197124. lajstromszámú szabadalom • Áramköri elrendezés kapcsolóelem túlterhelés ellen
3 197 124 4 csak akkor avatkozik be a kapcsolóelem működésébe, ha annak hőmérséklete már valóban a megengedett határérték közelébe került. A találmány szerinti elrendezés egy lehetséges kivitelét mutatja be a 2. ábra. Itt az L áramkorlátozó egy, a K kapcsolóelemmel (tranzisztorral) soros R3 ellenállás, és egy bázisával erre az R3 ellenállásra, kollektorával pedig a K kapcsolóelem vezérlő bemenetére kapcsolt El tranzisztor. Az I integrátor egyszerű sorba kapcsolt RÍ ellenállás és C kondenzátor, amelynek kimenete egy R2 ellenálláson keresztül van az A kapu tiltó bemenetéként kialakított E2 tranzisztorra csatolva, és ezen R2 ellenállással — amely egyben az I integrátor második (kiürítő) bemenete is — összekötött S segédkapcsoló egy, az UV vezérlő feszültségforrásra egy inverteren keresztül kapcsolt E3 tranzisztor. A 2. ábra szerinti működésnél az UV vezérlő feszültségforrás kimenetének „O” állapotánál az E3 tranzisztor nyitott, és a C kondenzátor az R2 ellenálláson át ki van sütve (R2 <í RÍ). Az UV vezérlő feszültségforrás kimenetének „1” állapotánál, és normál üzemnél a K kapcsolóelemen alacsonyabb feszültség esik, mint ami elegendő lenne az R2-R4 ellenállásokból álló osztón keresztül az E2 tranzisztor küszöbfeszültségének (az integrálás viszonyítási bázisfeszültségének) eléréséhez, vagyis az I integrátor kimenetének átbillentéséhez. Az UV vezérlő feszültségforrás kimenetének „1” állapotánál, és túlterhelés esetén az R3 ellenálláson átfolyó áramot az El tranzisztor az ismert módon korlátozza. Az áramkorlátozás miatt a K kapcsolóelemen növekvő feszültség az RÍ ellenálláson keresztül a C kondenzátort folyamatosan tölti. Amint az R2-R4 ellenállásokból álló osztó feszültsége eléri az E2 tranzisztor nyitó küszöbfeszültségét, az E2 tranzisztor a K kapcsolóelem vezérlését söntöli, aminek következtében a rajta eső feszültség még magasabb lesz, és egy pozitívan visszacsatolt statikus állapot áll be. Az ebből való kilépés az UV vezérlő feszültségforrás kimenetének „O” állapotba váltását követően történik, amikor az E3 tranzisztor a C kondenzátort fokozatosan kisüti. A 2. ábrán bemutatott példa egy kevés alkatrészt tartalmazó, gazdaságos megoldás, de a találmány ezenkívül is még igen sokféle áramköri kialakításban realizálható a konkrét igények figyelembevételével. A találmány szerinti elrendezés tehát kedvezően alkalmazható mindazoknál a felhasználásoknál, ahol a kapcsolóelemre megengedett feszültség és áramértékeken belüli üzem mellett az energiamérleg állapotának visszacsatolása is kívánatos. 20 Szabadalmi igénypont Áramköri elrendezés kapcsolóelem (K) túlterhelés elleni védelmére, melyben a kapcsolóelem (K) terheléssel (T) sorosan van tápfeszültségforrásra 25 (UT) kapcsolva, és a kapcsolóelem (K) sorba van kapcsolva még egy, a kapcsolóelem (K) vezérlő körére visszacsatolt áramkorlátozóval (L) is, azzal jellemezve, hogy egy kétállapotú logikai kimenettel rendelkező vezérlő feszültségforrás (UV) egy tilt- 30 ható kapun (A) keresztül van a kapcsolóelem (K) vezérlő bemenetére csatolva, mely kapu (A) tiltó bemenete egy integrátor (1) kimenetével van összekötve, és ezen integrátor (I) bemenete egy segédkapcsolón (S) keresztül vagy egy kapcsolóelem 35 (K) és a terhelés (T) közös pontjára vagy egy segédfeszültségforrásra (US) van kapcsolva, míg e segédkapcsoló (S) vezérlő bemenete szintén a vezérlő feszültségforrásra (UV) van csatlakoztatva. 1 db rajz 3
