197124. lajstromszámú szabadalom • Áramköri elrendezés kapcsolóelem túlterhelés ellen

1 197 i 24 2 A találmány a normálisan kétállapotú villamos kapcsolóelemek túlterhelés elleni védelmére szol­gáló áramkörök azon csoportjába tartozik, ame­lyeknél tetszőleges mértékű és jellegű túlterhelés (beleértve a teljes zárlatot is) üzemszerűen és gyak­ran előfordul. Ilyen körülmények jellemzőek pl. ha a terhelés terepi, vezetékes adatátviteli vonal, mert ennek vi­selkedése a kapcsolóelem környezetéből nem befo­lyásolható. A túlterhelésvédelem a kapcsolóelemre megen­gedett maximális feszültség és áramértékeken belüli üzem biztosítása mellett a megengedett hőmérsék­­lethatárokon belüli üzem biztosítását is jelenti. A találmány elsősorban ez utóbbira, vagyis a kapcsolóelem energiamérlegének figyelésére, és a visszacsatolás megvalósítására kíván egy új, az is­merteknél kedvezőbb megoldást adni. A kapcsolóelemek túlterhelés elleni védelmére igen sokféle megoldás ismeretes, ezek azonban vagy a túlterhelés mértékétől függetlenül azonnali leoldást váltanak ki, vagy fix késleltetéssel működnek. A 163.579 lajstromszámú „Kapcsolóüzemű fe­­szültségstabilizátor túláram és túlfeszültség vé­dőköre” c. HU szabadalmi leírásban ismertetett megoldás pl. a kapcsolóelemen eső feszültséggel arányos poíenciálfüggetlen feszültséget képez, és e feszültséget egy műveleti erősítő segítségével össze­hasonlítja egy referenciajellel, amely erősítő kime­netéről közvetlen negatív vezérlőkön visszacsato­lást valósít meg. E megoldás a rendeltetésként megjelölt kapcso­lóüzemű feszültségstabilizátor céljára megfelelő, de általánosabb felhasználásban, pl. amikor a terhelés egy hosszú kábel, amelynek jelentős saját kapacitá­sa miatt az átkapcsolások alkalmával a kapcsolóe­lemen rövid ideig nagy áramok folyhatnak, hamis leoldáshoz vezet. A 178.329 lajstromszámú „Visszacsatolás különösen impulzusos feszültségátaíakítókhoz” c. HU szabadalmi leírás a korlátozás céljára egy összehasonlító-komparáló elemet mutat be, mely elem egyik bemenetére egy referencia feszültség­­forrás kapcsolódik, míg másik bemenetére a terhe­léssel arányos jel, és az összehasonlító-komparáló elem ki menete nem invertáló módon van a vezér­lőkörre visszacsatolva. Ez a védelem meghatározott késleltetést el is bír, a késleltetés azonban nem függ a túlterhelés mérté­kétől. A találmányunk szerinti megoldás a túlterhelés időbeli lefolyását is figyelembe véve csak akkor korlátozza a kapcsolóelem működését, ha annak energiamérlegéből az következik, hogy hőmérsék­lete a megengedett határérték közelébe került. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ha egy áramkorlátozással bíró kapcsolóelemen túlter­helés lép fel, a rajta disszipálódó teljesítmény integ­rálja (energia) határozott összefüggésben van a kapcsolóelem hőmérsékletével. Ha a túlterhelés alatt az áramot konstans értéken tartjuk, a disszipációs teljesítmény egyenesen ará­nyos a kapcsolóelemen mérhető feszültséggel, így nz integrálás egyszerű feszültségintegrálásként, a kapcsolóelem működésének korlátozása pedig az integrált feszültségnek egy küszöbfeszültséggel való összehasonlítása útján történhet. A találmányt általánosságban az 1. ábra segítsé­gével ismertetjük, ahol a vezérlő feszültségforrás kétállapotú logikai kimenettel rendelkezik, míg a 2. ábra az elrendezés egy lehetséges kivitelét mutatja be. Az 1. ábra szerinti elrendezésben a K kapcsolóe­lem a T terheléssel sorosan van az UT tápfeszült­ségforrásra kapcsolva, a K kapcsolóelem sorosan van továbbá kapcsolva egy vezérlőköri visszacsato­lással bíró L áramkorlátozóval is. Az UV vezérlő feszültségforrás egy tiltható A kapun keresztül van a K kapcsolóelem vezérlő bemenetére csatolva, mely A kapu tiltó bemenete egy I integrátor kime­netével van összekötve. Ezen I integrátor bemenete egy S segédkapcso­lón keresztül van vagy a K kapcsolóelem és a T terhelés közös pontjára, vagy egy US segéd-feszült­ségforrásra kapcsolva. Az S segédkapcsoló vezérlő bemenete szintén az UV vezérlő feszültségforrásra van csatlakoztatva. Az elrendezés működése a következő: Ha az UV vezérlő feszültségforrás kimenete „0”ál!apotú, a K kapcsolóelem ki van kapcsolva, az I integrátor bemenete pedig az S segédkapcso­lón keresztül az US segédfeszültségforrásra van kapcsolva. A logikai kimenettel bíró I integrátor viszonyítási bázisfeszültsége belső áramköri kialakí­tással a K kapcsolóelem maximálisan megengedett statikus disszipációjához tartozó feszültség értéké­vel azonosra van beállítva. Az US segéd-feszültség­forrás feszültsége ennél az értéknél alacsonyabb, konstans feszültség. Az UV vezérlő feszültségforrás kimenetének „O” állapotánál tehát az 1 integrátor kiürülése következik be egy alsó határértékre. Ek­kor az I integrátor kimenete „O” állapotú, és a működést nem befolyásolja. Az UV vezérlő feszültségforrás kimenetének „1” állapotánál normál üzemben a K kapcsolóelem be­kapcsol, de kapcsain a viszonyítási bázisfeszültség­nél alacsonyabb feszültség esik, tehát az I integrá­tor változatlanul kiürült állapotban marad. Az UV vezérlő feszültségforrás kimenetének „1” állapotá­nál, és túlterhelés esetén az L áramkorlátozó egy maximális, koastans értékre korlátozza a K kapcso­lóelemen átfolyó áramot, ugyanakkor a K kapcso­lóelemen eső feszültség valamilyen mértékben ma­gasabb lesz, mint az I integrátor viszonyítási bázis­feszültsége. Az eltéréstől (és így a túlterhelés mér­tékétől) függő idő múlva az 1 integrátor kimenete „1” állapotba billen, és a K kapcsolóelemet kikap­csolja. Ekkor az I integrátor bemenete a T terhelé­sen keresztül közvetlenül az UT tápfeszültségfor­rásra kapcsolódik, ami pozitív visszacsatolásnak fe­lel meg. így ez az állapot mindaddig megőrződik, amíg az UV vezérlő feszültségforrás ki menete „O” állapotba nem megy. Az US segédfeszültségforrás kimenő feszültségé­nek értékét a K kapcsolóelemről történő hőelveze­tés mértékével arányosan célszerű megválasztani. A találmány szerinti megoldás előnye, hogy szé­les határok között változó túlterhelések esetén is 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom