptint mind a hat vizsgálatban megkülönböztesse a placebótól. Ezután az 1. számú alany tioridazint — egy dopamin antagonistát — kapott, látási hallucinációinak kezelése céljából, és ekkor a kokain-éhség heveny fokozódásáról számolt be. A dopamin antagonista kokain-éhségre gyakorolt hatásának vizsgálatakor azt találtuk, hogy a kokain-éhség a két vizsgálat során a 7-es, illetve 15-ös alapértékekről a 30-as, illetve 70-es értékekre emelkedett, 30 perc múlva. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a dopamin agonisták adása szignifikánsan csökkentette a kokain elvonási tüneteket, a dopamin antagonisták azonban súlyosbítják a kokain-éhséget. 'Egy további vizsgálatban egy beteget amfetamin abuzus miatt, kereskedelmi forgalomban lévő brómkriptin-meziláttal kezeltünk. Röviddel az utolsó amfetamin dózis után felléptek az absztinencia tünetei. Amikor a betegnek szájon át 0,625 mg brómkriptin-mezilátot adtunk, az elvonási tünetek enyhültek. 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
