197147. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyértékű vetőmagvak kelésbiztonságának növelésére sugárkezelt vetőmagvak felhasználásával

2 197147 3 A találmány tárgya eljárás nagyértékű vetőmagvak kelésbiztonságának növelésére sugárkezelt vetőmagvak felhasználásával. A jó minőségű mezőgazdasági termékek előállítására éB nagy hozamok elérése érde­kében a mezőgazdasági üzemek kiváló fajta­tulajdonságú és minőségű vetőmagvakat vet­nek. A biztonságos kelés, a komplett növény­­állomány elérése érdekében, jó csirázóképes­­ség esetén is az optimális tőszámnál lényegé­ben több vetőmagot kell felhasználni, főleg a gyengén csírázó magvú növények esetében. A biológiailag nagyértékű, sok esetben hibrid vetőmagvak igen drágák lehetnek, jelentősen megnövelik a termelési költséget. Az elvetett magvak nagy része (70-90%) csak akkor képes kikelni, ha kiváló magágy­ban történik a vetés, a talaj nedvességi vi­szonyai kedvezőek, a magvak optimális mély­ségbe kerülnek, a talaj cserepesedésre nem hajlamos. Ezek a kedvező környezeti feltéte­lek a legritkábban vannak jelen egyidőben, ezért az elvetett magvak 10-50%-ából lesz csak növény. Különösen a gyenge csirázási erejű aprómagvak nagy részéből nem lesz terméshozó növény, mert rosszul kelnek, vagy a jó kelés után a növények nagy ré­szét el kell távolítani, ki kell egyelni, ritkítani, ami csak jelentős mennyiségű kéz­zel végzett munkát igényel. Ez sok esetben több tízezer forintos egységáru, gyakran im­port vetőmag felesleges felhasználását jelen­ti. A termést hozó optimális tőszámot megkö­zelítő, eleve ritkább vetés sem hoz megfelelő eredményt, mert ez esetben a vetőmagszük­séglet ugyan mérséklődik, de ezzel egyidejű­leg a kelés biztonsága, a komplett növényál­lomány kialakulásának valószínűsége csökken, mivel a magvak nagy része kikelésükkor a felettük lévő földréteget csak egymást segít­ve tudják áttörni. A kelésbiztonságot különböző módsze­rekkel lehet növelni, például a precíziós ve­tőgépek használatával, korszerű növényvé­delmi és talajelókészitési technológiákkal stb. A legbiztonságosabb módszer a komplett növényállomány elérésére - főleg a cserepe­sedésre hajló talajok esetében - azonban még mindig a .vess kétszer-háromszor any­­nyit, mint amennyi kell' módszer, függetlenül attól, hogy a jelentősen megnövelt vetőmag­­költség mellett esetenként még az utólagos ritkítás költsége is felmerül. Az utóbbi hátrány, a ritkítás (egyelés) megszüntetésére irányul a 154 369 sz. ma­gyar szabadalmi leírásban ismertetett eljárás amely szerint az elvetendő vetőmag 50-80%-át sugárkezelésnek vetik alá, amely a magvak csírázóképességét nem csökkenti, de a kikelt növények életképességét megszünteti. így az elvetett egész roagmennyiség - egymást se­gítve - biztonságosan kikel, de a sugárkezelt magvakból származó növények elpusztulnak. A nem kezelt magvakból származó egészséges növények már csak olyan mennyiségben ma­radnak meg, hogy az egyelésre nincs szük­ség. A módszernek ezen előnye mellett több hátránya van. Egyrészt drága vetőmagvakat kell gyakorlatilag sterilizálni, hogy a ve­tőmagkeverékben a kikelést elősegítő töltő­anyagként szerepelhessenek. Bér az említett magyar szabadalmi leírásban más fajtához tartozó olcsóbb magvak hozzákeverését is említik, ennek a lehetőségnek nincs jelentő­sége, ugyanis a homogén vetőmagkeverék előállításához nemcsak a kétfajta mag fajsú­lyénak, hanem méretének, geometriai alakjá­nak is azonosnak kell lenni, mert máskülön­ben a vetőmagkeverék homogenitása nem ér­hető el, illetve a vetés során nem marad meg, ami viszont nélkülözhetetlen az eljárás sikere szempontjából. További hátrány, hogy a vetőmagkeve­rék bármennyire is jól homogenizált, nem le­het azt az egyenletes növényállományt kiala­kítani, amelyet a korszerű szemenként vető, precíziós vetőgépek biztosítanak, pedig a termés mennyisége és főleg minősége nagy­mértékben az állomány egyenletességétől függ. A találmány célja olyan eljárás kidolgo­zása, amely a korszerű precíziós vetőgépek adta előnyt a takarékos vetömagfelhasználás­­sal, maximális kezelésbiztonséggal és az egyelés iránti igény megszűnésével egyesíti magában. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy ha a nagyértékű magvak sze­­menkénti vetésével egyidejűleg olcsó, sugár­kezelt magvakat juttatunk a magágyba, ak­kor az utóbbiak a kelést segítik, így a sze­menként vetett drága magvak nagy része ki­kel, és nem kell belőlük két-háromszoros magmennyiséget vetni az optimális tószám el­éréséhez. A találmány tehát eljárás nagyértékű vetőmagvak kelésbiztonságának növelésére sugárkezelt vetőmagvak felhasználásával. A találmány szerinti eljárásra jellemző, hogy az optimális tószámot megközelítő csíra­számú nagyértékű vetőmagvakat szemenként vetjük precíziós vetőgép vetőszerkezetével, és ezzel egyidejűleg a kivezetett vetőmagra - annak földdel történő takarása előtt - a vetógép granulátumszórójával vagy egyéb al­kalmas szerkezettel közel azonos kelési idejű és csirázási igényű növény kisértékű, sugár­kezelt magját szórjuk. A találmány szerinti eljárás mind a ne­mesített vetőmagvak gyorsabb szaporítását, mind a termesztésben felhasznált vetőmagvak takarékos felhasználásét lehetővé teszi. A találmányt konkrétan a cukorrépa példáján ismertetjük. A cukorrépánál maximá­lis termést és cukortartalmat akkor lehet el­érni, ha mintegy 100 000 tő egyenletesen oszlik el egy hektáron. Az ilyen tőszám el­éréséhez 200 000-300 000 db/ha csírát kell elvetni, mégpedig kiváló csirázóképességű, genetikailag monogerm, a prepozíciós vetőgép 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom