197365. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadékfilmen megvezetett fémszalagok felületének egyenáramú elektrokémiai kezelésére
3 197365 4 A találmány tárgya berendezés, amely folyadékfilmen megvezetett fémszalagok felületének egyenáramú elektrokémiai kezelésére szolgál. A találmány szerinti berendezést célszerűen aluminium szalag alapanyagból felületkezelt és fényérzékeny anyaggal bevont ofszet lemezek előállítására javasoljuk alkalmazni. Fémszalagok felületének kezelésére, pl. ofszet lemezek előállítása céljából, az aluminiumlemez felületét először érdesitik, majd oxidálják, ezt követően fényérzékeny réteget visznek fel, végül pedig az aluminium szalagot darabolva állítják elő az ofszet lemezeket. A találmány célját illetően az ofszet lemezek előállítására több korszerű eljárás és berendezés vélt ismeretessé, amelyeknek néhány példájára az alábbiakban adunk utalást. Az ofszet lemezek alapanyagát általában aluminiumlemez alkotja, amelynek előkészítése sorén a legtöbb esetben elektrokémiai úton először felületi érdesítést, majd a felületen oxid réteg kialakítását végzik. Az oxid rétegre viszik fel utolsó műveleti lépésben a fényérzékeny réteget. Ezen ismert eljárások egyikét pl. dr. Csókán Pál: .Az aluminium elektrokémiai felületkezelése' Műszaki Kiadó 1975. 3. fejezet ismerteti. További irodalmi utalás található pl. Sthál Endre: .Nyomóformakészítés' Műszáki Kiadó 1985. 6. számú fejezetében. Az ismert ofszet lemez eljárásoknál a felület érdesítését galvánfürdőben váltakozó árammal végzik, mig az oxid réteg kialakítására a galvánfűrdőt korszerű berendezéseknél egyenárammal táplálják. Tapasztalat szerint az egyenáramú galvánfürdó a váltakozóáramú oxidáló galvánfürdókhöz képest keményebb, kopásállóbb, tehát lényegesen hoszszabb élettartamú nyomdai nyomólapok előállítását eredményezi. Az ofszet lapok előállításának ismert korábbi eljárásai szerint a galvánfürdökbe az alumíniumlapokat tábla alakban merítették be. Ennek a megoldásnak legnagyobb hátránya az volt, hogy a lemezek szélei és belső részei közötti felületi paraméterek jelentős eltéréseket (szórást) mutattak. Emiatt a táblák széleit gyakorlatilag ki kellett vágni, ami jelentős veszteségeket okozott. Fontos minőségjavulást eredményezett a fémlemezek felületének elektrokémiai kezelése területén az a megoldás, hogy az ofszet lemezeket úgy állították elő, hogy alumíniumtekercset folyamatosan görgőkön vezettek át a galvánfürdőben, majd az elkészült és fényérzékenyltett szalagot lemezekre darabolták. Ennek a korszerűbbnek nevezhető megoldásnak egyik hátránya a nagy energiaigény volt, másik hátránya pedig az előirt szalag húzószilárdsága vékony aluminiumszalagok alkalmazása esetén nehezen volt betartható. Ezen fent említett hátrányok kiküszöbölésére jelentős újdonságot biztosított a 161 934 számú HU (magyar) szabadalmi leírás szerinti megoldás. Ennek lényege abban van, hogy a galvánfürdókon átvezetett alumíniumszalagot forgó görgők helyett alsó és felső irápyvéltó álló hengereken oly módon vezették meg, hogy a henger és a szalag közé gáz vagy folyadékfilmet juttatva mechanikailag súrlódásmentes szalagvezetést biztosítottak. Ennek a módszernek az alkalmazásával már meg lehetett oldani a vékony alumíniumlemezek folyamatos megvezetését. A technológiai sorban az első galvánfürdőben történő érdesítési műveletet váltakozóáramú táplálással végezték. Továbbra is problémát okozott azonban az egyenárammal végzendő felületoxidációs művelet, amely a technológiai sorban a második lépcső volt. A mozgó szalaghoz ugyanis nem lehetett álló áramvezetőt csatlakoztatni. A szükséges nagy áramerősség biztosítására a mozgó vékony aluminiumszalag a hozzákapcsolható áramvezető forgó hengertől (elektróda) érkező nagy áramerősségtől károsodott (beégés). Egy ilyen forgó áramvezető henger, és a mozgó aluminiumszalag közötti mechanikai kapcsolat (a jó áram vezetés feltétele) az alumínium magas szakitószilárdsági paraméterét feltételezte. Célkitűzésünk, hogy a folyadékfilmen megvezetett fémszalagok felületének egyenáramú elektrokémiai kezelésére alkalmazott berendezést továbbfejlesszük, hogy ezáltal a fent említett hátrányok kiküszöbölhetők legyenek. Lényegében tehát a 161934 számú HU (magyar) szabadalmi leírás szerinti berendezés tökéletesítése a célkitűzésünk, amely az alábbi többletszolgáltatások útján képes megoldani, illetőleg kiküszöbölni a fent említett hátrányokat:- a felületoxidálási művelet, amelyet egyenárammal táplált galvánfürdőben végzünk, nem igényel a mozgó alumíniumszalaghoz mechanikusan érintkező áramvezető henger-elektródot.- Nincs szükség a fenti feltétel miatt a 161 934 sz. HU (magyar) szabadalmi leírás szerinti legelőnyösebb eljárástól való eltérésre.- A felületoxidációs galvánművelethez a galvánfürdöben az áram vezetéséhez a létrehozandó nagy áramsűrűség, amelynek értéke nagyságrendileg 1000-1200 A/cm2, oly módon biztosítható, hogy a vékony alumíniumszalag nem károsodik. Fenti célkitűzésünket a találmány szerinti berendezéssel oly módon oldjuk meg, azaz a találmányi gondolat alapját az a felismerés képezi, hogy a mozgó alumíniumszalaghoz az oxidációs galvánfürdőben az egyenáramú hozzávezetést a 161934 sz. HU (magyar) szabadalmi irat szerint azon javaslat alapján oldjuk meg, hogy az álló hengerek 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
