197387. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ragasztott melegtetők épületfizikai szempontból megfelelő kialakítására
3 197387 4 A találmány tárgya eljárás ragasztott melegtetók épületfizikai szempontból megfelelő kialakítására, amelynél a teherhordó födémre párazáró vagy szellőztető réteget helyezünk, amelybe helyenként a szabadba kivezető szellőzőcsöveket építünk be, majd erre a rétegre hőszigetelő aljzatot ragasztunk fel 85-ös vagy annál nagyobb lágyuláspontú és 16-nál kisebb penetrációja bitumennel, és végül a hőszigetelő aljzatra vízszigetelő réteget hordunk fel. A korszerű iparosított építési eljárások egyik alapvető gondja az, hogy az épületeken végzendő helyszíni szakipari munkák élőmunkaigénye, időtartama lényegesen hoszszabb, mint az épület, összeszereléséhez szükséges idő, e munkafázisok ütemezése is nehéz. Jó ideig a korszerű, előregyártott épületek szakipari munkái a hagyományos anyagokból és technológiával készültek, az Így támadt feszültség feloldására azonban ezen a téren is új anyagok és új technológiák jelentek meg. Az új megoldások hatékonyaknak és gyorsaknak bizonyultak, de bevezetésük idején még nem igazolta azokat elegendően hosszú gyakorlati tapasztalat. Különösen a tető hő- és vízszigetelések területén vetődött fel számos olyan probléma, amelyek az elegendő tapasztalati adat hiányára vezethetők vissza. A paramétereit tekintve jónak minősített, technológiai, gazdaságossági szempontból megfelelő megoldások a várható élettartam tört része alatt használhatatlanná váltak, tönkrementek. Az említett technológiai előnyök miatt az ipar az egyhéjú melegtetőket készíti a legnagyobb mennyiségben, bár ezeknél fordul elő a legtöbb meghibásodás. Az egyhéjú melegtetők általában ragasztott kivitelben készülnek. Néhány, a ragasztott melegtetőknél leggyakrabban előforduló hibatípus a következő: A tető hőszigetelő anyagénak méretnóvekedése miatt a hőszigetelés felpúposodik, felboltozódik, ennek következtében a vízszigetelés elszakad. Gyakori hiba, hogy a vízszigetelés az attikánál lehúzódik, kifeszül, majd elszakad.- A tető hőszigetelése 5-10 cm-rel eltávolodik az attikafaltól. A tető teljes hosszában repedések keletkeznek a vízszigetelésben, és az anyaghibát nem lehet kimutatni. A hibák oka nyilvánvalóan egyrészt a rendkívül sokféle, együttesen és egymással kölcsönhatásban lévő kémiai és fizikai igénybevétel, amelyeknek a tetőszigetelés ki van téve, másrészt az a tény, hogy a tetőszigetelés élettartamát befolyásoló tényezők közül eddig többnek a szerepe ismeretlen, vagy tisztázatlan. Az előzőekben említett hibák megszüntetésére próbáltak új megoldásokat találni. Elsősorban a tetőszigetelések leterheléses rögzítésében keresték a megoldást, mivel ez a tetőfajta kevésbé érzékeny az előzőekben felsorolt hibákra. A kivitelező cégek azonban nem szívesen vállalkoznak ilyen tetők készítésére, arra való hivatkozással, hogy az építkezés befejező szakaszában nehézséget jelent a nagytömegű leterhelő anyag (kavics, járólap, stb.) tetőre szállítása. Az is hátránya ennek a megoldásnak, hogy statikailag nem minden szerkezet bírja el a rögzítéshez szükséges többlet terhet. Ezeknek a hiányosságoknak a kiküszöbölésére dolgozták ki a műanyag lemez szigetelésének mechanikai rögzítését. Ez a rögzitésmód a várható mozgáskülönbségeket áthidalja, nem jelent többlet terhet. Hibája, hogy a rögzítés speciális segédszerkezetekkel történik, ami jelentős költségnövelő tényező, és a kivitelezőtől gondos munkát igényel. Néhány további ismert megoldás: A 174 738 sz. magyar szabadalmi leírás olyan megoldást ismertet, amelynek lényege a tetőszerkezet hő- és páratechnikai rétegeinek egyesítése. Erre azután szilárd, általában monolit védőréteget és végül a csapadékvíz elleni szigetelőréteget visznek fel. A rétegek egymáshoz történő rögzítéséről ez a megoldás nem intézkedik. A 2 925 511 sz. NSZK szabadalmi leírás cement-bitumen emulziós anyagú bevonatszigetelést ismertet, amelynél ugyanilyen anyagú ragasztót alkalmaznak. Ennek paramétereire vonatkozóan azonban a leírás semmiféle tanítást nem ad és technológiáját sem ismerteti. A 608 548 sz. svájci szabadalmi leírás tetők hő- és vízszigetelő eljárását ismerteti, amelyeknek lényege, hogy a hőszigetelésre öntapadó anyagú vízszigetelést helyeznek, majd erre kerui a bitumennel ragasztott szigetelés. Az öntapadó anyagú vízszigetelés tulajdonképpen védőréteg, amelynek elsődleges feladata az, hogy a hőszigetelést megvédje a ragasztó bitumen hőhatásától. Hiányossága ennek a megoldásnak, hogy ez az öntapadó védőréteg a vízszigetelés és hőszigetelés között csúszóréteget alkot, úgyhogy a kettő egymáshoz képest el tud mozdulni. A tető-meghibásodások elkerülésének legköltségesebb módja, ha nem egyhéjú melegtetőt, hanem kéthéjú hidegtetőt alkalmaznak, mert igy a tapasztalat szerint a meghibásodási veszély jelentősen csökken. E szerkezeti megoldás üzembiztos ugyan, de nagyon költséges és nem mindenből alkalmazható. A leggyakrabban alkalmazott ragasztott melegtetók ben, laposletókben a rétegek egymáshoz és a födémhez hőre lágyuló ragasztóval vannak hozzáerösítve. Ez a höre lágyuló ragasztó általában viszko-elasztikus tulajdonságú bitumen, amivel az egy vagy több 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
