197117. lajstromszámú szabadalom • Kompakt gázkisülő-csőbúra, valamint eljárás ilyenek előállítására

197117 2 A találmány tárgya kompakt gázkisülő-csőbura, amelynek egy folytonos zárt gázkisülő teret képező módon egymással közvetlenül vagy legalább egy további U alakú csőelem közbeiktatásával össze­erősített U alakú, üveg anyagú két csőele me van, amelyek egy-egy vége beforrasztott elektródával van ellátva és a csőelemek belső üvegfelülete fluo­reszkáló réteggel van bevonva A találmány tárgyát képezi továbbá egy eljárás a fenti jellegű kompakt gázkisülő-csőburák előállítására, amelynek során az egyenként már U alakú csőelemek elektródamen­tes szabad végeit forrasztással egymáshoz csatla­koztatják. A 84113 999.7 sz. európai szabadalmi bejelen­tésből ismeretes egy hasonló kompakt gázkisülő­­csőbura, és egy annak előállítására szolgáló eljárás is. Az ismert kisülőcsövek vagy burák esetében az egyes U alakú csőelemek azon végeit, ahol nincs elektróda, az ugyancsak U alakú csatlakozás révén történő összeforrasztás előtt levágják. Az összefor­­rasztás a 2048 562 sz. GB szabadalmi leírásban is­mertetett módon történik, azaz a csőfalat a vége közelében felhevítik az üveg lágyulási hőmérsékle­tére, miáltal az üvegcső végén egy körbefutó csőpe­rem kilágyul. A gázkisülő csövet alkotó másik cső­elemen hasonló körbefutó csőperemet alakítanak ki, és a két csőperemet hőközlés mellett összeol­vasztják, miáltal egy rövid, szűk összekötő cső ke­letkezik. Noha ez a módszer előállítás szempontjá­ból előnyös, mégis vannak hátrányai is. Például az üveg nem egyenletesen hévül föl a lágyítás során, miáltal helyi feszültségkoncentrációk lépnek fel, ami növeli a törésveszélyt. Továbbá a szűk összekötő cső hajlamos a megrepedésre mind a gyártás, mind a felhasználás során, különösen ak­kor, amikor a kész gázkisülő csövet, ill. burát behe­lyezik a foglalatba. A gázkisülŐ cső minősége rom­lik azáltal is, hogy a csatlakozást adó összekötő cső keresztmetszete jóval kisebb az alkotó egyedi cső­elemek keresztmetszeténél, ami negatívan befolyá­solja a gázkisülőlámpa fénykibocsátási tulajdonsá­gait. Ez annak tudható be, hogy a gázkisülés nyomvonalába eső minden szűkület növeli a teljes működtetési feszültséget, ezáltal nőnek a vesztesé­gek a kisülési ív nyomvonalában. Mivel a vesztesé­gek növekedése nem növeli a fényáramot, ez a ki­sülőlámpa hatásfokának csökkenését eredményezi. A kisülési ív nyomvonalában levő szűkületek na­gyobb fvelési feszültséget eredményeznek, ami ne­gatívan befolyásolja a cső gyújtáskészségét, különösen alacsony hőmérsékleten. Ezen túlme­nően az ilyen gázkisülő csöveket tartalmazó lám­pák szükséges hideg zónái csak a lámpa külső vé­gén alakulnak ki, ami hátrányt jelent, ugyanis a gázkisülőlámpák helyzetfüggetlen működése lenne kívánatos. Optimális higanygőznyomás kialakításá­hoz szükséges hőmérséklet például az ismert kom­pakt csőburáknál csak azon a helyen alakul ki, ahol a kisülőcső a lámpafejbe illeszkedik. A találmány célja a fenti hátrányokat ki­küszöbölő kompakt gázkisülő-csőbura, valamint az ezt előállító egyszerűbb és gazdaságosabb gyártási eljárás kialakítása. További cél a csőbura faivastag­ságának csökkentése a mechanikai törésveszély növekedése nélkül. A kitűzött célt olyan tárgyi kompakt gázkisülő­­csőbura kialakításával éljük el, amelynél a talál­mány szerint a csőelemek elektródamentes szabad végeikből kialakított ugyancsak U alakú csatlako­zással vannak egymással vagy a legalább egy közre­fogott további csőelem egyik szárvégével összekap­csolva, ahol a csatlakozás(ok) belső szabad kereszt­metszete rendre a gázkisülő-csőbura egyes tagjait alkotó U alakú csőelemek belső szabad keresztmet­szetének legalább 50%-a, és a csatiakozás(ok) fal­­vastagsága is az egyes tagok falvastagságának leg­alább 50%-a. Különösen előnyösnek bizonyultak a találmány szerinti csőbura olyan kivitelei, amelyek­nél a csatlakozás(ok) belső szabad keresztmetszete a tagok belső szabad keresztmetszetének legalább 75%-a, és a csatlakozás(ok) falvastagsága az egyes tagok falvastagságának legalább 75%-a. A csatla­kozások) célszerűen folytonos, egyenletes falvas­­tagságú és belső keresztmetszetű U alakra van(nak) kialakítva. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy az egyenként U alakú csőelemek elektrődamentes szabad végeinek végfelületét rendre a csőelemszá­­rak hossztengelyéhez képest ferde síkban képezzük ki, az egyik csőelem feaie síkú szabad végét a má­sik (vágj' a további) csóelem ferde síkú szabad vé­géhez forrasztjuk hőközlés inellett, majd az így nyert csatlakczás(oka)t az egyes tagok egymáshoz képest térközzel párhuzamos szárú helyzetét adó U alakra formáljuk. A közös sík mentén végfelüle­teikkel egymáshoz illesztett ferde végek összefor­­rasztása után a csőelerneket meghatározott, csekély mértékkel széthúzva egyenletes falvastagságú és kí­vánt sugarú lekerekített csatlakozást állítunk elő. Ezt tovább hevítve belsőtéri túlnyomás létrehozása és fenntartása mellett a csőeleinek egymás felé haj­ításával formáljuk a csőeiemszárak egymáshoz ké­pest térközzel párhuzamos előírt helyzeteit add U alakra. Előnyösnek bizonyult, ha az egyenként U alakú csőelemek elektródamentes szabad végein a végfelület(ek) ferdeségét a csőeiemszárak hosszten­gelyével 20“...50° közötti, különösen 35°...40" közötti hegyesszöget bezáró sík mentén alakítjuk ki. A találmány szerinti eljárás célszerű és előnyös foganatosítási módja szerint az U alakú csőclcmek elektródamentes szabad végeinek kívánt ferde síkú kiképzését már a csőelemek előállításának kezdeti stádiumában, tehát eleve kialakíthatjuk. Ezt elő­nyösen olyan módon végezzük, hogy a csőelemek előállításához kiindulási anyagként használt egye­nes csőszálak méretre darabolása során sorrendben minden második vágást, ill. vágási felületet a hossz­tengellyel kívánt hegyesszöget bezáró ferde sík mentén végzünk, ill. alakítunk ki. Ha olyan csőöurák előállításához használandó, egyenként U alakú csőelemeket készítünk, amelyek csupán egymással párhuzamos síkokban fekvő két U alakú csőelembői állnak, akkor az utóbbiak elő­állítását előnyösen a kiindulási szálcsőből ledara­bolt csőszakaszoknak a ferde síkú végfelület hossz­­tengelyre merőleges normál normálsíkjára merőle­ges síkban fekvő U alakra hajításával végezzük, Három, egymással rendre 12ü°-os szögeket bezáró síkokban fekvő U alakú csőelemből álló, tehát 5 10 15 20 25 30 35 40 45 5C 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom