197307. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,6-di(hidroxi-metil)-piridin-bisz(N-metil-karbamát) előállítására

3 197307 4 A találmány tárgya új eljárás az (I) képletű 2,6-di(hidroxi-metil)-piridin-bisz(N­­-metilkarbamát) előállítására. A 2,6-di(hidroxi-metil)-piridin-bisz(N­­-metilkarbamát) - piridinolkarbamát, ismert, a gyógyászatban arteriosclerosis elleni szer­ként és gyulladásgátlóként használt gyógy­szer. A 2,6-di(hidroxi-metil)-piridin-bisz(N­­-metilkarbamát) előállítására több eljárás is­meretes, amelyeknek közös jellemzője, hogy minden esetben 2,6-bisz(hidroximetil)-piridin­­bázist használnak kiindulási anyagként, ame­lyet egy- vagy kétlépéses reakcióban alakí­tanak -át piridinolkarbamáttá. Az egylépéses reakciók közül legegyszerűbb, ha a kiindulá­si 2,6-bisz(hidroxi-metil)-piridint metil-izocia­­náttal reagáltatják, ekkor ugyanis egyszerű addiciós reakcióban keletkezik a piridinol­karbamát. Ilyen eljárást ismertet a 263 807 számú osztrák szabadalmi leírás, és az 1 396 624 számú francia szabadalmi leírás, ahol ol­dószerként egyebek között piridint, katalizá­torként valamilyen tercier-amint. használnak. A reakcióban melléktermékek is keletkeznek, az úgynevezett monokarbamát és trikarbamát, amelyektől kristályosítással kell a végtermék piridinolkarbamátot megtisztítani. Ez az eljá­rás látszik az iparilag megvalósítható egyik legjobb eljárásnak, de a metil-izocianát al­kalmazása komoly egészségügyi és környe­zetvédelmi problémákat jelent, amelyeket még súlyosbítanak a metilizocianáttal kapcsolatos 1984,, évi bophali katasztrófa miatt életbe lé­pett szállítási tilalmak és felhasználási korlá­tozások. Egy másik egylépéses eljárásban, a 258 954 számú osztrák szabadalmi leírásban fog­laltak szerint a 2,6-bisz(hidroxi-metil)-piri­­dint in statu nascendi keletkező N-metil-kar­­bamin-savkloriddal reagáltatják. Ez a reakció hasonló eredményekre vezet, mint az előbb leírt metil-izocianátos eljárás, itt azonban az N-metil-karbaminsavklorid bomlékonysága okoz gondot, amely oldatban is csak viszony­lag rövid ideig tárolható. Ezen,kívül a reak­ció közben keletkezett sósav megkötéséről is gondoskodni kell. A kétlépéses eljárásoknál úgy járnak el, hogy először elkészítik a 2,6-bisz(hidroxi-me­­til)-piridin valamely reakcióképes diészterét, amelyet aztán izolálva, vagy izolálás nélkül metil-aminnal reagáltatnak és így nyerik a piridinolkarbamátot. Ilyen reakcióképes ész­terként említi az irodalom (258 955 számú osztrák szabadalmi leírás) a klórhangyasav aromás alkoholokkal képzett észtereit. Gya­korlatilag azonban erre a célra csak a klór­­hangyasav-fenilészter alkalmas. A 2,6-bisz­­(hidroxi-metil)-piridin reakciója a klórhan­­gyasav-észterekkel gyakorlatilag kvantitative lejátszódik, de a keletkező diészter metil­­aminnal való reakciójakor - az előbb említett klórhangyasav-fenilésztert kivéve - a 2,6- -bisz(hidroxi-metil)-piridin-klórhangyasav-di­észter optimális esetben is 50%-ban elbomlik 2,6-bisz(hidroxi-metil)-piridin keletkezése közben, igy a piridinolkarbamát termelés igen gyenge. Elfogadható termelést csak a klórhangyasav-fenilészter felhasználásával kaphatunk: ezt az eljárást ismerteti 1. példá­jában a 258 955 számú osztrák szabadalmi leírás, ahol körülbelül 75%-os termeléssel ál­lítják elő a piridinolkarbamátot. Azonban ez a módszer sem alkalmas ipari megvalósításra, mert a második lépésnél, a metil-aminos re­akcióban keletkező fenol olyan környezetvé­delmi problémákat okoz, amelyek egyelőre a megnyugtató megoldás hiányában az eljárás megvalósítását nem teszik lehetővé. Léteznek egyéb módszerek is a piridi­­nolkarbamát előállítására, mint amilyenek a 47-37950, 47-37951, 47-37952, 47-22231 számú vizsgálat után nyilvánosságra hozott japán szabadalmi leírások és a 2 083 766 számú francia szabadalmi leírás, de ezek a felhasz­nált fázistermékek miatt csak laboratóriumi eljárásoknak tekinthetők, ipari megvalósítás­ra nem alkalmasak. Célunk volt Lehát iparilag jól alkalmaz­ható eljárás kidolgozása piridinolkarbamát előállítására amely eljárással a fent részlete­zett problémákat, elsősorban az egészségügyi és környezetvédelmi szempontból feltétlenül elkerülendő metil-izocianát alkalmazását kikü­szöbölhetjük. Kísérleteink során azt találtuk, hogy a (II) képletű 2,6-di(hidroxi-metil)-piridin­­-bisz(DÍ-klórmetil-karbonát)-ot metil-aminnal reagáltatva gyakorlatilag kvantitatív terme­léssel jutunk a kívánt (I) képletű piridinol­­karbamáthoz. Felismerésünk meglepő, mert az eddig ismert - egy- vagy kétlépéses piridi­nolkarbamát előállítási eljárásoknál mindig keletkeztek melléktermékek, főként a mono- és trikarbamátok. Találmányunk tárgya tehát új eljárás az (I) képletű piridinolkarbamát előállítására oly módon, hogy a (II) képletű új 2,6-di(hidroxi­­-metil)-piridin-bisz(cC-klórmetil-karbonát)-ot valamilyen megfelelő alifás alkohol oldószer­ben, így például metanolban, etanolban, pro­­panolban, előnyösen metanolban, körülbe­lül -30 °C és +10 °C közötti, előnyösen kö­rülbelül -5 °C hőmérsékleten, metil-aminnal reagál tatjuk. A (II) képletű új 2,6-di(hidroxi-metil)­­-piridin-bisz(oC-klórmetil-karbonát) előállítását párhuzamosan benyújtott szabadalmi bejelen­tésünkben írjuk le. E szerint 2,6-bisz(hid­­roxi-metil)-piridint valamilyen vízzel nem ele­gyedő szerves poláros-aprotikus oldószerben, bázikus anyag jelenlétében, körülbelül -30 °C és +10 °C közötti hőmérsékleten klór­­hangyasav-klórmetilészterrel reagáltatva kapjuk az új (II) képletű vegyületet. A találmányt az alábbiakban ismertetjük részletesen. Eljárásunkban a (II) képletű 2,6-di(hid­­•oxi-metil)-piridin-bisz(of-klórmetil-karbonát) 5 1D 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom