197304. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fluórtartalmú 1,4-dihidro-piridinek és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

11 197304 12 5. A hatóanyagok erós izomspazmolitikus hatással rendelkeznek, amely különösen a gyomor, béltraktus, urogén traktus és respirációs rendszer simaizomzatában jelentős. A hatóanyagok tehát fenti tulajdonsága­ik következtében krónikus iskémiás szívbe­tegségek megelőzésére és kezelésére, a ma­gas vérnyomás kezelésére, valamint cerebrá­­lis és perifériás átvérzési zavarok kezelésére felhasználhatók. Az új hatóanyagokat az ismert módon a 'szokásos készítményekké, így tablettává, kapszulává, drazsévá, pirulává, granulátum­má, aeroszollá, sziruppá, emulzióvá, szusz­penzióvá és oldattá alakítjuk inert, nem toxi­kus, gyógyászatiig alkalmas hordozóanyagok vagy oldószerek segítségével. A terápiás ha­tással rendelkező vegyület koncentrációja mintegy 0,5-90 tömeg* a teljes keverékre vonatkoztatva, vagyis ezen belül olyan érték, amely szükséges a megadott dózisszint eléré­séhez. A készítmények előállithatók például oly­módon, hogy a hatóanyagot oldószerrel és/­­vagy hordozóanyaggal keverjük el, adott esetben emulgeáló és/vagy diszpergáló sze­rek alkalmazásával, amikor is abban az eset­ben, ha hígítószerként vizet használunk, se­gédoldószerként adott esetben szerves oldó­szereket is alkalmazhatunk. Alkalmas segédanyagok például a víz, nemtoxikus szerves oldószerek, igy paraffi­nok ^például kőolajfrakciók), növényi olajok (például mogyoró- vagy szezámolaj), alkoho­lok (például etanol, glicerin), glikolok (pél­dául propilén-glikol, poli(etilén-glikol)), szi­lárd hordozóanyagok, például természetes kózetlisztek (például kaolin, agyag, talkum, kréta), szintetikus kózetlisztek (például ma­gas diszperzitásfokú kovasav vagy sziliká­­tok), cukrok (például nád-, tej- és szőlőcu­kor), emulgeáló szerek, [például poli(oxi-eti­­lén)-zsírsav-észter], poli(oxi-etilén)-zsiralko­­hol-éter (például lignin-szulfit-szennylúg, metil-cellulóz, keményítő és poli(vinil-pirroli­­don)) és csúsztató anyagok (például magné­­zium-sztearát, talkum, sztearinsav és nátri­­um-lauril-szulfát). Az adagolást a szokásos módon végez­zük, előnyösen orálisan vagy parenterálisan, különösen perlinguálisan vagy intravénásán. Orális adagolás esetén a tabletta a fent fel­sorolt hordozóanyagok mellett természetesen egyéb anyagokat, így nátrium-citrátot, kalci­um-karbonátot és dikalcíum-foszfátot is tar­talmazhat, más adalékanyagokkal, igy kemé­nyítővel, előnyösen burgonyakeményitővel, zselatinnal és más hasonló anyaggal együtt. A tablettázáshoz alkalmazhatók még csúsztató anyagok, így magnézium-sztearát, nátrium­­-lauril-szulfát és talkum is. Orális adagolásra szánt vizes szuszpenzió és/vagy elixir esetén a hatóanyagok a fent felsorolt segédanyagok mellett különböző ízanyagokkal és szinezó­anyagokal is keverhetők. Parenterális adago­láshoz alkalmas folyékony hordozóanyaggal készített oldatot használunk. Általában előnyösnek bizonyult az intra­vénás adagolásnál mintegy 0,001-10 mg/kg testsúly, előnyösen mintegy 0,005-5 mg/kg testsúly napi dózist, orális adagolásnál mint­egy 0,01-20 mg/kg testsúly, előnyösen 0,02- -5 mg/kg testsúly napi dózist alkalmazni. Bizonyos esetekben mégis szükséges le­het az előírttól eltérő mennyiségek alkalma­zása, a testsúlytól, az alkalmazott adagolási módtól, a betegtől és gyógyszerekkel szem­ben mutatott érzékenységétől, valamint az adagolás idejétől és intervallumától függően, igy bizonyos esetekben elegendő lehet ki­sebb mennyiségek adagolása is, míg más ese­tekben nagyobb mennyiségek adagolása szükséges. Nagyobb mennyiségek adagolása esetén célszerű ezt a teljes napra elosztva több részletben beadni. Ezek a lehetőségek, mind az emberi gyógyászatban, mind az ál­latgyógyászatban fennállnak. A találmányt közelebbről az alábbi pél­dákkal világítjuk meg. 1. példa l,4-Dihidro-2,6-dimetil-4-(3-nirto-tenil)­­- pír id in-3,5- dikarbonsav-me til- (4-perflu­or-etil- b u til)-észter (a) eljárás) 8,69 g (35 mmól) 2-(3-nitro-benzilidén)­­-acetecetsav-metilésztert 9,63 g (35 mmól) 3- -amino-krotonsav-(4-perfluor-etil-butil)-ész­­terrel 150 ml izopropanolban vesszük fel és 15 órán keresztül visszafolyatás közben me­legítjük az elegyet. Ezután az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, és az olajos maradékot kevés éterrel eldörzsölve kristályosítjuk. A nyersterméket szűrjük és etanolból átkristályositjuk. Kitermelés: 13,3 g (az elméleti 75%-a). Olvadáspont: 119-121 °C. 2. példa l,4-Dibidro-2,6-dimetil-4-(3-nitro-fenil)­­-piridin-3,5-dikarbonsa v-metil-(2-per flu­or- butil-e til )-észter (b) eljárás) 33,69 g (70 mmól) 2-(3-nitrobenzilidén)­­-acetecetsav-(2-perfluor-butil-etil)-észtert és 8,06 g (70 mmól) 3-amino-krotonsav-metilész­­tert 200 ml etanolban 15 órán keresztül for­ralunk. Ezután az oldószert vákuumban le­desztilláljuk, és a szilárd maradékot Kiesel­­gélen toluol/aeton 5:1 eleggyel oszlopkroma­­tográfiásan tisztítjuk. Kitermelés: 28,7 g (az elméleti 71%-a). Olvadáspont: 106 °C. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom