197299. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiolkarbaminsav-alkil-észterek előállítására

2 197299 3 A találmány tárgya eljárás (I) általános képletű - ahol Rí és Rz jelentése egymástól függetlenül 1-6 szénatomszámú alkil-, vagy 3-6 szénatomszámú cikloalkil-csoport, vagy együttesen 4-7 szénatomszámú alkiléncsoport - tiokarbamidsav-etil-észterek előállítására. A tiolkarbamidsavak észterei elsősorban a me­zőgazdaságban használatosak mint növényvé­dőszerek hatóanyagai, mások mint rovarirtó szerek ismeretesek, néhány pedig bizonyos mikroorganizmusok szaporodását gátolja. A tiolkarbaraidsav észterei a 224 511 és 186 437 számú szovjet szabadalmi leírás, a 2 513 196 és a 2 844 305 számú német szö­vetségi kőztársaságbeli szabadalmi leirás, a 7 576 026, 7 825 564, 7 778 832 és a 77 746 027 számú japán szabadalmi leirás, valamint a 3 167 571 és 3 151 119 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi le­írások értelmében, a megfelelő tiolkarbamid­­sav valamely alkalmas módszerrel előállított primer-, szekunder-, vagy tercier-ammóni­­um-, vagy alkálifém-sójának valamely alkil­­-halogeniddel történő reakciójával állíthatók elő. A 2 212 766 és 2 117 115 számú német szö­vetségi köztársaságbeli szabadalmi leirás, va­lamint a 4 066 081 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leirás szerint valamely alkil-merkaptánt foszgénnel reagáltatnak, majd az így kapott alkil-(klór-tioformiát)-ot primer-, vagy szekunder-aminokkal reagál­­tatva állítják elő a tiolkarbamátokat. Az alkil-tiolkarbamátok a 2 983 747, a 2 913 327 és a 3 836 524 számú amerikai egyesült államokbeli, valamint a 422 149 szá­mú spanyol szabadalmi leírás szerint vala­mely alkalmas módon előállított karbamoil-klo­­rid és valamely alkil-merkaptán reakciójával állíthatók elő. ^ A 2 703 106 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás szerint el­járva ditiokarbamátokból, dimetil-szulfát és elemi jód hatására tiolkarbamátok keletkez­nek. A 2 461 876 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leirás értelmében O-alkil-tiolkarbamátok dialkil-szulfátokkal he­vítve S-alkil-észterekké izomerizálhatók. A 4 071 423 számú amerikai egyesült ál­lamokbeli szabadalmi leírás szerinti módon olefinek és tiolkarbamidsavak sóinak gyökös addiciójával tiolkarbamátok nyerhetők, rend­kívül szerény hozammal. A fentiekben ismertetett eljárások közös vonása, hogy drága kiindulási anyagokat al­kalmaznak, vagy a foszgénen alapuló módsze­rek esetében, súlyos korróziós, egészségvé­delmi és környezetszennyezési problémákat vetnek fel. Olcsó és egyszerűbb körülmények között kivitelezhető, tiolkarbamátok előállítására irányuló kutatásaink közben meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy az olcsón és biztonsá­gos körülmények között előállítható tiolkar­bamidsav-vinil-észterek, alkalmas katalizáto­rok segítségével, megfelelő oldószerben, ka­talitikus körülmények között, hidrogén gázzal jó hozammal tiolkarbamidsav-alkil-észterekké hidrogénezhetek. Tilokarbamidsav-(l-alkenil)-észterek ti­­olkarbamidsav-alkil-észterekké hidrogénnel történő katalitikus hidrogénezését eddig nem valósították meg. A találmány értelmében az (I) általános képletű, - ahol Rí és Ü2 jelentése egymástól függetlenül 1-6 szénatomot tartalmazó alkil­­csoport, vagy 3-6 szénatomot tar­talmazó cikloalkilcsoport, vagy Rí és ¥u együttes jelentése 4-7 szénatomot tartalmazó alkiléncsoport, - tiolkarbamátokat oly módon állítjuk elő, hogy (II) általános képletű, - ahol Rí és R2 jelentése a fentiekben az (I) álta­lános képletnél megadott, - vinil-tiolkarbamátokat, a szerveskémiában ka­talitikus hidrogénezésként önmagában ismert módszerrel hidrogénezünk. Vinil-tiolkarbamátok előállíthatok a US 4 613 461 számú egyesült államokbeli beje­lentés alapján, vagy egyéb, az irodalomból ismert reakcióét szerint [pl. C. G. Overber­­ger, H. Ringsdorf és N. Weinshenker: J. Org. Chem., 27, 4331-4337 (1962)]. A reakcióelegy fölött a hidrogén nyomá­sa 0,1-10 MPa, előnyösen 1-5 MPa. A találmány szerinti eljárás egyik elő­nyös kiviteli módja szerint oldószerként va­lamely rövid szénláncú alkanolt, például me­tanolt, etanolt, normál-propanolt, izo-propa­­nolt, normál-, szekunder-, vagy tercier-bu­­tanolt használunk. Katalizátorként Raney-nikkelt, alumíni­­um-oxidra, szilikagélra, csontszénre vagy ak­tív szénre, vagy valamely természetes vagy mesterséges zeolitra felvitt palládiumot, vagy platinát, vagy bármely, kéntartalmú anyagok hidrogénezéséhez alkalmas katalizátort hasz­nálhatunk. A hidrogénezési reakciót 125-250 °C kö­zötti hőmérsékleten végezzük. A katalizátor/szubsztrátum tömeg aránya 1:10 és 1:50 közötti. A reakcióelegy koncentrációja a szubsztrátumra nézve 10-100 t% közötti, elő­nyösen 10-50 t% közötti. Adott esetben úgy is eljárhatunk, hogy a tiolkarbamidsav-etil-észtereket szén-mono­­xidból és kénből vagy karbonilszulfidból, va­lamint (III) általános képletű - ahol Rí és R2 jelentése a fentiekben az (I) általános kép­letnél megadott aminból és acetilénből állítjuk elő, és izolálás nélkül, az így kapott reakció­­elegyet hidrogénezzük tiolkarbamidsav-etil­­-észterré. A találmány tárgyát képező eljárást a továbbiakban, a találmány oltalmi körének szűkítése nélkül, néhány példával szemléltet­jük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom