197429. lajstromszámú szabadalom • Gumi alapanyagú napkollektor

3 197429 4 A találmány tárgya gumi alapanyagú napkollektor. Ismeretes, hogy a rugalmas, gumi alapa­nyagú napkollektorok vizzel vagy különféle folyadék-közegekkel üzemeltetve több szem- 5 pontból előnyösebb használati tulajdonságok­kal rendelkeznek, mint a merev anyagokból, például fémekből - többnyire alumíniumból, rézből vagy acélból - készült napkollektorok, mivel ezeknél hajlékonyabbak, fagy hatására 10 nem károsodnak, nagy felületű egységekben sem okoznak dilatációs problémákat, nem korrodeálódnak, és gazdaságosak. A jó ha­tásfok érdekében azonban - a gumi viszony­lag rossz hövezetőképessége miatt - a nap- 15 kollektort úgy kell kialakítani, hogy felület­egységére számitva viszonylag sok párhuza­mos folyadékcsatorna jusson. Nem lehet tehát lemezekkel összekötött, egymástól távoleső és szélesebb csatornákat alkalmazni, mint példa- 20 ul a fém anyagú napkollektorok esetében. így sűrűn egymás mellé helyezett, és ezáltal viszonylag kis keresztmetszetű, 1-5 mm átmérőjű kör, 1-5 mm élhosszúságú pai-a­­lelogramma, vagy egyéb hasonló méretű 25 idomnak megfelelő alakú csatornákat kell kia­lakítani, mégpedig oly módon, hogy az egész napkollektor jó hatásfokkal működjön a szükséges nyomástartományokban. A szüksé­ges nyomástartomány rendszerint vagy égé- 30 szén kicsi nyomásértéket jelent, vagyis leg­feljebb néhány tized atmoszférát, vagy lé­nyegesen nagyobb, 3-10 atmoszféra nyomás­értékeket kell érteni alatta. Az említett ki­sebb nyomástartománnyal a közvetett műkő- 35 désű napkollektorok esetében kell számolni, ahol a nyomásnak csupán a folyadék kering­­tetését kell biztosítania. A nagyobb, 3-10 at­moszféráé nyomástartomány a közvetlen mű­ködésű napkollektorok esetében van, amikor 40 is a napkollektorokat nyomáscsökkentés nél­kül kapcsolják rá a vízhálózatra. A probléma megoldásának nehézségére vezethető vissza, hogy a gumi alapanyagú napkollektorok - előnyös tulajdonságaik ellenére - ez ideig 45 kevéssé terjedtek el a gyakorlatban. Az ismert megoldásoknak ugyanis két fő hiányossága van. Az egyik az, hogy a nyo­­másbirás érdekében a csatornák viszonylag vastag fallal készülnek, emiatt csökken a 50 csatornák sűrűsége és kisebb lesz a hatás­fok, a másik pedig az, hogy a csatornák megbizható összekötése a bevezető főcsator­nával, illetve a kivezető főcsatornával általá­ban csak azon az áron valósítható meg, hogy 55 a csatornák viszonylag távol esnek egymás­tól, ami tovább rontja a hatásfokot. A találmány célkitűzése ezért olyan, gu­mi alapanyagú napkollektor megoldás létreho­zása, amely a fentiekben vázolt hátrányoktól 60 mentes. A találmány szerinti napkollektorok kia­lakítása során abból a felismerésből indul­tunk ki, hogy a napkollektorokkal kapcsolat­ban célkitűzésünk megvalósításához egyide- 65 jült g két, az alábbiakban részletezett felté­telnek kell teljesülnie. Az egyik feltétel az, hogy a csatornák fale heterogén tulajdonságú legyen, neveze­tesen, egy csatornán belül három különböző funkciónak kell teljesülnie. Először is, a fel­ső (a nap felé eső) rétegnek jó fényelnyelő­nek, nagy hővezetőképességűnek, tehát adott anyagi összetétel mellett viszonylag vékony­nak (0,3-1,0 mm) kell lennie. Másodszor, a csatornákat egymástól elválasztó rétegnek - vagyis a csatornák falának - a jó tapadóké­pesség mellett nagyszilárdságúnak kell lennie (100 kp/cm2 fölött), harmadszor, az alsó ré­tegnek jó hőszigetelőnek, tehát viszonylag vastagnak kell lennie. A másik feltétel az, hogy a csatornák biztonságosan kapcsolódjanak a bevezető és kivezető főcsatornákhoz, anélkül, hogy a csatornák sűrűségét csökkenteni kellene. A találmány szerinti napkollektor lénye­ge, hogy hőelnyelő csatornáinak felső része külső felületén önmagéban ismert hőelnyelő és időjárásálló gumibevonattal, belső felüle­tén gumiborítással ellátott szintetikus-, üveg- vagy fémszálból készült textília, csa­tornáinak oldalfala önálló csíkokból van kia­lakítva vagy a csatornák az alsó réteggel egy egységet képező oldalfalakkal vannak el­látva, és főcsatornáit a felső rétegnek az al­só réteg vagy a hőszigetelő réteg alá hurok­­szerűen visszavezetett része képezi. A következőkben a találmány szerinti megoldást részletesebben az ábrák kapcsán ismertetjük, ahol a? 1. ábra a találmány szerinti napkol­lektorok szerkezetét, a 2. ábra egy főcsatorna kialakítását, a 3. ábra egy kompressziós eljárással, a 4. ábra egy vákuumformézással előál­lított terméket, az 5. és 6. ábra a kompressziós préselé­si eljárást szemlélteti. A találmány szerinti napkollektor csa­­tornázata tehát - példaként az 1. ábra kap­csán ismertetve - a következő elemekből áll. A hőelnyelő csatornák 1 felső rétege külső felületén hóelnyelő és idő járásálló gu­mibevonattal, belső felén pedig az alkalmazott hőtároló folyadékkal szemben ellenálló és kö­zömbös gurairéteggel ellátott szintetikus szál­ból, üveg- vagy fémszálból készült, a nap­­kollektor üzemnyomása által meghatározott szilárdságú szövet. A külső réteg készülhet például korom-tartalmú, időjárásálló kaucsuk, vagy butilkaucsuk, etilén-pi'opilén-dién ter­­polimer, polikloropén vagy klór-szulfonált polietilén alapú keverékből. A belső gumiré­teg a közvetlenül a vízhálózatra kapcsolt napkollektoroknál a legtöbb esetben élelmi­szer minőségű, .ivóvíz minőségű" gumikeve­rék, amelynek jó a tapadása az oldalfalhoz. A csatornák 2 oldalfala kétféle változat­ban készíthető: 2a önálló csíkok alakjában, vagy az alsó réteggel összefüggő 2b oldalfal-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom