197367. lajstromszámú szabadalom • Eljárás építőipari poliészter vázanyag előállítására bitumenes impregnáláshoz
2 197367 3 A találmány mind hidrofil, mind hidrofób közegben tapadást növelő bevonattal ellátott építőipari hurkolt poliészter vázanyag előállítási eljárására vonatkozik, bitumenes impregnáláshoz. Ismeretes az, hogy az építőiparban az üvegszövetet kiterjedten használják vézerősitésre, például szigetelések készítésénél a húzószilárdság növelésére, fokozott igénybevételnek kitett tetőszakaszok (áttörések, kiegészítő szerkezetek környezete) szerkezetből adódó mozgásainak kiegyenlítésére, folytonossági hiányok, így repedések, hézagok, elválások áthidalására. Használják továbbá az üvegszövetet felületi egyenetlenségek kiegyenlítésére és általában bevonati szigeteléseknél a kényes helyek erősítésére. Az üvegszövet hátránya, hogy ún. rácsszerkezete nem eléggé stabilis, mivel a lánc és vetülékfonalak kötéspontja nem rögzített, a fonalak egymáshoz képest már viszonylag kis eröbehatásra is elmozdulnak. A szövet nem megfelelő formastabilitása szigetelőrétegeknél az erősítő vázanyagként való felhasználását, az ún. fektetést megnehezíti, így a szigetelések meghibásodásánál ez közrehat. Másfelől az üvegszövet csak bizonyos mértékig ellenálló a rugalmas elváltozásokkal szemben, törékenysége és kis nyúlása miatt is gondot okoz. Az üvegszövel kémiai ellenállóképessége is korlátozott, mivel nem alkáliálló, tapadása a bitumenhez nem kielégítő. Nem megfelelő impregnálhatósága miatt a szigeteléseknél hibahelyek lépnek fel, gyakran a kritikus helyeken, ahol használat közben a feszültségek felvétele és rugalmas ellenállóképesség lenne szükséges. Az üvegszövet kismértékű nyúlása miatt nem képes a hordozószerkezet (tető) és a fedő szigetelőréteg (bitumen) mozgását követni, ezáltal a szigetelés élettartama rövid. Üvegszövet helyett poliészter szövetet is alkalmaznak, amelyeknek kémiai ellenállóképessége - az üvegszövethez képest - jobb, de a szővetszerkezet miatt a már ismert okok miatt nem eléggé stabilis, nyúlóképessége kicsi. Vizes bitumenes diszperziókhoz rossz a tapadása, emiatt vázerósitésre csak korlátozottan alkalmas. A textiliparban ismeretesek olyan eljárások, amelyekben különféle textilszálakat szintetikus polimerekkel kezelnek vizes fürdőkben, átmeneti vagy tartós felületi hatások elérése céljából. így például a 29 26 230 1 NSZK szabadalmi leírás szerint az akril-nitril és akrilsav polimerizátumok nátrium- vagy ammónium-sóinak vizes oldatához natív keményítőt vagy keménytő származékokat kevernek és vízzel oldható irezószert állítanak elő, mely nedvességre nem érzékeny. Az eljárások célja, hogy a polimerek vízben oldható származékait alkalmazva vizes mosással eltávolítható átmeneti filmet hozzanak létre a szál vagy fonal felületén, mely film semmiféle kémiai kapcsolatba nem lép a szálasán y aggal, de simaságát, zártságát, hajlékonyságét és szilárdságát biztosítja, hogy a szövőgépen a feldolgozhatóság jobb legyen. Szövés után az irezőszert eltávolítják. A 25 20 224 NSZK szabadalmi leírás szerint cellulózból készült textíliát kezelnek akrilsavnak egy vagy több polimerizálható vegyülettel alkotott diszperziójával abból a célból, hogy az alkilezett karbamid vegyületekkel (például dimetilol-etilén-karbamid) gyürődésmentesített textília nedves szennyeződéssel szembeni ellenállását és vízlepergető tulajdonságait növelje. Ez a kikészítés lágyításra irányul, elkerülik a kemény élek kialakulását és a textília .törékenységét' azzal, hogy az akrilsav térhálósodását akadályozzák. Az ismert megoldások mindegyikében az akri)sav/akrilnitril/akrilat rendszerek adalékként vesznek részt. A textília kikészítésének minőségére azáltal fejtik ki hatásukat, hogy mind a keményítőkkel, mind pedig az alkilezett karbamid vegyületekben alkotott keverékekben .belső' kenőanyagként működnek, többé-kevésbé megakadályozzák a polimerlánc molekulák vagy a térhálós szerkezet kialakulását, amely a textilszál vagy szövet minősége szempontjából káros. A vázerósitésre vagy vázanyagként alkalmazható anyagok felhasználási tulajdonságainak javítása fontos feladat az építőiparban, mivel a bevezetőben kifejtett okok miatt ezek nagy mértékben befolyásolják a szigetelések, bevonatok élettartamét és használati tulajdonságait. A találmány célkitűzése főként bitumenes alapú szigetelőanyagok erősítésére használt vézanyagok tapadásának javítása impregnálással, amellyel mind a vizes bitumenes emulziókban és habarcsokban (hideg szigetelési eljárás), mind a meleg bitumenes eljárásoknál lehetővé válik a többrétegű szigetelőlemezek vagy a vázanyag vizes bitumenes emulziókból kialakult rendszerek használati tulajdonságainak (szilárdság, nyúlás, rugalmasság) javítása. A találmány szerinti eljárás impregnál építőipari, poliészter vázanyag előállítására akril-nitril, poliakrilsav és magnézium-poliakrilát felhasználásával azzal jellemezhető, hogy poliészter selyemből lánchurkolással készített 2-10 mm lyukakkal ellátott rácskelmét vagy poliészter szálból készített nem szőtt, rendezetlen szerkezetű kelmét 5-80 t% akril-nitrilt, 19-94 t% poliakrilsavat és 0,7-1,5 t% magnézium-poliakrilátot tartalmazó vizes eleggyel impregnáljuk akként, hogy a kelmére számítva 2-10 t% impregnálóanyag-felvétele legyen, a hidrofil majd hidrofób bevonattal ellátott impregnált kelmét 100-120 °C között célszerűen feszítés nélkül szárítjuk, majd 190 °C-ig terjedő hőmérsékleten hőkezeljük. Poliészter kelmeként 50-200 g/m2 felületi sűrűségű kelmét alkalmazunk. Az impregnálószer adott esetben imert antioxidánst (öregedés3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65