197250. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés műanyag reklámszalagnak lazán kötött vagy hurkolt alapanyagra történő felvitelére
3 197250 4 A találmány tárgya eljárás és berendezés reklámszalagnak lazán kötött vagy hurkolt alapanyagra történő felvitelére, amelynek során a reklámszalagot az anyagba bélésláncfonalkérit bevitt műanyag hordozószalagokhoz kötjük. Ismeretes, hogy a kereskedelemben különböző zöldség és gyümölcsféléket többnyire polietilénből készült, lazán hurkolt (Raschel) zsákokban hozzák forgalomba. Tekintettel arra, hogy a hálószerű anyagból készült zsákra szöveget vagy ábrát nyomtatni nem lehet, a zsákokat célszerű olyan címkével ellátni, amely feliratozható, festhető és amelyen az árúra, illetve a gyártóra vonatkozó adatok, esetleg ábrák felvihetők. Ezt a gyakorlatban olyan, úgynevezett etikett-szalag formájában viszik fel a zsákra, amelyen a szükséges ábrák és feliratok folyamatosan helyezkednek el. A felhasználás során azonban alapvető feltétel, hogy a reklámszalag a laza hurkolású anyaghoz megfelelő biztonsággal kapcsolódjék, kövesse annak alakváltozásait és a rendeltetésszerű használat során a fellépő igénybevételek következtében ne essen le a zsákról. A fenti követelmények kielégítése egyáltalán nem egyszerű feladat. A műanyag, többnyire polietilén reklámszalagnak a laza anyaghoz történő kapcsolása meglehetősen nehéz, bonyolult technológiát igényel és a kötés többnyire nem kielégítő minőségű. A gyakorlatban a reklámszag felviteléhez a háló anyagába bélésláneionalként bevitt műanyag hordozószalagokat használnak. Az egyik gyártási eljárás szerint a hordozószalagokhoz ragasztják hozzá öntapadó ragasztószalag segítségével a reklámszalagot, illetve magát a reklámszalagot alakítják ki öntapadó ragasztószalagként. Ez a megoldás nyilvánvalóan nem kielégítő, mert a ragasztás könnyen elenged és a címkék, illletve a reklámszalagok hamar leesnek a hálóról. Egy másik megoldás szerint a reklámszalagot ragasztógyanta alkalmazásával erősítik a hordozószalagokhoz. Ez rendkívül drága és bonyolult célberendezés segítségével történik oly módon, hogy a ragasztóanyagot folyamatosan viszik fel a hordozószalagokra és erre szorítják rá ugyancsak folyamatosan a reklámszalagot. Ez a rendkívül drága megoldás sem biztosit kielégítő eredményt. A ragasztóanyag gyakran szétfolyik vagy pontatlan pályavezetésből adódóan nem a megfelelő helyre kerül és az esetleges levegő- vagy áramkimaradás esetében igen nagy mennyiségű sclejl keletkezhet. További hátránya a megoldásnak, hogy nem csupán a foganatosítására szolgáló berendezés rendkívül drága, hanem a ragasztóanyagként alkalmazott gyanta beszerzése is meglehetősen költséges. Az ismertetett megoldások nyilvánvaló hátrányainak eredményeképpen alkalmazzák azt a gyakorlatot is, hogy a szükséges feliratozást nem külön reklámszalag segítségével oldják meg, hanem az egyébként hordozószalagokként felhasznált anyagra viszik rá és igy a teljes szöveg vagy ábra a bélésk.ncfonalként bevitt szalagokon jelenik meg. Ez a megoldás ugyan az igénybevételt a korábban említetteknél lényegesen jobban bírja, továbbá kivitelezése is egyszerűbb és olcsóbb, alapvető hátránya azonban az igen kedvezőtlen esztétikai megjelenés, ami a’mozaikszereién összeilleszkedö csikók látványából adódik és az ábra, illetve feliratok áttekintését megnehezíti. A szalagokat ugyanis gyakorlatilag lehetetlen pontosan az ábrának, illetve szövegnek megfelelően egymáshoz illeszteni, de még megfelelő illesztés esetén is könnyen elmozdulnak. Ének eredményeképpen meglehetősen gyakran fordul elő, hogy a felirat, illetve ábra nem csupán esztétikailag silány, hanem gyakorlatilag felimerhetetlen, illetve olvashatatlan. A fentiekből látható, hogy az elterjedten alkalmazott Raschel-zsákok címkével való ellátása a mai napig megoldatlan kérdés. Természetesen műanyagok hegesztése ismert, de az eddig alkalmazott nagyfrekvenciás, ultrahangos vagy direkt höközléses eljárások (amilyeneket például a 4 400 227 és -I 225 376 számú amerikai vagy a 26 47 444 és a 24 23 321 számú NSZK szabadalmi leirás ok ismertetnek) a szokásos technológiával eleve kizárták az ismertetett feladat megoldását. Az alapanyag ugyanis, amelyre a polietilén fóliát hegeszteni kell, egyenetlen felületű, tehát hegesztésre eleve alkalmatlan. A bélésláncfonalként bevitt hordozószalagokhoz ugyan a reklámszalag elvileg hozzáhegeszthető, a műanyag fóliák hegesztésére használt ismert berendezések az alkalmazott mintegy 20 kg-os nyomóerő hatására azonban nem csupán a reklámszalagot hegesztik a hordozószalaghoz, hanem a zsák két rétegét is összehegesztik. Ezért a hagyományos megoldások erre a célra nem alkalmazhatók. A jelen találmánnyal ezért olyan megoldás kidolgozása a célunk, amely lehetővé teszi a fenti hiányosságok kiküszöbölését, azaz a lazán kötött vagy hurkolt alapanyagra reklámszalagok egyszerű technológiával olcsón és megbízhatóan történő felvitelét és ugyanakkor olyan minőségű rögzítés kialakítását, amely mind az esztétikai követelményeknek megfelel, mind pedig a használat során fellépő igénybevételeknek ellenáll. Találmányunk alapját az a felismerés képezi, hogy a hálóba fűzött hordozószalag és a reklámszalag összehegesztése minimális nyomóerő alkalmazásával megvalósítható, minthogy a gördülő tárcsaként kialakított és a fóliával érintkeztetett elektródák megolvasztják, majd .felkapják" a hegesztendó anyagot és igy csupán az összeolvasztandó 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
