197387. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ragasztott melegtetők épületfizikai szempontból megfelelő kialakítására
5 197387 6 réteg csapadékvíz-szigetelés egymáshoz, illetve a hőszigetelő aljzat az alapszerkezethez van ragasztva. A tetőszerkezetben a napsugárzás, a külső levegő hőmérsékletének változása, valamint az eBŐ, vagy és hó hatására hőmérsékletváltozások jönnek létre, amelyek a tetőszerkezet rétegeiben feszültségeloszlásokat hoznak létre. Ezek a feszültségek a hőmérséklettől függő viszko-elasztikus bitumenes ragasztó miatt olyan mozgásokat eredményeznek, amelyek kiszámíthatóan a tető meghibásodásához vezetnek. Nem egy gyártmányismertetőben találkozhatunk olyan utasítással, hogy a hőszigetelő táblát a felület 50%-ában kell ragasztani. A vizsgálatoknál, a tetők felbontásánál azt tapasztaltuk, hogy a hőszigetelő táblákat sokszor foltszerűen kis mennyiségű bitumennel ragasztották, ez esetben a hőszigetelő táblák végei szabadon mozoghattak. Más esetben a túlzott vastagságú bitumen alkalmazása miatt a hőszigetelés .elkúszott' az attikafaltól. A hőszigetelés rögzítésének általában nem tulajdonítottak jelentőséget, erre nem fordítottak gondot. A találmány alapja az a felismerés, hogy a ragasztó bitumen vastagságának és a leragasztás fokának alkalmas megválasztásával a mozgások oly mértékben lecsökkenthetők, hogy a tetők meghibásodása elkerülhető. Az előzőekben emlitett költséges tetőszigetelési megoldások - amelyekkel a hibák megelőzhetők - ezt a feltevést megerősítik, mert például a leterheléses tetőknél a meghibásodások azért voltak elkerülhetők, mert egyrészt a kavicsterhelésen keresztül a mozgó szigetelő rétegek hőmérséklete csökkent, másrészt a hőszigetelő réteget képező habtáblák önállóan végezhették mozgásukat anélkül, hogy szomszédos rétegeket terhelték volna. Az átadható terhelő erőnek ugyanis a súrlódási erő határt szab, annál nagyobb nem lehet. A leterheléses módszernél a tetőszigetelést a kavics vagy járólap terhelésből származó erő rögzíti a födémhez. A szélszívás várható mértékét figyelembe véve az alkalmazott leterhelés nagysága 100-150 kg/m2, ami 6-7 cm-es kavicsterítésnek felel meg. A szomszédos rétegek között maximálisan kialakuló feszültség nem lehet nagyobb, mint a leterhelésből származó maximális nyomásnak és a súrlódási együtthatónak a szorzata. A legrosszabb esetben a vízszigetelő lemeznek 1500 N/m2 szakítószilárdsággal kell rendelkeznie, ha feltételezzük, hogy a vízszigetelő lemez egyáltalán nem tágul. Az alkalmazott vizszigetelő anyagok ezt a feltételt megfelelő vastagságban biztonsággal teljesítik. Pl. 1 m szélességű 2 mm-es Neoacid szakítószilárdsága 6000 N/m2, míg az üvegfátyolbetétes bitumenes lemez szakítószilárdsága 7000 N/m2. A mechanikai rögzítésű tetőknél a vízszigetelő réteg és a tetőt alkotó többi réteg között nincs mechanikai kölcsönhatás, a rétegek dilatációjából eredő feszültségeket a födém veszi fel a rögzítéseken keresztül. Az előzőekből .következik, hogy a termikus feszültségek csak azt a rétegei terhelik, amelyben keletkeznek, a szomszédos rétegekre nem hatnak és a tapasztalatok szerint az ilyen rendszerű tetőknél a meghibásodások csak anyag és kivitelezési hibákból adódhatnak. A leterheléses rögzítéseknél a tetőt felépítő anyagok egymástól függetlenül szabadon mozoghattak és ezért nem kényszeríthetik a szomszédos rétegeket olyan mozgásokra, amelyek a szigetelőszerkezeteket károsítják. A találmány szerinti megoldásnál nem a rétegek szabad mozgását engedjük meg, hanem a tetőt felépítő szigetelőanyagok elmozdulását korlátozzuk a ragasztóréteg vastagságának és a leragasztás fokának az alkalmas megválasztásával. A találmány alapját képező felismeréshez tartozik az a tény is, hogy a tetőszerkezetekben kialakuló mozgások nagyságát a tető hó- és vízszigetelését képező hőszigetelő hab szabja meg, az E rugalmassági modulus, a méret és az oí hőtágulási együtthatón keresztül. Ennek igazolására szolgáljon a következő számpélda: A hőmérsékletváltozásnak kitett szerkezet - jelen esetben a hőszigetelő habtábla - ha rögzítése lehetővé teszi, igyekszik kitágulni. A hosszváltozást a aL = L . oC . At összefüggésből számíthatjuk, ahol aL a hosszváltozás, L az eredeti hosszúság, oC a hőtágulási együttható, At a hőmérsékletváltozás. aL A relativ deformációd — L Hook törvény szerint a rugalmassági modulus £. ahol Ta feszültség, amelyet az E/A összefüggéssel számítunk ki, ahol F a fellépő erő, A a habtábla tényleges felülete. Az előzőek alapján a mozgásában gátolt habtáblában létrejövő feszültséget, illetve a hab homloklapján keletkező erőt az F = oC . . At . A . E összefüggéssel számíthatjuk ki. Ha 10 cm vastagságú, 1 m széles PORÁN habot veszünk figyelembe, akkor E = 6 . 10® N/m; of. = 2 . 10"1 L/K adatokkal At = 10 °K hómérsékletváltozás esetén F = 1200 N/m lesz. Ezzel szemben, ha a fenti összefüggéssel a vízszigetelő lemezt, vagy a gőznyomás-kiegyenlitő alufóliát terhelő erőt számítjuk ki, ez 1-2 N/m, illetve 1,4 N/m lesz. A leírtak alapján nyilvánvaló, hogy a tető meghibásodásokat az okozza, hogy a ru-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
