197333. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilárd halmazállapotú pektinből molekuláris diszperzió-oldat előállítására

5 197333 6 akkor a formatartó gélek előállításához ilyen alacsony cukor koncentráció nem elegendő, amivel pl. zselécukorka gyártásához legalább 70-82 m% cukor szárazanyagtartalom gyü­­mólcskocsonyák és dzsemek gyártásához 60- -65 m% cukor szárazanyagtartalom szükséges, amit általában tömény cukoroldat hozzáadásá­val és/vagy utólagos bepárlással lehet elérni. A csomósodás elkerülése alkohollal történő előzetes nedvesítést (W.PILNIK, P.ZWIKER: Pektin. Gordian 70, 1970. p.202.), vagy a víz hozzáadása előtt 4-5-szörös mennyiségű cu­korral, vagy 3-5 mX nátrium-hidrogénkarbo­­náttal szárazon történő előkeverést (GRINS­­TED TM 3006 sz. műszaki ismertetés vagy egy az 577 530 1.számú svájci szabadalmi le­írásban ismertetett eljárás boraxszal szára­zon történő előkeverést) javasolnak. Ezek a módszerek azonban a külön műveletet igénylő előkeverés ellenére sem adnak teljes megol­dást a csomósodás ellen, és nem biztosítják a pektin molekuláris mértékű diszpergálását. A nátrium-hidrogénkarbonáttal történő előkeze­léssel feleslegesen nátrium-ionokat visznek be a rendszerbe, ami a széndioxid savas kiű­zése után is zavaró lehet. A pektin oldására hagyományosan olyan eljárásokat alkalmaznak, ahol a száraz pek­­tinrészecskéket, vagy a száraz pektin-cukor keveréket előmelegített vízbe, vagy híg 25 mX alatti cukoroldatba fokozatosan szór­ják bele, majd a szuszpendáltatást gyorsfor­­dulatú mechanikus verőkarok segítségével végzik el, majd a szuszpenziót lassan, folya­matosan felfőzik (F.NEASON: Use of Dried Pectin, CMM. 4, (4), 1967. p.80). A felfózés közben folyamatos, lassú fordulatszámú kézi vagy gépi keverést alkalmaznak. Ismeretes olyan eljárás is, amikor a pektint olyan tö­ménységű cukoroldatban szuszpendáltatják, amelyben az csak nagyon kis mértékben ol­dódik (K.FOGTMAN: GRINDSTED Symposium, Kecskemét, 1984. 16). Ilyen szuszpenziós kö­zeg lehet például a 65 m% oldható száraz­anyagtartalmú cukoroldat, amelyben keverés­sel 20%-os pektin szuszpenzió készíthető el csomómentesen. A pektin szuszpendáltatása után forróvíz hozzáadásával állítják be a kí­vánt pektinkoncentrációt. A diszperzió .hígí­tása. történhet 50-74% töménységű cukorol­dattal is, amelyet (380-382 °K) hőmérsékleten atmoszférikus nyomáson 40-80 percen ke­resztül főznek és sűrítenek be 75-76% cu­korkoncentráció eléréséig. A hagyományos el­járások alkalmazásával még ennek a kétlép­csős műveletnek a során sem lehet tökéletes monomolekuláris diszperziót vagy oldatot elő­állítani. Ezeknek az ismert megoldásoknak a hát­ránya, hogy a csomósodás sok esetben nem kerülhető el teljes mértékben, de azokban az esetekben, amikor látszólag tiszta és csomó­mentes oldatot sikerül előállítani, akkor sem biztosított a pektinmolekulák teljes szétvá­lasztása, vagyis egyedi molekulákból álló mo- 4 lekuláris diszperzió vagy oldat előállítása és így a pektinmolekulák elméletileg elérhető zselirozóképessége vagy gélképző hatása nem biztosítható. A szükséges előkészítő vagy utólag alkalmazott műveletek nehézkesebbé és hosszadalmassá teszik az oldatkészitést. Az utólagos bepárlás és főzés például ener­giaigényes, a pektinmolekulák bizonyos mér­tékű degradációjához vezet, és a sűrű és nagy cukortartalmú oldat könnyen odasül a berendezés falához, ami anyagveszteséget okoz és rontja a késztermék minőségét. A T 42304 számú magyar szabadalmi be­jelentés szerinti eljárás megoldást ismertet a hőérzékeny anyagok oldására és egyidejű keverésére és e műveletek közbeni hőcseré­­re, miközben váltakozó irányú és nagyságú sebességgel áramoltatnak. A fenti hátrányok kiküszöbölésére jelen találmányunk célja olyan eljárás kidolgozása, amelynek alkalmazásával szilárd halmazállapo­tú pektinekból a végtermék előállítása szem­pontjából megfelelő tetszőleges koncentráció­jú homogén, egyedi molekulákból álló moleku­láris diszperziók és oldatok állíthatók elő, amelynek során külön elókészitő műveletek, vagy utólagos bepárlás és/vagy főzés alkal­mazása nélkül, és a pektin összetapadása és csomósodása, valamint a pektinmolekulák degradálódása elkerülésével maximálisan ki­használható a pektin gélképző és zsellrozó képessége. Találmányunk alapját az a meglepően új eredményre vezető felismerés képezi, hogy ha a szilárd pektinrészecskéknek a tömény cukoroldatot legalább 50 m% és az esetlege­sen szükséges egyéb anyagokat tartalmazó vizes oldatba történő egyszerű beadagolása alatt és után az igy létrejött elegy egymás után következő kis térfogatelemeivel periodi­kusan változó irányú és nagyságú nyiró- és nyomóerőket és/vagy hőt közlünk, majd az igy kezelt, egymás után kővetkező kis térfo­gatelemben lévő anyagrészeket a teljes tér­fogatban homogenizáljuk, akkor elkerülhetjük a pektin csomósodását, összetapadását és a pektinmolekulák az ismert eljárásoknál szo­kásos 40-100 perces főzési idő törtrésze alatt monomolekuláris oldatba mennek, még abban az esetben is, amikor az oldat esetlegesen nagy 70-75% cukortartalma miatt a pektin egyensúlyi oldhatósága, és igy az oldás ter­modinamikai hajtóereje kicsi. így a pektinek oldására nagy oldott cukortartalmú vizet is közvetlenül felhasználhatunk és ebben az esetben is jó gélképző tulajdonságú moleku­láris diszperziót vagy pektinoldatot állítha­tunk elő. Természetesen kisebb cukortartal­mú oldatok vagy víz alkalmazása esetén is az ismert eljárásnál előnyösebben foganatosít­hatjuk a találmány szerinti eljárást, és ez utóbbi nem zárja ki a szilárd állapotban is­mert módon összekevert pektin-cukor keve­réknek az eddigieknél előnyösebb eredmény­nyel történő feloldását sem. 5 10 15 20 25 3C 35 40 45 50 55 80 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom